Az Antistatic Studios egy olyan játékkal készül berobbanni a köztudatba, ami első pillantásra a legújabb, tucatnyi realisztikus extraction shooternek tűnik, a valóságban azonban egy sokkal mélyebb, sötétebb és kegyetlenebb fenevad. A Phantom Line korai hozzáférésű verziója alapján egyértelmű: ez nem egy újabb Tarkov-klón, se nem az újabb PUBG-szerűség. Ez egy akár 4 fős, sztori-orientált, roguelike co-op horror, ahol a halál végleges, a rettegés pedig tapintható. A játék egy olyan merész és egyedi koncepcióval operál, ami vagy az év egyik legnagyobb kult-klasszikusává teszi, vagy a hardcore réteg szűk, de hálás börtönébe zárja örökre. A Phantom Line egy nagyon nehéz idegpróba számunkra, ami a Left 4 Dead kooperatív káoszát a S.T.A.L.K.E.R. atmoszférájával és a Jigsaw-horrorfilmek pszichológiai terrorjával ötvözi.
A játék egy szokatlanul részletes tutoriallal indít, ami egyfajta hamis biztonságérzetbe ringatja a játékost. Megtanuljuk a fegyverkezelést, az item-menedzsmentet, és ami a legfontosabb, a központi „Husk” rendszer működését. Aztán a játék elengedi a kezünket, és bedob a mélyvízbe, ahol a legnagyobb sokk nem a ránk támadó anomáliák, hanem maga a játék szerkezete. Ez ugyanis nem egy végtelenített, meccsekre bontott élmény. A Phantom Line egy kampány, egy történet, amit a csapattal közösen kell végigvinni. Csak is velük. Velük ajánlott. A csavar pedig a roguelike-mechanika legkegyetlenebb formája: ha a csapat elbukik, ha meghalsz, akkor mindennek vége. Nincs mentés, nincs checkpoint, csak a rideg, kíméletlen újrakezdés a legelejéről.
Ez a perma-halál mechanika adja a játék igazi, gyomorforgató feszültségét. Minden egyes lépésnek, minden egyes eldördülő lövésnek súlya van. A csapatnak tökéletesen össze kell dolgoznia, mert egyetlen rossz döntés vagy egy rossz figyelmetlen pillanat az egész, órák óta tartó küldetés végét jelentheti. A fejlesztők ezzel a húzással a tétet az egekbe emelik, és egy olyan intenzív, idegőrlő élményt teremtenek, amihez foghatót a modern, mindent megbocsátó játékok piacán már alig találni. A Phantom Line nem akar a barátod lenni; azt akarja, hogy rettegd, tiszteld, és végül, ha elég kitartó vagy, legyőzd.
A játék atmoszférája és horror-elemei pedig egyszerűen zseniálisak. Magasan szuper minőségűek. A pályadizájn mesterien használja ki a nagy, félig-meddig nyílt területeket, amik egyszerre adnak szabadságérzetet és a kiszolgáltatottság érzését. A történet pedig apró, de annál hatásosabb, a legrosszabb rémálmainkat idéző jelenetekkel operál. A felhasználói visszajelzésekben emlegetett, Jigsaw-szerű baba kivonulása a sötétből egy olyan momentum, ami garantáltan beleég a játékosok agyába. A Phantom Line nem az olcsó ijesztgetésekre (jump scare) épít, hanem egy folyamatos, nyomasztó, pszichológiai terrorra, ahol a legnagyobb ellenség gyakran a saját képzeletünk.
A játékmenet másik zseniális eleme a már említett Husk-rendszer. Ezek a rejtélyes, távirányítású testek nem csupán extra életekként vagy egyszerű drónokként funkcionálnak. Ugyanúgy menedzselnünk, felszerelnünk és gyógyítanunk kell őket, mint a saját karakterünket. A Husk egyfajta taktikai és erőforrás-menedzsment réteget ad a játéknak. Feláldozzuk-e egy felderítő küldetésre? Előre küldjük, hogy felfogja a lövéseket? Vagy a hátunk mögött tartjuk, mint egy utolsó esélyt a túlélésre? Ezek a döntések tovább mélyítik a játék stratégiai lehetőségeit, és egy újabb réteggel járulnak hozzá a folyamatos feszültséghez.
A Phantom Line a korai hozzáférésű verziója alapján az idei év egyik legklasszikusabb, legizgalmasabb és legígéretesebb projektje lehet. Egy olyan játék, ami mer szembemenni a trendekkel, és egy kőkemény, kompromisszummentes, de éppen ezért végtelenül jutalmazó élményt kínál. A nagy kérdés azonban az, hogy a piac készen áll-e egy ennyire kegyetlen játékra. Félő, hogy a Phantom Line a perma-halál és a magas belépési küszöb miatt megmarad egy szűk, de annál elkötelezettebb hardcore réteg titkos kedvencének. De talán pont ez a cél. Kell egy másik GTFO. Egy játék, ami nem akar mindenkinek megfelelni, csak azoknak, akik készen állnak a valódi kihívásra. Mi ott leszünk, hogy szembenézzünk vele.
