Manapság egyre többet találkozhatunk azzal a szóval, hogy “roguelike”. Újdonságnak számít a nagyközönség számára, pedig a zsáner atyja és névadója, az 1980-as években megjelent Rogue alapozta meg a kategória alapjait, majd az évek során újabb és újabb Rogue-like játékok bővítették ki azt a listát, melyek együttesen alkotják az ide sorolandó játékok jellemzőit. Röviden és tömören: a roguelike programok főleg platformer elemekkel rendelkező akció játékok, melyek során folyamatosan nehezedő kihívásokkal nézünk szembe, a halál azonban permanens, és teljesen elölről kell kezdenünk a játékot, az addig megismert pályák azonban random újra rendeződnek. A siker kulcsa a játék kitapasztalása, a hibákból való tanulás, a többszöri nekifutás során elsajátított trükkök kamatoztatása. Ennek a kategóriának alfaja a kevésbé emlegetett, de valid “rogue-lite”, ami annyit tesz, hogy minden nekifutással lehetőségünk van olyan tárgyakra vagy képességekre szert tenni, melyeket halálunk esetén is megtarthatunk, ergo a következő nekifutással mindig kicsit erősebbek leszünk, ezáltal a továbbjutás is egyszerűbb lesz.
A roguelike játékok alapvető jellemzője, hogy nehezek, igazi kihívást nyújtanak, és bár egy sikeres run lehet akár fél óra is, de mire egyszer sikerül végigcsinálni, addig órák, napok is eltelhetnek. Addiktív kategória, mert nagyobb részt a mi képességeinken, és azok fejlesztésén múlik a siker, semmint a játék által kínált számokon. A zsáner szerelmeseinek pedig igazán kedvére tesznek a piacon, ugyanis számos alkotás található benne, és szinte mind élvezetes, kreatív és egyedi alkotás. Mostani cikkünk is egy ilyen játékról szól.
Fejünkre szakad az ég
A Risk of Rain első része elég kísérleti jellegű roguelike akciójátéknak indult, és tekintélyes méretű rajongótábort sikerült maga köré gyűjtenie. Kézenfekvő volt a folytatás fejlesztése, és nem is kellett csalódnunk, jött a második rész, megtartva az első újdonságait, csak épp továbbfejlesztve azokat. A zsáner többi játékához képest a legnagyobb különbség, hogy a Risk of Rain 2 egy TPS, és egyaránt tartalmaz rogue-like és rogue-lite elemeket, meglepően sokszínűvé téve a játékot azok számára, akik bele szeretnének vágni.
Van valamiféle sztori, de a narratíva eléggé limitált, inkább kis elhintett vizuális és írásbeli morzsákból lehet összerakni valami keretet a játéknak. Lényeg, hogy űrhajónk egy ismeretlen bolygó közelébe téved, mikor is támadás éri, és mi kénytelenek vagyunk egy mentőkabinnal a felszínen boldogulni, míg meg nem találjuk az egyetlen, repülésre még alkalmas hajót. A bolygó azonban nem elhagyatott, ősi civilizáció romjai, és dühös idegen lények találhatóak rajta. A romok szomorú pusztulásról árulkodnak, az agresszív élővilág mellett pedig interdimenzionális teremtmények, és más világokról idevonzott bestiák törnek az életére minden betolakodónak. A káosz élén pedig egy nehezen felfogható lény, a Semmi Királya áll. A mi célunk nem a világ történetének, vagy a múlt titkainak feltárása lesz, hanem pusztán a túlélésért és menekülésünkért fogunk vért izzadni.
A nyitó jelenetet követően mindenféle tutorial, vagy indikátor nélkül csapunk a levesbe, kasztunktól függően egyetlen fegyverünkkel, és pár képességgel. A szétdurrantott hajónkból rengeteg hasznos tárgy potyogott a felszínre, így ezek összegyűjtésével tudunk érvényesülni a vadonban. Minden területen található egy portál, ezeket kell felkutatnunk, és aktiválnunk, hogy tovább haladhassunk a következő területre. A portálokat azonban hatalmas és erős teremtmények védelmezik, így minden térkép végén egy mini-boss fogad bennünket. Mire elérünk az utolsó területre, karakterünk teli lesz aggatva tárgyakkal és ereklyékkel, pusztítóan erősek leszünk, ám ahogy az idő telik, úgy lesz egyre fenyegetőbb a ránk leselkedő veszély is.
Szükséged lesz egy nagyobb Ukulelére
Tehát az első dolog amit a Risk of Rain 2-ben tehetünk, az a karakterünk felkészítése az előttünk álló kihívásokra. A random található kis kapszulákból és a helyi élőlények irtásával pénzhez juthatunk, melyet felhasználva kinyithatóvá válnak az elszórt ládák. Minden láda egy tárgyat rejt, mely vagy az alapértékeinket fejleszti, vagy olyan passzív képességgel ruháznak fel bennüket, mellyel brutálisan megugorhat a teljesítményünk. Legyen szó vérzést, égetést, kábaságot okozó hatásokról, kaphatunk dupla ugrást, pajzsot, passzív gyógyítást, láthatatlanságot, és még rengeteg módosítót. Minden tárgy vizuálisan is építi karakterünket, így ha már összeszedtünk 10-15 tárgyat, a hősünk inkább hasonlít egy menő karácsonyfára. A tárgyaknak ráadásul ritkasági értéke is van a hétköznapi (fehér) tárgyaktól a legendás (sárga) ereklyékig. Bizonyos gépek segítségével ki is cserélgethetjük a duplikált eszközeinket, szóval gyakorlatilag a random faktor mellett bizonyos mennyiségű tapasztalattal mi magunk tervezhetjük meg, hogy milyen szettel szeretnénk a játék végéig eljutni.
Ez azonban nem annyira egyszerű a tapasztalt játékosok számára sem, hiszen mint egy valamire való roguelike játék, a Risk of Rain 2 világa is teljesen random. A pályák mindig máshogy épülnek fel, másutt vannak az elrejtett tárgyak és aktiválható szentélyek, és maga a továbbjutáshoz szükséges teleport is mindig más és más helyen lesz. A ládákan található tárgyak is véletlenszerűek, így hát egy-egy nekifutással simán előrdulhat, hogy úgy esnek a legendás tárgyak mint az eső, míg a többin csak kukába való common tárgyakat kapunk, méghozzá ugyanazt többször. Frusztráló tud lenni, hogy a játékosnak nincs ráhatása a tárgyak beszerzésére a későbbi bezúzásokon és cseréken kívül, már pedig a tárgyak nélkül nem fogunk tudni érvényesülni.
És ha azt hinné valaki, hogy van időnk a gyűjtögetésre, akkor annak nem tudok jó hírekkel szolgálni. A játék ugyanis időre megy, és minden másodperc számít. Lófrálhatunk ameddig csak akarunk, de minél több időt töltünk el a játékban, annál brutálisabb lesz a játék nehézsége. Ezt egy jobb felső sarokban található számláló prezentálja nekünk, melyen a Könnyű, Nehéz, Lehetetlen nehézségek mellett olyanok is felvillanhatnak, mint a “LÁTLAK TÉGED”. És… és ez után nem mertem odanézni, meg nem is nagyon tudtam mert eltakarta a Game Over felirat. A játék nem túl kíméletes, az idővel növekvő nehézségi szint erősebb, szívósabb ellenfelekkel jár, akik egyre többen lesznek, egyre sűrűbben ugranak elő valószínűtlen helyekről is. A túl sokáig babráló játékos nagyon könnyen kerülhet abszolút reménytelen helyzetbe, amiből látszólag nincs kiút.
Esni fog..
Pontosan ez az, ami miatt a Risk of Rain 2 igazi rogue-like játék, mert az igazi fejlődésen nem a karakterünk, hanem mi magunk, a játékosok megyünk keresztül. Kitapasztaljuk a játék mechanikáit, felismerjük egy ránézésre az ellenfeleket, tárgyakat, szituációkat. Minden alkalommal többet tudunk a játékról, minden nekifutással gyorsabban próbáljuk teljesíteni a pályákat, hogy a legvégső boss még ne érje el azt a nehézségi szintet, amiben már nem lesz túl sok esélyünk a győzelemre. Ha sikerrel járunk, az igazi katarzis élmény, viszont egyértelmű, hogy nem fogjuk ennyiben hagyni a Risk of Rain 2-őt. További nehézségi szintek, játékmódok és kihívások állítanak elénk új kihívásokat, ráadásul bejön egy olyan elem, ami már inkább a rogue-lite stílusra hajaz, ez pedig a feloldható karakterek és relikviák. Minden nekifutással van esélyünk rejtett helyeken olyan relikviákat találni, amiket az indulás előtt már magunkra aggathatunk, megkönnyítve a játékunkat.
Az új karakterek viszont már megérnek egy hosszabb vizsgálatot, hiszen teljesen megváltoztathatják, ahogy játszunk. A játék alapbeállított karaktere, a két pisztolyos sárga szkafanderes figura egy nem túl sokrétű, de elég hatékony harcos, vele fogjuk elsőnek kipörgetni a játékot nagy valószínűséggel. Aztán kerülhet előtérbe a törékeny, de agilis és pontos íjász, a brutál tűzerővel rendelkező robot, a single-target dps bandita, a földönkívüli szörny acrid, és így tovább. Összesen 11 karakter van a játékban, ebből kettőt kapunk meg induláskor, a többieket pedig játékbeli teljesítmények és kihívások elvégzésével oldhatjuk fel. Ezek olyan tevékenységekhez köthetőek, amiket lehet úgy is teljesíteni, hogy nem szentelünk nekik külön figyelmet, egyszerűen csak játsszuk a játékot.
A több karakter azonban nem csak az egyéni játékunkat hivatott megfűszerezni, hiszen a Risk of Rain 2-ben van egy co-op mód is. Összesen 4 játékos vághat bele a mókába, ahol a nehézség a létszámmal együtt tovább növekszik, és csak ezután fenyegetnek a játék többi aljas húzásai. Co-op szempontjából a játék mégis valahogy könnyebb, mert egy jól összekovácsolt társaság okosan összeválogatott, egymást támogató karakterekkel ámítóan hatékony tud lenni. Megvan az az érzés, hogy a világ ellenünk van, de mi erősebbek vagyunk. Persze így is van kihívás bőven, elvégre elég egy rossz ugrás, vagy lankadó figyelem, és máris elszabadul a pokol.
Bájos káosz
Látvány szempontjából a Risk of Rain 2 eléggé egyszerű, minimalista, de cserébe stílusos. A terep és a modellek baltával vannak faragva, de legalább kellően hangsúlyos az idegen világban ez a fajta letisztult geometriai jelleg, amihez a főellenség megjelenése még majdnem magyarázatot is ad. Az egyszerű megjelenítés azonban cseppet sem üres, igazi földöntúli helyeken fogunk harcolni, ahol a terep berendezése is jellegzetesen stílusos, de a pálya határain túl elterülő táj is rejteget szemkápráztató elemeket. A pályákkal változó színvilág is sokat hozzátesz ehhez az érdekes, és a szemnek meglepően kellemes összhatáshoz.
Ugyanezt nem mondanám el a tárgyakról, épületekről és ellenfelekről, mert a baltával faragott modellek még csak-csak beleillenek a tájba, de nekem személy szerint az ellenfelek dizájnja nem tükröz annyi kreativitást, mint maga a játékmenet és a látvány összessége. Van egy lexikon, melyben a leölt ellenfelekről olvashatunk háttérinfót, de nem tesz hozzá se a világhoz, se magához az élményhez, ami bár nem biztos hogy igazán hiányozna egy ilyen fajta játékból, mégis valahogy lenne rá igény. De persze ez egyéni preferencia, a tartalmi szempontokat leszámítva az ellenfelek legalább változatosak, érdekesen különbözőek, és meglepően ravasz képességekkel rendelkeznek.
Ami a muzsikát illeti, a Risk of Rain büszke a megírt zeneszámaira, és ezt nem is tagadhatjuk el tőle. Játék közben tökéletes aláfestést nyújtanak az ütemes, adrenalin szint fenntartó zeneszámok, melyek stílusa illeszkedik a másvilági sci-fi környezethez, és a néha káoszi szituációkhoz. De nem bújnak meg csak a háttérben, szinte külön szereplőként funkcionál, és mivel eléggé sokszor fogunk nekifutni a játéknak, a visszatérő dallamokat régen látott (hallott?) jóbarátként fogjuk köszönteni. Az pedig külön fergeteges, hogy a játék soundtrack listáját böngészve olyan szám címeket találunk, melyek már-már a Borderlands szellemességének szintjére emelik a játékhoz hozzágondolt humort. Mert tény, a Risk of Rain sokszor annyira abszurd, hogy képes megmosolyogtatni (inkább utólag, mint harc közben), de a zeneszámokkal együtt üt igazán jól ez a hangulat. Engem személy szerint a “Köppen as Fuck” zenecím választás vett meg kilóra.
Overwhelmingly Positive
A Risk of Rain 2 az első rész szellemiségét fáklyaként tovább hordozva világítja meg a feltáratlan lehetőségek sötét barlangjának mélységeit, és ritka kincsekre talál, melyeket kiszámíthatatlanul aljas csapdák védelmeznek. A rogue-like múfaj él és virul, ugyanúgy tisztelik és szeretik a fejlesztők, mint a rajongók, a Risk of Rain fejlesztői pedig igyekeztek eleget tenni a régi, “eredeti” rogue-like fanok kéréseinek, mint az újabb, kicsit puhább generáció rogue-lite játékosainak is. A pályák összességébe véve nem adnak ki túl hosszadalmas játékidőt, ha elejétől a végéig sikerül végignyomni, ám az addig elvezető út, a sok próbálkozás, kísérletezgetés és új kihívások keresése már több órára lekötheti a figyelmünket. Addiktív gyötrelem, egyszerű de stílusos megjelenés, fülbemászó dallamok kíséretében, aminek baráti ára csak tovább bővíti annak listáját, hogy miért érdemes beszereznetek ezt a játékot. Nem eget rengető, nem örök kincs, nem is túl hosszú, de amit tud nyújtani az megér minden percet és verejtéket.
Pontszám: 7.5 / 10
Rogue-like móka casual, vagy akár hardcore fanoknak egyaránt
Pro:
- Progresszívan nehéz
- Kellemes látványvilág és zene
- Co-op
Kontra:
- Tartalmilag kicsit üres
- Rövidke
