Kevés filmes ikon van, akinek már a puszta megjelenése is képes megfagyasztani a levegőt. Michael Myers ilyen. Nem kell rohannia, nem kell hangosan fenyegetőznie, és különösebben látványos mozdulatokra sincs szüksége. Elég, ha feltűnik egy utca végén, mozdulatlanul áll a lámpafényben, majd néhány másodperccel később már sehol sincs. A Halloween: The Game legnagyobb erénye, hogy ezt az érzést nagyon jól átülteti egy aszimmetrikus többjátékos horrorba.
A játék alapfelállása ismerős lehet a műfaj rajongóinak: egy játékos Michael Myers szerepében vadászik, vele szemben pedig négy civil próbálja túlélni az éjszakát Haddonfieldben. A hasonlóságok azonban nagyjából itt véget is érnek. A fejlesztők nem egyszerűen egy újabb „menekülj a gyilkos elől” játékmenetet készítettek, hanem igyekeztek olyan rendszert létrehozni, amelyben maga a város és annak lakói is fontos szerepet kapnak.
Itt szerezheted meg: https://store.steampowered.com/app/3219630/Halloween_The_Game/
A civilek feladata nem merül ki abban, hogy bekucorodnak egy szekrénybe, majd reménykednek, hogy Michael nem néz be oda. Haddonfield utcáin és házaiban számos mesterséges intelligencia által irányított lakó mozog, akik mit sem sejtenek arról, hogy a környéken éppen egy maszkos rém vadászik rájuk.
A játékosoknak ezért nemcsak magukra kell figyelniük, hanem a környezetükben élőket is figyelmeztetniük kell. Megpróbálhatják biztonságba terelni őket, segítséget hívhatnak, fegyvereket és védekezésre alkalmas eszközöket kereshetnek, illetve megpróbálhatják feltartóztatni Michaelt. Ez egészen más döntési helyzeteket teremt, mint a hasonló játékokban megszokott menekülés.
Amikor egy veszélyben lévő lakó mellett haladunk el, felmerül a kérdés: megálljunk segíteni, vagy inkább siessünk tovább, mielőtt mi is felkerülünk Michael étlapjára? A válasz ritkán egyszerű. A hősies viselkedés ugyanis könnyen azzal végződhet, hogy két perccel később már minket kell megmenteni – természetesen sikertelenül.
Ez a lakosságot is bevonó rendszer a játék egyik legérdekesebb újítása. A mérkőzések így nem kizárólag a játékosok közvetlen összecsapásáról szólnak, hanem arról is, hogyan kezeljük a körülöttünk kialakuló káoszt. Haddonfield egy működő, veszélyes helynek érződik, nem pedig egy egyszerű pályának, amelyet négy túlélő és egy gyilkos kedvéért építettek fel.
A másik oldalon Michael Myers szerepe kifejezetten jól sikerült. A karakter nem gyors, agresszív akcióhősként működik, hanem türelmes ragadozóként. A lassú mozgás eleinte szokatlannak tűnhet, később viszont éppen ez adja meg a játék sajátos ritmusát.
Michael ereje nem a sebességében, hanem a jelenlétében rejlik. A képességei lehetővé teszik, hogy árnyékból árnyékba mozogjon, váratlan helyeken bukkanjon fel, elrejtse a környezet bizonyos fényforrásait, és figyelje a célpontokat, mielőtt lecsapna rájuk. A játék arra ösztönöz, hogy ne azonnal támadjunk, hanem előbb kiismerjük az ellenfelet.
A vadászat során fokozatosan építhetjük fel Michael üldözési szintjét, ami erősebb képességeket és brutálisabb kivégzéseket tesz elérhetővé. Ezek a jelenetek nem öncélú vérontásként működnek, hanem szervesen kapcsolódnak a karakter filmekből ismert természetéhez. Michael környezetet használó gyilkosságai különösen emlékezetesek: egy átlagos háztartási tárgy vagy kerti elem néhány másodperc alatt horrorfilmes kellékké válik.
A legjobb pillanatok azok, amikor a túlélők érzik, hogy valami nincs rendben, de még nem tudják pontosan, honnan érkezik a veszély. Ilyenkor Michaelként sokszor jobb döntés nem támadni, hanem eltűnni, kerülni egyet a házak között, majd egy másik irányból visszatérni. Ez a türelmes, megfontolt vadászat sokkal jobban illik a karakterhez, mint egy hagyományos, rohanós közelharci rendszer.
A játék legerősebb részei közé tartozik a prezentáció. A hetvenes évek külvárosi környezete, a sötét utcák, a régi autók, a jellegzetes házak és a meleg, tompa fények mind azt az érzést keltik, mintha egy elfeledett Carpenter-film díszletei között mozognánk.
A fejlesztők láthatóan komolyan vették az alapanyagot. A zene nem folyamatosan próbálja túlkiabálni a történéseket, inkább akkor szólal meg igazán hatásosan, amikor már amúgy is kezdünk gyanakodni. Egy távoli hang, egy hirtelen elnémuló környezeti zaj vagy egy rossz helyen felbukkanó sziluett sokszor többet tesz a feszültségért, mint bármilyen látványos ijesztgetés.
A pályákon való barangolás Michael nélkül is hangulatos, vele együtt viszont folyamatosan bizonytalanná válik. Egy ház, amely néhány másodperccel korábban még biztonságos menedéknek tűnt, hirtelen csapdává alakulhat. A fények, a szűk belső terek és az utcák közötti átjárók jól támogatják a bújócskát, miközben Michael képességei miatt sosem érezhetjük magunkat teljes biztonságban.
A játék egyjátékos történeti módot is kínál, amely Michael menekülését és Haddonfieldbe való visszatérését mutatja be. A kampány jó lehetőség arra, hogy megismerjük a gyilkos alapvető képességeit, és közben újra átéljük a film világának fontosabb motívumait.
Önálló, hosszú történeti kalandként azonban nem érdemes tekinteni rá. A küldetések inkább egy kiterjesztett gyakorlópálya benyomását keltik, amely segít megérteni, hogyan működik Michael lopakodása, érzékelése és a környezet kihasználása. Aki kizárólag egy hosszú, változatos egyjátékos kampány miatt vásárolná meg a játékot, annak érdemes mérsékelnie az elvárásait.
A történeti mód akkor működik a legjobban, ha a többjátékos mód előszobájaként tekintünk rá. Rövidsége ellenére fontos szerepe van, mert hangulatilag megadja az alapokat, és valamennyire felkészít arra, hogy mit várhatunk a valódi mérkőzésektől.
A Halloween: The Game jelenlegi formájában nem mentes a technikai és kényelmi problémáktól. Több alkalommal találkozni lehet furcsán reagáló mesterséges intelligenciával, bizonytalan útkereséssel és olyan interakciókkal, amelyek nem mindig működnek elsőre úgy, ahogy kellene.
A gyors eseményekre épülő QTE-k szintén okozhatnak némi zavart, különösen akkor, amikor a képernyőn megjelenő utasítások és a mozgás irányítása egyszerre igényelne figyelmet. A rendszer egy feszült pillanatban könnyen inkább adminisztrációs feladatnak érződik, mint természetes játékelemnek. Az új játékosok számára pedig a túlélők szerepe nehezebben olvasható, mint Michaelé, így az első néhány mérkőzés meglehetősen kaotikus lehet.
Ezek a hibák azonban nem minden esetben törik derékba a játékélményt. Inkább arról van szó, hogy a nagyon erős atmoszféra mellé nem mindenhol társul ugyanolyan szintű technikai csiszoltság. A hangulat sokszor így is elviszi a hátán a mérkőzéseket, de néhány javítás és kényelmi finomhangolás biztosan jót tenne a hosszú távú élménynek.
A Halloween: The Game nem tökéletes, de kifejezetten jól érti, mitől működik Michael Myers karaktere. Nem akar belőle gyors, látványos akciógonoszt csinálni, hanem a türelmes vadászatot, a bizonytalanságot és a fokozatosan épülő rettegést helyezi a középpontba.
A civilek oldalán az AI-lakók megjelenése friss ötletet ad a műfajhoz, Michaelként pedig élvezetes hatalomérzetet kapunk. A játék akkor mutatja a legjobb arcát, amikor barátokkal ülünk össze, és egy egyszerűnek induló mentőakció néhány perc alatt teljes városi pánikká változik.
A rövid kampány és a technikai döccenések miatt ez nem elsősorban szólójátékos élmény. Aki viszont szereti az aszimmetrikus horrorokat, rajong az eredeti Halloween-hangulatért, és nem bánja, ha néha a gyilkos mellett a játék rendszerei is kiszámíthatatlanul viselkednek, az megtalálhatja benne a számítását. Haddonfieldben ugyanis nem az a kérdés, hogy Michael felbukkan-e, hanem az, hogy mikor – és addig hány szomszédot sikerül megmentenünk.
Értékelés: 8.5 ⭐
Itt szerezheted meg: https://store.steampowered.com/app/3219630/Halloween_The_Game/
