Manapság már ki ne ismerné a Borderlands szériát? Az őrült humorral operáló looter-shooter nem csak az izgalmas játékmenetével, de remekül megírt karaktereivel és a sötét, néha morbid humor mögé rejtett szívhez szóló drámáival nyerte meg a játékosokat magának. Három rész, valamint a Tiny Tina’s Wonderland mindegyike hozza az elvárt és remélt Borderlands élményt. Ám a véget nem érő hentelés mellett a világ is megér egy-egy saját történetet, így született meg a méltán elismert és kedvelt fejlesztőcsapat, a Telltale Games berkeiben a Tales from the Borderlands.
Az epizodikus felépítésű kaland játék emberi közelségbe hozta a hasfalszaggató kalandokat, szerethető karakterekkel ajándékozott meg bennünket, és egy remek történetet mesélt el, ami önállóan is megállja a helyét, de egy bizonyos központi karakter sorsát is lezárja. Sajnos a Telltale Games időközben becsukta kapuit, így le kellett mondanunk a folytatásról. Jelenleg az LCG Entertainment alatt formálódik valamiféle új csapat, viszont addig sem maradunk kalandjáték nélkül, ugyanis a Gearbox fejébe vette, hogy megpróbálkozik ő is a zsánerrel. Ez lett a New Tales from the Borderlands.
A Határvidékek meséi
A történet szerint Promethea még mindig a Borderlands 3-ban látott háború okozta sebeket nyögi. Az Atlas Corporation kezében lévő szektor épp csak kezd magához térni, és a már jól ismert igazgató, Rhys csak a profit feltornázásán ügyködik. Ám a konfliktus soha nem ér véget, ezúttal a Tedior cég vet szemet a bolygóra és kincseire, és megkezdi az inváziót. Mindeközben három főhősünk mindegyikének megvan a maga baja. Anu, a tudós egy pacifista megoldást keres a harcok eldöntésére, ám a feltalált Szirén képességeket imitáló fegyvere csak gondot okoz, ezért elveszíti a munkáját. Octavio a megapolisz utcáját járó suhanc, aki hírnevet és sikert vadászik, de túlságosan is jámbor ahhoz, hogy tényleg bemocskolja a kezét. Fran a háborúban megsérült fagyi éttermét szeretné felfuttatni, de minden igyekezete ellenére a régi élete összetörni látszik.
Ez a három karakter lesz a történet három főhőse, mindegyikük más-más személyiség, más célok, álmok, eszközök és barátok támogatásával igyekeznek helyt állni. A Tedior támadás miatt hamar egymásra találnak, és egyéni céljaik elérésén felül ősi kincsek, hataloméhes cégek harca állítanak számukra kihívást.
Egyelőre ez a recept egy igazi Telltale receptnek ígérkezik, és a játék minden porcikájában érezhető, hogy a Gearbox komolyan megvizsgálta a cég munkásságát, hogy képes legyen hasonló hangulatot és játékmenetet biztosítani. Na de sikerült-e ez nekik? Hellyel-közzel…
A játék kellemes ritmusban ugrál a három főhős között, öt epizódon keresztül szőve a rájuk váró kalamajkát, lezárva a kalandot egy őrült csattanóval. Az idáig vezető út során megismerjük mindhárom hősünket, valamint az őket támogató (vagy kísérő) mellékkaraktereket is. L0U-13 a legemlékezetesebb és legviccesebb társunk, de több izgalmas karaktert is felsorakoztat a játék.
Egyes pályarészeken szabadon járkálva fedezhetjük fel a környezetet, felszedhetünk némi pénzt, beszélgethetünk karakterekkel, információt gyűjthetünk róluk, és persze felhajthatjuk a továbbhaladáshoz szükséges tennivalók megoldásait. A szerepjátékos puzzlet változatos párbeszédek váltják fel, melyek során a sztorit göngyölhetjük tovább, de a főhősök közti szóváltásokat befolyásolva építhetjük a köztük lévő kapcsolatokat, amik új lehetőségekhez juttatnak bennünket. Minden epizód végén megszemlélhetjük a kapcsolatok állását, valamint hogy a legfontosabb választásainknál hogyan teljesítettünk a többi játékoshoz képest. Mint egy klasszikus Telltale játékban.
Popcorn és revolver
A játékmenet meglepően minimális, sőt, talán túlságosan is kevés. Egy Telltale játéktól sem volt soha furcsa, hogy főleg csak hátradőlve szemléljük az izgalmasan kibontakozó sztorit, de aztán mindig berobbant egy “ó basszus” pillanat, amikor könnyen elcseszhető quick-time eventek és gyors reakciót igénylő beszélgetések döntöttek a karaktereink sorsáról. A Gearbox megpróbálta ezt a receptet imitálni, ám nagyon ügyetlenül kivitelezte mindezt, ugyanis az adott válaszainknak nincs igazán kockázatos következménye, a quick-time eventek pedig annyira könnyűek, hogy szinte lehetetlen hibázni.
Pár minijáték is helyet kapott, ám ezek is nevetségesen könnyűek, sőt, már feleslegesnek is érződnek. A játék figyelmeztet, hogy a hibák katasztrófális következményekkel járhatnak, de kihívást meg nem tud felmutatni. Egy figurás játék is bekerült amolyan extra időtöltésként, de ez is érthetetlenül leegyszerűsített és tét nélküli elfoglaltság, de legalább egy gyűjtögetős teljesítményhez van kötve.
A sztori nagyon jól indít az első két epizóddal, majd a harmadik és negyedik alkalmával kicsit belassul, és a játék teljes értékű kiadásával mégis epizodikusnak ható narratívával szakítja meg az ütemet, ami a cselekmény és a humor kárára megy. Na persze nincs akkora baj, épp csak érezhető a lendület vesztés. Mindez azonban megváltozik az utolsó epizódra, ahol fénysebességgel ugrik fejest az ezernyi bonyodalom a káosz és a túltolt sci-fi bugyborékoló üstjébe. Az ezidáig meghozott döntéseinknek van valamilyen következménye, de a fő cselekmény vonala csak egyes elemeiben változik, ettől függetlenül viszont elég kemény jelenetekkel zár a New Tales from the Borderlands.
A játékhoz motion capture segítségével rögzített színészi játék és minőségi szinkron biztosítja a minimális játékmenettel inkább film élményt biztosító sztorit, ami tök jól működik, dinamikus és élvezetes nézni. Milyen kár, hogy a párbeszédeket író csapat nem volt ennyire buzgó, mert az amúgy tök szerethető karakterekhez írt beszélgetések gyötrelmesen bugyuták tudnak lenni, céltalan és fölöslegesen elnyújtott sárdobálások és kőbunkó egysoros beszélgetések gyengítik az élményt. Aztán ezeket leváltják a borotvaéles és okos beszólások, a kreatívan humoros szituációk, tehát végül értetlenkedve kapkodja az ember a fejét, hogy ez most akkor jó, vagy sem. Egy erős közepesben kiegyezhetünk a szövegkönyvet illetően, amit tényleg csak a mesteri szinkron tud valamivel fentebb tornázni.
Szeretném viszont megdícsérni a látványt és a zenét, mert mindkettő terén jól látszik, hogy a Gearbox nem spórolt erőforrással. A játék látványvilága egyszerre tudja hozni a Borderlands sorozatból ismert grafikát, és a Telltale által teremtett egyedibb és ember közelibb atmoszférát. A karakterek tetszenek a legjobban, a mozgásuk és a környezetben elfoglalt helyük hihetővé teszik őket, míg a világ ábrázolása sem fukarkodik epikus expozíciókkal. A zene pedig csak hab a tortán, főleg a minden epizódban helyet kapó zenei montázsoknak köszönhetően. Ja, és szerelmesek vagyunk L0U-13 szinkronjába.
Ajánló
A New Tales from the Borderlands egy remek Borderlands történet, Vault vadászok helyett az utca kisembereit helyezve a reflektorfénybe. Látványos és filmszerű élményt biztosít a Gearbox által maximumra húzott minőség, ám a srácok nem tudtak megbírkózni a Telltale által magasra rakott léccel, már ami a játékmenetet illeti. Sok helyen unalmas, céltalan, következmények és kihívások nélküli kattintgatások csupán, amikből ráadásul érthetetlenül kevés van, ami miatt a sztorit inkább csak nézzük, semmint alakítjuk. Ettől függetlenül a történet van olyan jó, és a karakter is vannak annyira szerethetőek, hogy arra az 6-7 órára megérje elővenni a játékot. Bízunk benne, hogy a Gearbox nem csak hasonlítani akar legközelebb a Telltale-re, de valami önálló élményt is belevisz a folytatásba.
Pontszám: 7 / 10
Igazi Borderlands sztori, ezúttal a kisemberek szemszögéből
Pro:
- Klassz sztori
- Szerethető karakterek
- Filmszerű élmény
Kontra:
- Közel nulla játékmenet
