1959-ben jelent meg Robert A. Heinlein amerikai szerző regénye, a Csillagközi Invázió, és bár nem lett széles körben ismert és elismert mű, de a benne megfogalmazott társadalom kritikák és a sci-fi háborús történet sok embert megihletett. A könyv szerint egy olyan jövőbéli emberi civilizáció terjeszkedik a galaxisban, melyet egy totalitárius milíciai elit irányít, és csak az kap állampolgárságot, illetve szavazati jogot, aki leszolgálta a hadseregben az idejét. Szükség is van a társadalom militarizálására, ugyanis az emberiség egy agresszív bogárfajjal találja szemben magát, akik hatalmas hordákban pusztítva fenyegetik az egész fajunk létezését. A könyv szociál filozófiai felhangja inkább komolyabb hangulatot kölcsönzött a történetnek, ám 1997-ben Ed Neumeier és Paul Verhoeven kissé átértelmezte a bogárírtás eposzát.
A könyv karaktereihez és eseményeihez viszonylag hűek maradtak, de megkavarták a nokedlit pont annyira, hogy a film csak látszólag egy sci-fi háborús film, valójában egy kőkemény szatíra. Erős kritikával megkent módon mutatja be az amerikaiak által egyébként is istenített katonaság minden aszpektusát, beletuszkolva a kényelmetlen tini szerelmi szálat, végletekig tolja az erőszakot, és viccet csinál a sci-fi műfaj legtöbb eleméből. Ám mindeközben nem feledkezik meg a legfontosabb dologról, amiért a mozinézők végül beülnek: a harc, akció, háború, hősiesség, hazafiság, látvány.
A Csillagközi Invázió megismételhetetlen dobás, de persze többször is megpróbálták meglovagolni a sikerét, és hát nem sok sikerrel. Egy animációs sorozat például gyötrelmesen rosszul értelmezte a film mondanivalóját, és közel nézhetetlen volt. Egy-két játék próbálta feldolgozni a bogárírtást, de nem voltak emlékezetes művek. A próbálkozás viszont nem ér véget, a mai napig van olyan cég, aki belerúg a labdába, és megkísérel valami szórakoztató alkotni a témában. Ilyen játék az Extermination is, ami még Early Access állapotban van, de már most egész lelkes rajongótáborral rendelkezik.
“I am doing my part!”
A történet szerint a mélyűri Valaka bolygóján egy gyéren lakott, de stratégiailag fontos bánya kolónia található, melyet megtámadtak a rettegett Arachnid hordák. Mivel már ismert, hogy a bogarak az első hullámot követően bonyolult fészekrendszert építenek és megállíthatatlanul elszaporodnak, ezért már az invázió kezdetén a földi hadsereg egyik legspécibb elit katonai egységét küldik, a Deep Space Vanguardot. Ezek a srácok nem újoncok, megjárták már a frontot, nem félnek a gyilkos bogaraktól, és állig felfegyverkezve néznek farkasszemet a veszéllyel. Feladatuk a bányászkolónia védelme, a létfontosságú nyersanyagok kimentése, illetve új területek nyerése és beépítése. A bogarak változatos felhozatalának minden egyede azon fog ügyködni, hogy az embereket ízekre tépje, ám arra a tűzerőre ami fogadja őket, nem tudnak felkészülni.
A játék co-op PVE, mely során 16 bátor bajtársunkkal együtt kell tágas pályákon feladatokat teljesítenünk, miközben a bogár horda megállás nélkül megpróbál ebben megakadályozni minket. A meccsek kellemesen hosszú időt ölelnek fel, végig megkövetelve a csapatmunkát, de persze az egyéni képességeinket is. Szerencsére kijelenthetjük, hogy a játék ezen része remekül működik, az ösztönzően nehéz játékmenet tényleges együttműködősére sarkall, az akció vérpezsdítő, és a fejlesztők hozzáállása is egészen barátságos.
A játékban két fajta játékmód található, az első és azonnal elérhető az Assault & Secure. Ebben a módban a 16 játékos leérkezik a pálya egy pontjára, és különböző feladatokat végeznek el, folyamatosan haladva egy végső csatatér felé, ahol egy bázis felépítése a feladat, megvédve a stratégiai pontot, az úgynevezett Nexust. Amikor lejár az idő, az összes játékosnak el kell jutnia egy kimenekítési pontra, ahol két szállítóhajó repít vissza minket a bázisra.
“Csak a döglött bogár a jó bogár”
A másik játékmód valamivel hosszabb és kihívásokkal telibb, ez az Arc Slam. Egy tágas terepen kell nyersanyagot gyűjtenünk, ami az építkezéshez szükséges, a játékosoknak pedig ebből a begyűjtött készletből kell egy védhető bázist felhúzniuk, csak úgy, mint a másik játékmódban. A trükk az, hogy a gyűjtögetés több időt és energiát vesz igénybe, a bogarak agresszívabbak, a bázis pedig olyan lesz amilyenre mi tervezzük, cserébe a hibákat is mi okozzuk a struktúrában. Itt a legfontosabb a játékosok együttműködése, amihez egy osztag rendszer, és egy rajongók által preferált és intézett osztag parancsnoki rendszer társul.
Három különböző kaszt közül választhatunk, melyek között meccsenként szabadon váltogathatunk. A Hunter egy jetpackkel a hátán agilisan helyezkedik a terepen, és céltudatosan keresi a magasabb veszélyfaktorral bíró bogarakat, kiiktatva őket még mielőtt a bázis közelébe érnek. Az Operator a csapat supportja, meggyógyítja a lesérült katonákat, valamint egy kis drón segítségével több nyersanyagot tud szállítani, mint a többiek. A Bastion a szikla, amin az áradat megtörik, de az ostrommal szemben az építkezésben is jelentős segítséget tudnak nyújtani. Minden kaszt értékes, mindegyikre szükség van a győzelemhez. A játék során tapasztalati pontokat kapunk, melyekből feloldhatunk új fegyvereket, perkeket, kütyüket, gránátokat a karakterünknek.
Mikor összeálltak a játékosok, kötelező osztagot választani mindenkinek. Az osztagok összefogják az egyes játékos csoportokat, kezdetben könnyű fokozaton aligha van jelentősége ennek a funkciónak. Nehezebb fokozatokon viszont az osztagunk nélkül elveszünk. Mikor a bogarak már egy ütésből is képesek legyilkolni minket, akkor a csapatjáték, összhang, szervezettség és tervezés elengedhetetlenné válik, ebben segít az osztag rendszer. És hogy ez hatékonyan is tudjon működni, a beépített ping rendszer mellé a játékosok közül egy-egy tapasztaltabb veterán veszi át a parancsnokságot, és utasítja a voice chaten keresztül az osztagokat, hogy ki hova pozícionáljon, mik a feladatok.
Egy jó osztagparancsnok aranyat ér, és amikor az egyébként tanácstalan játékosok elkezdik meghallani az utasításokat, hirtelen minden jól működik. Nagyon jó látni, amikor ennyire szépen összedolgoznak játékosok, és általában az ilyen meccsek jó hangulatban érnek véget. Persze előfordulnak önfejű, arrogáns játékosok is, akik direkt nem követnek utasításokat, ügyetlenségükkel és forrófejűségükkel pedig ezernyi problémát idéznek elő a többiek számára. Nem tehetünk mást, mind idézünk a filmből: “Ennek kiszívták az agyát”. Ez zavaró, de a közösség erőfeszítésein kívül más lehetőségünk nincs ezek megoldására.
Early Access révén a játék még nem tekinthető befejezettnek, habár a jelenleg elérhető tartalmai jócskán ellátnak minket játékidővel, szórakozással. Amit pár óra múlva mindenképp megérzünk, az a pályák egyhangúsága, az építkezés félkész mivolta, a kasztok képességeinek furcsa szétosztása, és pár bug. Jó, oké, persze, a játék tele van bugokkal, hiszen azokat kell ölni, de inkább a technikai problémákra gondoltunk. Ezek mindegyikével tudatában van a fejlesztő csapat, legalábbis a discordjukon aktívan részt vesznek a játékosokkal való eszmecserékben, ami pozitív benyomást kelt, és reménytelivé teszi a jövő év elejére kitűzött megjelenést.
Ajánló
A Starship Troopers: Extermination áll legközelebb a klasszikus film hangulatának hiteles feldolgozásához, ambíciózus vállalkozás, amit egy barátságos és közvetlen csapat fejleszt. Bőven akadnak még hiányosságok, a pályák némileg egyhangúak, az építkezésen még csiszolni kell, és a kasztok átgondoltsága is napirenden kell hogy maradjon, ám ettől függetlenül már mostani állapotában is felettébb szórakoztató a játék. A film rajongóinak akár már most megérheti megvásárolni a programot, de a többi co-op móka iránt érdeklődőnek is biztonsággal állíthatjuk, hogy jó irányba halad a játék fejlesztése, és érdemes figyelni a megjelenést, és az azzal érkező bővítéseket.
Amiért megéri ránézni már most:
- Remek 16 fős co-op
- Megidézi a klasszikus film hangulatát
- Bogarak
Amire még várunk:
- Lehetne több, változatosabb pálya
- Kasztok balanszolása, átgondolása
- Technikai fejlesztés
