Nincs is annál fantasztikusabb érzés, mikor egy FPS-ben halálos pontossággal vagyunk képesek a gyanútlan, távolban szaladgáló ellenfeleket kiiktatni. Legyen szó Battlefieldről, Call of Dutyról, vagy Counter-strikeról, egy jó mesterlövész türelmén és pontosságán múlhatott egy egész ütközet. Persze ezeknek a játékoknak a szórakoztatás, és nem a realitásra való törekvés volt a célja. Ezt hivatott megváltoztatni a Sniper sorozat, melyből a Rebellion cég által dédelgetett Sniper Elite látványosan vegyítette a szórakoztató, szinte már komikus erőszakot, és a kihívást jelentő tűzharcot, némi realitással fűszerezve. Bár nincs közük egymáshoz, a City Interactive által futtatott Sniper Ghost Warrior sorozat ugyanezt a receptet követi, de nagyobb hangsúlyt fektet a realitásra. Az idestova hat részt megélt sorozat legújabb felvonása, a Contracts 2 megpróbálja ezt a jól bevált egyveleget a tökélyre emelni.
Füstölgő puskacső
A Contracts 2 az első részhez hasonló, politikai érdekektől fűtött küldetésre vezényli magányos hősünket, hogy csendes precizitásával tegyen el láb alól fontos személyeket. Ezeknek a játékoknak soha nem a sztori volt az erőssége, de a hangulat érdekében azért kapunk egy kevéske körítést, kapkodós narratívával prezentálva. Röviden összefoglalva, egy kitalált közép-keleti országban, Kuamarban a katonai állam de-facto kormányzója, Bibi Rashida véres bosszú hadjáratba kezd férje halála miatt. A konfliktus nem csak a szegénységben bugyborékoló országot és szomszédait, de a nyugati nagyhatalmakat is veszélyezteti, mivel a teljes olajpiac összeomlásával fenyeget egy totális háború kirobbanása. Hogy ezt megelőzzék, a nyugati szövetségesek megpróbálják kiiktatni Rashidát és alattvalóit, melyhez egy precizitásáról híres mesterlövészt küldenek, azaz minket.
Karakterünk Raven, a magányos, éles nyelvű, de ijesztően pontos és alapos gyilkos. Az S.A.S-nek dolgozó katona igazi művésze a gyilkolásnak, legyen szó közelharcról, szabotázsról, vagy az esetünkben hangsúlyos távolsági orgyilkosságokról. A tutorial gyakorlatilag Raven érkezését mutatja be Kuamar sivatagos földjére, ahol átnézve fegyvereinket és kütyüjeinket próbálhatjuk ki a játék adta lehetőségeket. Elsőre talán túl sok mindent mutat be a tutorial túl kevés időn belül, de nem kell aggódnunk, mert az itt felvonultatott eszközök feléhez sem lesz hozzáférésünk a kampány kezdetekor. Ez a rész arra jó, hogy megértsük a karakterünk arzenáljának jellegét, és kipróbálhassuk a távolsági tüzelés mikéntjét. Persze fa bábúkra lövöldözni nem kielégítő, így bele is vethetjük magunkat az első küldetésbe.
A kampány nem lineáris játékmenetet ajánl, hanem egy térképet, melyen a fontos célszemélyeket bújtató területek adatait szemlélhetjük meg. Látunk itt több célpontot, különböző terep típusokat, de mindenképp az első megbízatással fogunk kezdeni. A küldetés első pár percében még nem egyértelmű, hogy milyen megközelítést vár tőlünk a játék, így a karakter és az operátor által elmondottak alapján próbálgathatjuk az ellenfeleket, és felfedezhetjük a pályát. Három célpontot kell levadásznunk, de a térkép nem ezen prédák helyét mutatja, hanem azt a pontot, ahonnan mi a legjobb rálátást kaphatjuk rájuk. Az ezekhez vezető utak nyílt terepek és szűk kanyonok képében váltakoznak, amiket gyanútlan katonák őriznek.
Repül a Holló
A Sniper Ghost Warrior furcsa, és mégis ismerős egyvelege a mesterlövész mókának, és a lopakodós gerilla hadviselésnek, megidézve a jó öreg Splinter Cell játékokat. A gyanútlan katonák ugyanis épp halálra unják magukat, céltalanul lődörögnek, váltják egymást az unalmas őrségben, beszélgetnek egymással. Szóba hozzák a családjukat, házi kedvencüket, kibeszélik a politikai helyzetről alkotott véleményüket, vagy egyszerűen csak panaszkodnak a hőségre. Magyarán elképzelésük sincs, hogy mi vár rájuk, ez pedig azt teszi lehetővé, hogy úgy iktassuk ki őket, ahogy csak kedvünk tartja. Ez pedig felettébb szórakoztató része a játéknak, és meglepően kellemes játékmenetet biztosít az amúgy még legalább félóra játékra lévő első igazi feladatunktól.
A katonákat hátulról elkapva kifaggathatjuk társaik helyzetéről, ekkor az indikátorok segítségével új infókra teszünk szert. Ki is végezhetjük őket kedvünkre, bevethetjük a hangtompítós pisztolyunkat, csapdát állíthatunk, berobbanthatunk gépeket és robbanóanyagos tárolókat, amit először nem tulajdonítanak nekünk a túlélők, csak mikor már túl késő lesz. És természetesen dönthetünk úgy is, hogy guns blazing kifüstöljük az egész ellenséges egységet, akár mesterlövész puskával, akár egy lesből kinyírt katonától elvett golyószóróval. A totális pusztításra érkezhet erősítés, de ha elég gyorsak és hatékonyak vagyunk, akkor a terület megtisztítását követően ismét csöndben és nyugalomban osonhatunk a következő terület felé. Végezetül pedig dönthetünk úgy is, hogy csak azokat az ellenfeleket iktatjuk ki, akiket nagyon muszáj, mindenki mást viszont életben hagyunk, és csak átosonunk a terepen, közeledve a küldetés igazi izgalmát tartogató helyszínre.
Mint említettem, ha a küldetés három célpontról szól, akkor három helyet kell felkutatnunk, ahonnan megfelelő rálátást kapunk a célszemély tartozkodási helyére. Az első pálya esetében az első állomás egy árnyéktalan sziklaszirt, mely egy raktártelepre néz rá. A telep körülbelül egy kilométerre van tőlünk, nincs út, melyen meg lehetne közelíteni, és szabad szemmel gyakorlatilag semmit nem tudunk kivenni az ott lévő ellenségekből, vagy körülményekből. De a célpont ott van, és nekünk ez az egyetlen lehetőségünk, hogy végezzünk vele. És itt történik meg a varázslat, amire vártunk, amiért ezt a játékot megvettük.
Egy kilométer nem egy nagy távolság papíron, de amikor az orvlövész a tűző napsütésben lapulva tekint át e távolságon, célkeresztjében tartva az izgő-mozgó célpontot, ügyelve a golyó esési szögére, a szélirányra, és minden egyéb tényezőre, az úgy azért elég nagy kihívás. De ne feledkezzünk meg arról, hogy 2017-ben Irakban egy kanadai mesterlövész pontosan 3540 méterről lőtte el a célpontját, ehhez pedig előtte napokig ugyanabban a pozícióban hasalt a csapatával, órákig csak megfigyelték a célpontot, mielőtt eldördült a lövés, és több percig utazott az a golyó, mely végül célbatalált. Ennek fényében a mi feladatunk nem is tűnik olyan nagy falatnak, de persze azért mivel ez egy játék, valamilyen módon szórakoztatónak is kell lennie.
Boom Headshot
Nem csak ennél a célpontnál, de az összes többi esetében is a mesterlövész szekvencia sokkal inkább hasonlít egy puzzle feladatra. Vannak őrszemek, járőrök, alkalmazottak, akik teszik a dolgukat. Vannak elektromos dobozok, melyekben kárt téve elvehetjük ellenfeleinktől a fényt, és elterelhetjük a figyelmüket. Találunk szerkezeteket, melyek ha megsérülnek, akkor láncreakciót okozva keltenek felfordulást, lefoglalva nem csak az ellenfeleinket, de magát a célpontot is akár. Sok lehetőségünk van kreatívan kivitelezni a célpont kiiktatását, ráadásul a játék több mellék feladatot is felajánl, amivel érdekesebbé válik a kihívás. Például az egyik célpont egy radarállomáson bújkál, és bár a célunk az ő kicsalogatása és kivégzése, a radarok megbénítása is nagy haszonnal járhat, így ez is egy szabadon választható feladat, ha már úgyis ott vagyunk a távcső végén. Ezek érdekes és izgalmas feladatok, amikhez több percen át tartó megfigyelés, tervezés, és pontosságra törekvés szükséges.
Ha hibázunk, akkor a célpont megpróbál elmenekülni. Ezt teheti helikopterrel, kocsival, csónakba szálhat, vagy csak meghúzza magát egy épület biztonságában. Mikor az áldozatunk futásnak ered, olyankor még közel sincs veszve a győzelem, éppen csak rögtönözni kell, felhasználva bármit, amit látunk. Például egy alkalommal a célpont kocsival próbált menekülni, és én a kerekeit vettem célba, ő azonban jól manőverezett, én pedig béna voltam. Ekkor pillantottam meg a telep kijáratához helyezett lőszeres és olajos rakományt, melybe egy jól időzített golyót eresztve gyilkos lángokba borítottam a menekülő autót, elvégezve a feladatot. Munka adónknak csak a célszemélyek halála a fontos, így a mesterlövészi képességeinken esett csorba pusztán múló emlék.
Ami viszont nem annyira jó hír, hogy a hibáink okán felfedett pozíciónkat hirtelen minden létező ember megpillantja, és eszetlen golyószórásba kezd a legvaksibb gyalogos is. Az ellenséges mesterlövészek generálják az igazi problémát, de a röpködő golyók között eléggé nehéz így is menteni a menthetőt. A gond csak az, hogy ezzel teljesen megsemmisül a játék addigi üteme és dinamikája, és inkább jobb lenne egy “mission failed” felirat, semmint megszenvedni a buta AI kétségbeesett zárótüzét. Ráadásul hiába rejtőzünk el a célszemély kiiktatását követően, a katonák továbbra is tökéletes meggyőződéssel vannak a pozíciónkról, és eszük ágában sincs feladni a kergetésünket. Aztán bekanyarodunk egy kanyonba, és hoppá, mintha soha nem léteztünk volna. Ez szörnyen hangulatromboló tud lenni, fölösleges kiskapu az aprólékos és pontosságot igénylő játékmenet agyatlan durrogtatásba fulladásából.
Hasonlóan kétes érzések övezik a játékmenetet színesítő, de céljaink elérését alig szolgáló kütyüink használata. Van például egy menő katonai drón, melyet kiküldve felderíthetjük a területet, megjelölhetjük a taktikailag fontos dolgokat, valamint megbuherálhatjuk az elektromos szerkezeteket és áram dobozokat. Ez jól is működik a sand box szerű köztes területeken, ám a célszemélyeket bújtató távoli helyeken mindenütt drón zavaró tornyok figyelnek, amiket még kilőni sem lehet, ergo a tényleges cél elérésében a drón nem tud nekünk segíteni. Ugyanígy van pár kütyü, felszerelés és csapda, amik szintén csak a töltelék ellenfelek ellen segíthetnek, de ha nem akarunk nagy feltűnést kelteni, akkor nem is igazán kell ezekre az eszközökre hagyatkoznunk. A kevesebb néha több, és ebben a tekintetben a Contracts 2 kicsit túllő a célon.
Vérpénz
Bár ezek a játékmenetet nem épp megfűszerező, sokkal inkább túlsózó elemek elhanyagolhatóak és kevésbé érdekesek, azért a Contracts 2 még így is bőven tartogat tartalmat. Említettem, hogy összesen öt pálya van a játékban, ami kifejezetten kevésnek hangzik, de egy-egy pálya a casual játékosoknak is legalább másfél órányi elfoglaltságot jelent, és csak ezek után közli velünk a játék, hogy a teljesítményünk alig ütötte meg az alsó elvárás határát. A pályákhoz ugyanis gyűjtögethető tárgyak, elvégezhető kihívások és különleges mellékfeladatok párosulnak, amik miatt érdemes, és érdekes visszamenni a küldetés legelejére. Minden nekifutással ügyesebbek és okosabbak leszünk, így a közben elért egyéb érdemeink csak fokozzák a sikerélményt, ráadásul erőfeszítéseinkkért menő kütyüket, kiegészítőket és skineket zsebelhetünk be.
Arról nem is beszélve, hogy a pályák kellően változatosak, a feladatok sokrétűek, a célpontok kiiktatásának körülményei pedig minden első alkalommal izgalmasak, váratlanok, és érdekesek. Az egyik küldetés során például arra számítottam, hogy a célpontot ismét nagy távolságból kell kiiktatni, erre a játék bevezetett egy zárt, sötét és szűk létesítménybe, ahol elfeledve a mesterlövész puskát teljesen átvedlettem a Thief játékok surranó és osonó gyilkosába. Nem várt és felettébb szórakoztató része volt a játéknak. Ezek az apró, vagy néha jelentős változatosságot biztosító kreatív elemek érték el azt, hogy a Contracts 2 nem válik unalmassá, és az első végigjátszás pont annyira érdekfeszítő, hogy az ember kellemes emlékekkel zárja le az öt küldetést, majd alapos megfontolást követően vissza ugorjon az elejére, teljesítve a rejtett kihívásokat.
Mindezen fent leírt jellemzők mellé a grafika, a látványvilág és technológiai megoldások mind egytől egyig csillagos ötös. A Contracts 2 kifejezetten látványos, még ha nem is szemkápráztató. Egyszerűen csak jól néz ki, teszi ami a dolga, és kellően élővé és izgalmassá teszi azt a részletgazdag környezetet, amiben feladatunkat teljesíteni kell. Hangok terén sincs panasz, talán a szinkronok lettek néhol erőtlenek, olykor butyuták, de ez is inkább a puskacsövünk elé önként begyalogló félőrült bakákra jellemző.
Küldetés teljesítve
Mindent egybevetve a Sniper Ghost Warrior: Contracts 2 egy látványos, hangulatos, érdekes játék, ami a sorozatban eddigi legjobb teljesítményt nyújtja, kellemesen balanszolva a kihívásokat és könnyed casual élményeket. Nem hosszú, de nem is rövid játék, könnyen ismételhető, de egyes elemeiben száraz, kihasználatlan. Nem mondható hibátlannak, de minden szemöldök ráncolás ellenére lebilincselő szórakozást nyújthat a sorozat rajongóinak, és az új mesterlövész palántáknak egyaránt.
Pontszám: 8.5 / 10
Szórakoztató mestelövész móka, ahol nem mindig kell mesterllövésznek lennünk.
Pro:
- Kihívások
- Mégis könnyed feladatok
- Dögös grafika
- Újrajátszható
Kontra:
- Löttyent agyú AI
- Gyenge, értelmetlen játékelemek
- Néhány hangulatromboló anomália
