Az építkezős túlélős játékokról nehéz lenne megmondani, hogy már maguk mögött hagyták-e fénykorukat, vagy pont hogy most élik azt. 2011 előtt is volt egy-két túlélős játék, de maga a zsanra még nem fogta meg a nagyközönség figyelmét, míg nem egy kockákból álló világba rakott játék, a Minecraft meg nem jelent. Bájos egyszerűségével kicsik és nagyok is megtalálták benne a számukra fontos értékeket, de a közösség és az egyre növekvő modolt szervereknek hála igazi fenomén lett az építgetős kockamóka. A következő hét évben rengetegen próbálták meg a kraftolgatós túlélést a saját világukba helyezni, főleg zombik vagy egyéb szörnyűségek közbenjárásával. Volt is pár értékteremtő alkotás, amiket máig szeretünk (például Rust, Conan, ARK, Forest), de sajnos háromszor ennyi borzalmasan sikerült másolat is jött velük, amik miatt a zsanra rajongóinak keménymagján kívül eső játékosok nagy része inkább beleunt a témába. Épp ennek okán az új játékok száma megcsappant, és inkább a befutott címek fejlődtek és növekedtek, tartva mai napig a játékosaik érdeklődését. Talán ilyen nagykutyák mellett nem is lehet már igazán figyelemfelkeltő versenyzőt befuttatni a piacra. Vagy mégis?
Odin harcosa
A Valheim készüléséről nem igazán beszélt senki korábban, ám ahogy megjelent a Steam piacon mint korai hozzáférésű program, döbbenetesen gyorsan lecsaptak rá az újdonságra éhes tömegek. A játék olcsón elérhető volt, minimalista grafikájának köszönhetően nem kellett alá erőmű, és szinte kivétel nélkül minden streamer csak jót tudott mondani a Valheimról. Nem is kellett sok idő, idestova 4 millió (!!!) játékos vette meg a programot, a Steam toplistán ötödik helyre száguldott, egy időben aktív játékosaival pedig harmadik helyen végzett rekord időn belül (csak a Counter Strike GO és a Dota 2 előzte meg). Ez elismerésre méltó teljesítmény egy ilyen kis programtól, úgyhogy nézzük is meg, mit tud nyújtani nekünk a Valheim, amitől ennyire sokan szeretik már most.
A történet a skandináv mitológia varázslatos világába repít minket, méghozzá egy Valkűr karmai között. Az élet fája, Yggdrassil ágain kilenc világ található, ezek közt a halandók világából, Midgardból származik karakterünk, aki harcban elesve várta, hogy egy Valkűr elvigye őt Odin csarnokába, Valhallába (vagy épp Fólkvangrbe, Freya csarnokába). Ám egyikbe se nyertünk belépést, aminek következtében utunk Helheimba vezetett volna, a minket kísérő Valkűr azonban váratlan kitérőt tett, és egy új, ismeretlen világon dobott le minket. Ez a világ egy tizedik, névtelen hely, olyan lényekkel és erőkkel átitatva, melyektől még az Istenek is félnek. Odin, Mindenek Atyja nem kívánta tovább szenvedni, hogy egy világ érinthetetlen maradjon az Áz istenek előtt, így hát tervet szőtt, és a csatában elesett harcosok egy részét erre az idegen földre száműzte. Ha ezek a harcosok szeretnének innen kijutni, és Valhallában élni a Ragnarök napjáig, akkor először ezt a tizedik világot kell megtisztítaniuk az ott rejtőzködő veszedelmektől. A mi karakterünkre is ez a sors vár; örök fogság, vagy győzelem.
A játék tehát így veszi kezdetét, frissen meggyilkolt karakterünk mit sem tud a helyzetéről, mikor lepottyan az égből az idegen világba, rúnákkal teleírt sziklák közé. Odin egyik hűséges hollója, Huginn köszönt bennünket, és lépésről lépésre elmagyarázza, hogy mit kell tennünk a túlélésünk érdekében. A tutorial érthető, gyors, minden alapvető dolgot megtanít. Már az első pár percben kiderül, hogy mit vár el tőlünk a játék, és igazából itt felállíthatunk rövid távú, középtávú, és hosszú távú célokat;
Valhalla még várat magára
Rövid távú célunk egyértelműen a túlélésünk biztosítása, ehhez több dologra is oda kell figyelnünk a karakterünkkel kapcsolatban. Harcosunk életereje elég csekély a játék elején, és az éhség alacsonyan tartása a gyógyulás záloga. Bokrokról bogyókat, fák tövéből gombákat, állatokból húst szerezhetünk, és egyszerre három féle ételt fogyaszthatunk el egyszerre, utána a karakterünk nem tud többet enni. Mikor megint korog a gyomor, újra falatozhatunk készleteinkből, amit így érdemes magasan tartani (szerencsére a nálunk tárolt étel nem romlik meg). Hősünk továbbá érzékeny a környezet változásaira, így aztán szükségünk lesz bundára a hideg ellen, fedezékre az eső ellen, na meg persze fegyverre, hogy megvédhessük magunkat a vadon bestiáival szemben.
Közép távú célunk a karakterünk felkészítése a komoly harcokra, ehhez a készségeink fejlesztésére, és felszerelésre lesz szükség. Bármit csinálunk, az valamilyen módon fejleszteni a karakterünk értékeit, ha például sokat szaladunk, akkor a Futás képességünk növekszik, növelve sebességünket és kitartásunkat. Kellemetlen, mikor egy troll elől futva kifullad bátor hősünk, így ezt a képességet érdemes fejleszteni, de nem is igényel nagy odafigyelést. Ugyanilyen képességek az úszás, lopakodás, bizonyos fegyvertípusokkal való harckészség, és a többi. Minden cselekedetünk valamilyen módon fejleszti a vikingünket, több óra játék után pedig kifejezetten combos karaktert tudhatunk magunknak.
Ez azonban mit sem ér a jó felszerelés nélkül, amihez nem elég a földről felszedett alapanyag, muszáj építenünk barkácsasztalt, kohót, kovácsműhelyt, és azok fejlesztéseit. Minden új alapanyag új craftolási lehetőségeket nyit meg, legyártott felszerelésünket pedig ugyanilyen módon fejleszthetjük, valamint erősíthetjük. Első ruhánk és fegyverünk gyorsan legyártható, az erősebb és jobb minőségű tárgyakért viszont nem kevés gyűjtögetés és utófeldolgozás szükséges. Szerencsére maga a crafting rendszer eléggé leegyszerűsített és érthető, így csak a megfelelő alapanyagok meglétéről kell gondoskodnunk. De ez a játék minden aspektusára igaz.
Hosszú távú célja a Valheim játékosainak a történetben is felvázolt küldetésünk, miszerint ki kell iktatnunk a tizedik világ szörnyetegeit. A vadon lényeivel ellentétben itt egész konkrétan Dark Soulsba illő főellenségekről beszélünk. Az elsőt a tutorial részeként kell levadásznunk, és bár elsőre megnyertem a csatát, éreztem hogy ez a jövőben nem lesz egy egyszerű vállalkozás. A főellenfelek szívósak, változatos képességekkel támadnak ránk, és vannak olyan elemi erők melyekre immunisak, vagy épp sérülékenyebbek. A probléma ott kezdődik, hogy nem tudjuk, hol rejtőzködnek, így az első főellenfél legyőzését követően a túlélés mellett a következő nagy ellenfelünket kell felkutatnunk. Ha nincs mázlink ,ez egy őrülten hosszú folyamat is lehet, mivel ha nem botlunk bele a főellenfél altárjába, akkor egy földalatti kazamata mélyén kell a nyomaira utaló írást megtalálnunk. Minden főellenfél igazi kihívás, megkövetelik a játékos felkészültségét mind játékismeretben, mind felszerelésben.
Ránts fegyvert, drengr!
A Valheim véleményem szerint egy kellemesen nehéz játék. A túléléshez bár nem kell sok alapanyag kezdetben, de észnél kell lenni ha kalandozunk, mert egy kis hiba is katasztrófához vezethet. Ha kivágunk egy fát, és az ránk esik, akkor örülhetünk ha nem halunk szörnyet ott helyben. A harcrendszer kicsit suta, de kellően következetes, ennek okán az ellenfeleink is okozhatnak meglepetéseket, egy-egy becsúszó csapás gyorsan lefaragja az életerőnket. Halálunk esetén minden cuccunk ott marad a tragédia helyszínén, és bár újra éledünk az ágyunk mellett, a képesség pontjaink jó részét elveszítjük. Tekintve, hogy a Valheim térképe meglepően nagy, simán előfordulhat hogy a hullánkhoz kellemetlenül sok idő lesz elszaladni, ráadásul ha út közben valami agyoncsap bennünket, akkor búcsút inthetünk az értékeinknek.
Veszély van bőven Valheim tizedik világában, a kis erdei szürke törpök csak apró kellemetlenségek a többi ellenfélhez képest. Most még rövid a szörny típus lista, de a készítők folyamatosan bővíteni fogják ezt a felhozatalt, így az már most garantált, hogy nem fogunk unatkozni. Épp elég lesz addig elbánni a csontvázakkal, farkasokkal, egy-két trollal, és persze a főellenségekkel. A leölt szörnyek értékes, máshol nem fellelhető kincseket is tartogatnak, így a harc egyben a továbbjutásunknak és fejlődésünknek is ugyanolyan szerves része, mint a túlélésünké.
Érdemes szót ejteni az építkezésről, mely nem sokban különbözik a más játékokból megismert rendszerekkel, de mégis van egyfajta egyedi varázsa. Kezdjük ott, hogy nem kell egyesével legyártanunk semmilyen alkotóelemet, hogy felhúzzunk valamit, elég csak kiválasztani a kívánt építőelemet, és ha nálunk van hozzá minden alapanyag, máris lerakhatjuk. Mondhatnánk, hogy ez simán csak félkész érzetet ad más játékokhoz képest, de aztán rájövünk, hogy ezzel elképesztően kényelmessé és gyorssá válik az építkezés, míg a hozzá szükséges alapanyagok szükségessége is sűrűbben okoz fejfájást. Tekintve, hogy sok helyre van szükség, ha minden munkaasztalnak és cuccunknak helyet szeretnénk, így ez a leegyszerűsített, de egyáltalán nem kevésbé kihívást jelentő rendszer egyszerre hat újnak, és mégis kedvesen ismerősnek. Arról nem is beszélve, hogy egy gondosan megtervezett bázist elkészíthetünk pusztán funkcionálisan kielégítőnek, vagy éppenséggel szemet gyönyörködtetően részlet gazdagnak és élhetően komplexnek is.
Thor szakállára!
És pontosan ezért annyira fantasztikus a Valheimban megvalósított leegyszerűsített craftolási és építkezési rendszer. Minden egyértelmű, és mégis sok dologra magunknak kell rájönnünk. Könnyű alapanyagot szerezni, de sok és sokféle kell. Könnyű építeni, rá is vagyunk szorulva, hogy megfelelő építményeket tervezzünk, de semmibe sem tart a funkcionálisan elegendő szintet túllépni, és alkotni valami nagyobbat, menőbben, látványosabbat, hasznosabbat. Sosem érződik nyűgnek új bázist felhúzni, egy troll támadás során szétvert otthon helyreállítása sem katasztrófa, és a kényelem megteremtésére is bőven van időnk és lehetőségünk.
A Valheim látványvilága elsőre butácskának tűnik a baltával faragott karakter modell és a pixeles textúrázás miatt, ám ez az első benyomás nagyon gyorsan átalakul. Tény, a Valheim grafikai megjelenése inkább idéz valami nagyon régi, old school runescape – minecraft keveréket, de mindez csak az első benyomás. Ugyanis a környezet minden apró részlete élettel van megtöltve, a kis poligonszámú modellek és textúra lap lombok reakciója az időjárásra például távolról és közelről is élvezhető látványvilágot biztosít. Aztán pedig feljön a nap, és a sűrű erdők lombjai közt átragyog Sol fénye, élénk színekbe költöznek a völgyek, az égen Yggdrassil ágai bukkannak elő a felhők mögül, az erdő népe pedig előmerészkedik sötét odujaikból. Mindez az egész meglepően látványos összképet ad, aminek hatására bárki elismerően ki meri mondani, hogy a Valheim kifjezetten látványos tud lenni. A kezdő területnek helyet adó zöldellő völgy után a sötét, baljóslatú erdő, majd a bűzölgő mocsár, a hóviharba öltözött hegyek mind hasonlóan szemetgyönyörködtető világot tárnak fel előttünk.
Szintén nem érheti panasz a játék zenéit, szívet melengető gyengéd melódiák, fenyegetően gonosz dallamok, vagy épp vért pumpáló csata zenék váltják egymást. Hangok terén már van pár fejlődésnek helyet adó részlet, mert bár összességében kellemes a zörejek listája, azért nem ártana némi finomhangolás, és többféle hang. Apró hiányosság, elnézzük.
Skál!
A Valheimről nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mivel varázsolta el a tömeget ennyire gyorsan és hatékonyan, de az biztos, hogy részben egyfajta űrt tömött be a zsáner szerelmeseinek szívében. Mindezt tette bájosan egyszerű, mégis látványos megjelenésével, szintén szimplifikált és mégis kihívást jelentő játékmenetével. Tud mindent, amit nagynevű elődjei, amivel többet tud az sokkal inkább a megvalósítás hogyanjában rejlik, így pontosan azt tudja nyújtani újaknak és veteránoknak, ami hiányzott nekik: színtiszta szórakozást, mely egyszerre könnyed, kreatív, de csábítóan erőt próbáló. Mindezt hangulatos északi mítológia köntösben.
Mindenképp próbáljátok ki, ha egy kicsit is érdekel bennetek a játék, mert megéri! Akár egyedül, akár többen, de biztosan jól fogtok szórakozni!
Amiért megéri ránézni már most:
- Remek játékmenet
- Hangulatos
- Látványos, egyszerűsége ellenére
Amire még várunk:
- Több recept, több ellenfél
- Pár Quality of life finomhangolás
