A Capcom legújabb, Resident Evil Requiem című horror-mesterműve már az első percekben egy kőkemény választás elé állítja a játékost: a klausztrofób, első személyű nézetet (FPS) vagy a klasszikus, váll feletti (TPS) kamerát választod? Azonban ahogy mélyebbre ássuk magunkat a játékban, kiderül, hogy a valódi kérdés nem ez. A fejlesztők ugyanis egy zseniális, hibrid megoldást rejtettek el, ami nemcsak a legjobb, de narratív szempontból is az egyetlen hiteles módja a játék megtapasztalásának.
A Requiem két főszereplő, a visszatérő legenda, Leon S. Kennedy, és az újonc Grace Ashcroft sorsát fonja egybe. Bár a játék teljes egészében végigjátszható bármelyik nézetben, az alapértelmezett beállítás egy hibrid mód, ami a két karakter között váltogatja a perspektívát. Leon fejezetei a klasszikus, Resident Evil 4-et idéző, akció-orientált TPS nézetben játszódnak, míg Grace túlélő-horrorját a Resident Evil 7 által népszerűsített, sokkal személyesebb és félelmetesebb FPS kamerán keresztül élhetjük át.
Ez a dizájneri döntés nem véletlen, és tökéletesen szolgálja a narratívát. Leon egy veterán, egy harcedzett túlélő, aki már mindent látott; az ő magabiztos, akciódús stílusához tökéletesen passzol a taktikusabb, a környezetet jobban beláthatóvá tevő külső nézet. Ezzel szemben Grace egy viszonylag felkészületlen, sebezhető karakter, aki egy sötét és nyomasztó eseménysorozat közepébe csöppen. Az ő fejezetei, amelyek a játék félelmetesebb első felében, egy elhagyatott elmegyógyintézetben játszódnak, az FPS nézet klausztrofóbiájával válnak igazán gyomorforgatóvá.
A Capcom ezzel a hibrid megközelítéssel gyakorlatilag egy tökéletes hullámvasútra ülteti a játékost. Grace rettegését és a szűk folyosókon való lassú kúszást Leon katartikus, adrenalinpumpáló akciójelenetei oldják fel, ahol végre elégtételt vehetünk a minket kínzó szörnyetegeken. A kérdés tehát nem az, hogy melyik a jobb nézet. A válasz az, hogy mindkettő, a megfelelő karakterrel és a megfelelő pillanatban. A Resident Evil Requiem igazi zsenialitása abban rejlik, hogy a kameranézet nem csak egy opció, hanem a történetmesélés egyik legfontosabb eszköze.
