A puzzle játékok mindig is egy érdekes helyet foglaltak el a játékos közösség preferenciáinak vitrinjében, mert soha nem képviselnek olyan hosszú életutat vagy média figyelmet, mint az aktuálisan felkapott élő szolgáltatással ellátott programok, és mégis… a puzzle játékok hatalmas rajongótábornak örvendnek, és a kritikusok szemében is magas szintű értéket képviselnek. Nem kell messzire mennünk, a tavalyi legjobb játéknak járó díjat egy co-op puzzle játék, az It Takes Two vitte el. Hosszasan lehetne taglalni, hogy mi okozza a puzzle játékok ilyesfajta sikerét, de az biztos, hogy az átlag játékos is szomjazik az agytornáztató kihívásokra, ahol nem az életünkért harcolunk, hanem szimplán azért, hogy feladványokat oldjunk meg. Minden megoldás egy “euréka” pillanat, minden feladat az intellektualitásunkat is igénybe veszi, és ezáltal az elért eredmények is sokkal értékesebbek. Egyetlen gond, hogy ha egy ilyen játékot már kijátszottál, nem térsz vissza újra megcsinálni ugyanazokat a feladványokat. Szerencsére kapunk bőven hasonló játékokat, így mindig van valami új, amivel megdolgoztathatjuk az agyunkat. Mindezt tehetjük a barátunkkal karöltve a mostani játékunkban, a We Were Here Forever-ben.
Páros talány
A Total Mayhem Games negyedik játéka egyben a negyedik része a We Were Here sorozatnak, melynek minden felvonása ugyanazt az egy receptet követi. A részek között minimális a történetbeli átfedés, lévén egyik résznek sincs komolyabb sztorija, vagy interaktív narratívája. Néma hőseink mindig horrorisztikus környezetbe csöppenve próbálnak megmenekülni, ez viszont csak úgy sikerülhet, ha összedolgoznak.
A We Were Here Forever is ugyanezt a sémát követi, mi magunk és jóbarátunk bajba jutott felfedezőket alakítunk, akik egy ódon kastély börtönében térnek magukhoz. Nincs semmi eszközünk vagy fegyverünk, de szerencsére nálunk maradtak a rádiók, így tudunk egymással kommunikálni. Erre szükség is van, hiszen teljesen más részeibe kerülünk a kastélynak, nem találkozunk, nem látjuk egymást, se azt, hogy a másik mit láthat. Viszont a kijutáshoz vezető kulcs mindig a társunk birtokában lesz, ahogy nálunk az ő menekülésének záloga. Azt sem fogjuk tudni, hogy mik a feladványok, amíg nem kommunikáljuk le, hogy egyáltalán hova keveredtünk, mit látunk, mit csinálhatunk. Ehhez a formulához még tutorial sem szükséges, mert gyorsan egyértelművé válik, hogy megállás nélkül egymásra kell támaszkodnunk, történjen bármi.
Az utunk során több különböző helyszínt fogunk bejárni, az ódon kastélyt elhagyva vérfagyasztó kriptákat járunk meg, elhagyatott bányákban kóborlunk ahol kevés az oxigén, havas területen gázolunk át, és így tovább. Összesen hat fejezeten át kell összedolgoznunk, folyamatosan asszimetrikus feladványok megoldásaira kell közösen rájönnünk, míg el nem érjünk a nagy finálét. Ez a közös munka rengeteg türelmet, odafigyelést, pontosságot és gondolkodást igényel, de ad teret egy kis bohóckodásra, egymás szivatására is. Mindez persze csak akkor igazán élvezetes, ha egy baráttal csináljuk, de erről majd később.
Púzli
A feladványok, ahogy a területek, eléggé változatosak. Minden esetben két főt igényel a megoldásnak a feltárása és kivitelezése, az egyes felektől elvárt erőfeszítés szintje váltakozhat esetenként. A lényeg, hogy a továbbjutáshoz elénk tárt feladvány nagyon erősen vizuális elemekre épül, tehát az első feladat mindig a társunk megfelelő informálása arról, hogy mit látunk, és nagy eséllyel mit vár el tőlünk a játék. Van úgy, hogy semmi jel nem mutat arra, hogy mire is lenne szükségünk a megoldáshoz, ám a társunk azonnal látja maga előtt a kulcsot, és mikor körbeírja a rádión keresztül, hogy mit is lát, mi örömujjongva kiáltunk fel, és máris egyértelmű a teendőnk. Ez amúgy a legtöbb feladványra igaz, sok köztük a nehéz és kihívást jelentő, de mindegyiknek megvan a maga logikája, amire ha rájövünk, onnantól egyszerű és könnyen értelmezhető, hogy mit is kell csináljunk.
Van pár egészen kreatív megoldású feladvány, köztük a legjobb talán az Overcooked játékra hajazó alkímista puzzle. De van egy-két kevésbé érdekes, vagy interaktív feladat, sőt, találkozunk majd olyannal is ami kifejezetten unalmas. Gondolok most itt egy olyan példára, amikor egy nagyobb szöveganyagot kell átbújnia egy játékosnak, míg a másik egy-egy nyomot olvas fel, és így kell megtalálni a szövegben az elrejtett megoldást. Ez azonban túl hosszú időt vesz igénybe, és az egyik játék mindeközben nem tud mást tenni, csak várakozik. Na azért nem élmény romboló a puzzle, és szerencsére nincs is jelentősen több az ilyen jellegű feladványokból, éppen csak annyi ebből a lényeg, hogy a We Were Here Forever puzzle felhozatalában is lesz jobb és rosszabb elem, mire a játék végére érünk.
Említettem, hogy baráttal csak igazán jó a We Were Here Forever, ennek pedig egy egészen logikus magyarázata van. A feladványok nem egyszerűek, de szoros együttműködéssel hatékonyan feltörhetőek és megoldhatóak. Azt is említettem, hogy ehhez folyamatos és aktív kommunikáció szükséges, a legapróbb részletekbe menő infózások nélkül gyakorlatilag csak tanácstalanul fogunk lődörögni. Egy random játékossal is lehet élménydús a végigjátszás, de ez egyértelműen egy pénzfeldobós szituáció, vagy egy totál trollt fogunk ki aki nem hajlandó megszólalni, vagy mázlink lesz és egy jó fej emberrel tudunk együttjátszani.
A We Were Here Forever viszont játékmenetéből kifolyólag nem újrajátszható, hiszen mi értelme van a fejtörőket elölről megoldani, ha már rájöttünk a megoldásukra? Éppen ezért nagyon fontos, hogy az az egy végigjátszásunk legyen tökéletes. Ehhez pedig a legbiztosabb stratégia, hogy ha egy barátot viszünk magunkkal, akivel már a kezdetektől fogva könnyen megtudjuk értetni magunkat, és egy hullámhosszon mozogva küzdötök a végkifejletig. Ez esetben ha ügyesek vagytok, akkor fastag 10 óra játék vár rátok csupa remek élménnyel és agytornával. Ugyanez persze elérhető random emberrel is, de kockázatos eldobni az egyszeri tökéletességre való igényt egy potenciálisan rossz társsal való kínos pillanatokért.
A We Were Here Forever puzzle játék létére ad némi igényességet más területekre is, hiszen grafikailag letisztultabb és egyszerűbb látványvilágot mutat be, de teszi ezt kellemes és látványos minőségben. A horror elemeknek köszönhetően a sötét és vészjósló pályarészek kifejezetten hátborzongatóak, a fantasy világot megidéző kastély és területek részletgazdagok, nem csak a puzzleök funkcióinak kielégítése végett. Hasonlóan minőségiek a hangok, zörejek, főleg mert egyes puzzleökhöz hang alapú feladványokkal operálnak. Zenéből kevesebb számot fogunk hallgatni játék közben, elvégre a koncentrációnkat senki nem akarja egy zavaró háttérzajjal félbeszakítani, viszont amik vannak, azok remekül illeszkednek a hangulathoz. Külön kiemelném a játék legvégén hallgató számot, mely az akkor ránk kényszerített döntésből kifolyólag csak még szívszorítóbb.
Ajánló
A puzzle játékok sosem fognak kimenni a divatból, őszinte várakozás övezi minden alkalommal a bejelentett új címeket. A We Were Here sorozat már bizonyított, hogy csorba körítése ellenére egy korrekt és szórakoztató puzzle játék trilógiaként a kedvenceink közé tartozhat. A We Were Here Forever nem sokkal ambíciózusabb elődeinél, de hozza az elvárt minőséget, játékidőt, és élményt. Pár puzzle lehetett volna jobb, vagy legalább interaktívabb, viszont szerencsére ezekből csak kevés akad az utunkba. A tökéletes élményért cserébe mindenképp azt ajánljuk, hogy egy baráttal ugorjatok neki a végigjátszásnak, de természetesen online matchmaking segítségével is kereshetünk játszótársat. Akárhogy is, a We Were Here sorozat köszöni, jól van, és biztos vagyok benne, hogy lesz még folytatás. Csak ki ne fogyjanak a kreativitásból.
Pontszám: 7 / 10
Egy korrekt és szórakoztató puzzle játék, ami egy barát társaságában az igazi
Pro:
- Hangulatos
- Pár kifejezetten remek puzzle
Kontra:
- És pár kevésbé jó puzzle
- Csorba körítés
