A telített horrorjáték piacon nehéz megtalálni az olyan címeket ami újat tud mutatni, de a Remorse: The List nem csak hogy újat, de vele együtt régit is elénk helyez.
A Remorse: The List egy igazi múltidéző horrorjáték, ami a játékmenet mellett a játékvilágával is egy klasszikust mutat be nekünk. De miért olyan fontos és egyben ismerős is a környezet? Egész pontosan azért, mert a játék kétszemélyes fejlesztőcsapata magyar származásúak, és ez a játék helyszínéül szolgáló, fiktív vidéki városban, Hidegpusztában is visszaköszön. Ez a fejlesztőcsapat egyébként a DeppreSick Team (Ifju “Ashkandi” Péter és Ramos Romero “KeyToTruth” Dániel), akik több mint 5 éve kezdték el a Remorse:The List fejlesztését mellékállásban/hobbiként.
Egy kicsit Cry of Fear, egy kicsit Silent Hill
Hidegpusztába érkezésünk előtt egy furcsa álmon, vagy látomáson vezet végig minket a játék. Ezután egy raktárhelységben ébredve megtaláljuk a történet kiinduló pontját, azt a bizonyos ’listát’, ami egyelőre teljes sötétségben tartja a játékost. Már ebben a raktárhelységben is több magyar feliratú táblával találkozhatunk, és ezt a magyaros érzést pedig folyamatosan fokozza a játék további menete a panelházaktól kezdve a Kádár kockán át az utcatáblákig mindent nagyon eltaláltak. Mindehhez társul a játék fantasztikus zenéje, a hangulat egyik legnagyobb fokozója. Hozzáteszem a zene engem már a menüben teljesen levett a lábamról.
Jön a rém, de szerencsére odaverhetünk
A Remorse: The List magában a harcrendszerben is hozza a klasszikkus horrorsorokat, nem a szekrényben bújva reszketünk, míg elsétál előttünk a gonosz szellem. De ha jön a fej nélküli, a test nélküli, a láb nélküli, a csak körvonalakból álló meg a monitor fejű és mégis van fegyver a kezemben, akkor mi lehet a probléma? Bizony hogy a töltény… Hiszen ezeknek az istentelen, megcsonkított lényeknek a teste iszonyat mennyiségű acél befogadására képes. Itt jön a játék egyik java, a tölténnyel való spórolás. Egy idő után persze kitapasztalja az ember, hogy melyik lénynek hogy érdemes nekimenni, de az egyértelmű, hogy nem lehet minden szörnynek egy bicskával kivájni lelkét (már ha van nekik egyáltalán). Itt jön majd a töltény hiánya után a következő pont, az életmentő csomagok utáni sóvárgás, ugyanis Hidegpuszta nem az első helyen van az egy főre jutó elsősegély csomagok terén. Ha már odajutottunk, hogy van elegendő elsősegély csomagunk és van kellő mennyiségű töltényünk is, akkor a következő pofont maga a táskánk mérete fogja teríteni. Bár ha jól tudom, ez direkt lett ilyen idegesítőre készítve, mégis nehéz mellette elmenni szó nélkül.
Az elemek városa
Bár nyilván van víz, föld és egyéb elem a játékban, ezúttal a zseblámpához kapcsolódó elemekről van szó. Maga a fényviszony nem a legjobb a játékban, ezt hivatott a zseblámpa orvosolni, azonban a zseblámpa működtetéséhez szükségünk lesz elemre. Szerencsére elemben nincs hiány, és talán a zseblámpát sem kell eszetlenül használnunk. Az Anna ABC a Gyárkémény és a Szofi márkájú cigaretták mellett szerencsére elemet és töltényt is biztosít a vásárlóinak. És ha már elemek, akkor a játék egyik számomra legjobb eleme, hogy a térkép ténylegesen térkép, nem fogja megmutatni neked, hogy jelenleg hol állsz, szóval keresned kell az utcakereszteződéseket, vagy egy-egy jellegzetes pontot, ami a térképen és a valóságban is megtalálható.
Látvány és találékonyság ötvözése
A grafikára nem nagyon lesz panasz, nagyon szép minden a játékban, de ami a legcsúnyább, azok a rusnya szörnyek… Természetesen a legjobb értelemben véve, úgy gondolom bóknak vehető, ha azt mondom ilyen helyzetben, hogy a legcsúnyább és legíjesztőbb szörnyek jöttek velem szemben. Többnyire emberszerű lények lakják Hidegpusztát, eleinte még szolidabbak, de ahogy haladunk előre a storyval elő jönnek az egyre otrombábbak is. A látvány mellett a játék legnagyobb erősség közé sorolhatóak a puzzle játékok. Volt egy kettő rész, ahol komolyan úgy gondoltam már, hogy ennek nincs értelme, annyira furcsa volt. Szerencsére erről szó sincs, de bizony meg fognak izzasztani a fejtörős részek.
Eddig minden szupi, de mi a hátulütő?
A játék végkimenetelének három variációja van, azonban ha mind a hármat kivitted, sajnos többet már nem nagyon tud nyújtani a játék. Ha nagyon tüzetesen fedezed fel minden pillanatát a játéknak, akkor sem fogod tudni az összjátékidőt 15 óra fölé tornászni, amivel éppenséggel nincs is baj, hisz egy kis játékról beszélünk. Ha fizikát keresünk, akkor a játékban nem sok találatunk lesz, a futás/ugrás nagyon furán hat átlag FPS játékokhoz képest, valamint a fegyverkezelés is hagy némi kívánnivalót maga után. Félünk, de nem ijedünk meg… A játék egész idő alatt nem hagyta nyugodni a kedélyeket, hangok és látvány terén is a tudtunkra akarta hozni, hogy itt baj van és bizony a félelem a megoldás, amit kérdés nélkül elfogadtam, azonban a jumpscare-ek egy idő után inkább már csak idegesítőek voltak, mintsem félelemkeltőek.
Végszó
Bár nehéz a Remorse-ról elfogultságok nélkül beszélni, mégsem egy AAA szintű játékról van szó, azonban ha ezzel tisztában vagyunk, úgy máris más a lejtése és úgy fogunk tekinteni rá, mint egy ötletgazdag gyöngyszemre. Minden horrorjáték kedvelőnek ajánlatos kipróbálni, hisz az érdekes story egy kellemes és szép látványú, igen ütős hangulatú világon kísér minket.
Pontszám: 8/10
A múlt visszaköszön, de sajnos csak rövid időre
Pro:
- Zene, látvány, hangulat
- Ötletes logikai feladványok
- Korhű magyar ábrázolás
- Érdekes story
Kontra:
- Idegesítő tárgykezelés
- Félrement jumpscare-ek
- Rövid játékidő
