Az iparági pletykák és a lesújtó adatok után sokan egy egyszerű kérdést tesznek fel: miért fogja a Bungie a héten mégis kiadni a Marathont, egy olyan videojátékot, amelynek a bukása már most kódolva van a rendszerben? A válasz a modern AAA-kiadók legcinikusabb, legkegyetlenebb logikájában rejlik. A Bungie jelenleg két pokoli forgatókönyv közül választhat: a gyors, de megalázó „nukleáris opció”, azaz az azonnali törlés (de ezzel már a Sony élt, nem akarja még egyszer eljátszani – Concord), vagy a lassú, de pénzügyileg kezelhetőbb kivéreztetés. A stúdió az utóbbit választotta, és most tudatosan sétál bele a csapdába, mert a nyilvános kudarc beismerése sokkal rosszabb, mint egy csendben elvérző projekt, amiből még az utolsó centeket is ki lehet préselni.
Gondoljunk bele, mit jelentene a törlés három nappal a megjelenés előtt. Ez egy PR-apokalipszis, egy nyílt, beismert, totális kudarc. Azt üzenné a világnak: „Olyan menthetetlen katyvaszt csináltunk, hogy inkább az egészet a szemétbe dobjuk, és elnyelünk több százmillió dollár veszteséget.” Ez bár becsületes megoldás lenne, de nem ilyen világban élünk. Emiatt nagy valószínűséggel a Bungie és a Sony hírneve a romokban heverne. Ehhez jönne a logisztikai és szerződéses öngyilkosság: a fizikai másolatok, a digitális kulcsok és a marketingkampányok visszavonása egy olyan pénzügyi katasztrófa, ami mellett egy rossz launch eltörpül. Ezt az opciót egyetlen épeszű vezető sem fogja megnyomni.
Ezért marad a „lassú kivéreztetés” stratégiája. A Bungie jól tudja, hogy venni fogják a terméküket – csak nem úgy, ahogy ők azt elképzelték. A Bungie ki fogja adni a játékot csütörtökön, 40 euróért, és ennek több oka is van. Az első a remény – és a pénz illúziója. Be kell szedniük azt a pénzt a launch-hétvégén, amit csak lehet, hogy a marketingköltségek egy része megtérüljön. Minden eladott példány egy apró tapasz a vérző seben. A másik ok az „elveszett költségek csapdája”: már annyi pénzt és időt öltek a projektbe, hogy pszichológiailag képtelenek elengedni. Inkább a végsőkig kitartanak a remény mellett, hogy egy csoda folytán a játék majd megfordul, vagy budget szempontjából megtérül, mintsem hogy beismerjék a hatalmas tévedést. Egy Bungie szintű cég nem fogja beismerni a hibáját.
A megjelenés után, LAUNCH DAY 1-kor pedig azonnal jönni fog a digitális mentőakció, a „roadmap” hazugsága. A Bungie be fog jelenteni egy grandiózus ütemtervet, tele ígéretekkel jövőbeli javításokról és új tartalmakról. Ezzel próbálják megnyugtatni a befektetőket és a maradék játékosokat, hogy van terv, van jövő, vegyék a terméket. A valóságban ez csak időhúzás, egy utolsó kísérlet a mentésre.
A verdikt tehát egyértelmű: a Bungie már túl van azon a ponton, ahol visszafordulhatna. Kénytelenek végigsétálni a pallón. Ki fogják adni a Marathont, és hagyják lassan elvérezni, miközben a lehető legtöbb pénzt próbálják kipréselni a haldokló IP-ből. A Marathon halott. Már csak a temetés és elkaszálás időpontja a kérdés.
