Mindig is gyengém volt a vadnyugati tematika. Van valami megmagyarázhatatlanul vonzó abban, ahogy a magányos hős belovagol a lemenő naplementébe, miközben a háttérben egy melankolikus szájharmonika szól, és a szél ördögszekereket görget a poros főutcán. Amikor a kezem közé kaparintottam a Neojac Entertainment legújabb korai hozzáférésű alkotását, a Frontier Legends-t, azonnal felkaptam a képzeletbeli Stetson kalapomat, megigazítottam a sarkantyúmat, és fejest ugrottam a kalandba. Játéktesztelőként már sok mindent láttam – a zseniális remekművektől a teljesen széteső korai verziókig –, de én mindig szeretek tiszta lappal indítani. Nézzük meg együtt, hogy megvan-e ebben a játékban a potenciál arra, hogy a préri igazi királyává váljon!
Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: mit nyújt a játék, ha az ember hajlandó megküzdeni a vadon elemeivel? Nos, a játék legnagyobb erőssége és igazi szíve-lelke a szabadságban és a bázisépítési rendszerben rejlik. Elfelejtheted azokat a játékokat, ahol csak egy céltalanul bolyongó, fegyveres jöttment vagy. Itt a nulláról indulva, egy apró, puritán kis kempingből kiindulva húzhatsz fel egy komplett, virágzó telepes várost.
Ami pedig igazán felteszi a pontot az i-re, az az NPC-menedzsment. Nem kell magányos farkasként robotolnod a földeken; lehetőséged van telepeseket toborozni, akiknek konkrét napi feladatokat oszthatsz ki. Kell valaki, aki gondozza a kukoricást? Megoldható. Kézműves kell a kovácsműhelybe, vagy bányász a nyersanyagokhoz? Csak egy szavadba kerül. Sőt, fegyvert is adhatsz a kezükbe, hogy védjék a falut a portyázó banditáktól. Igazi kis vadnyugati kolónia-menedzserré válhatsz, ahol ha jól vezeted a népedet, a közösség virágozni fog, ha viszont elhanyagolod őket, a frontier kíméletlenül benyeli a kemény munkád gyümölcsét.
A túlélési mechanika is kellemesen mély. A dinamikus időjárás és a nappal-éjszaka váltakozások nem csupán látványelemek: ha nem figyelsz a karaktered alapvető szükségleteire, egy egyszerűnek induló fagyűjtő körút is gyorsan átválthat az életedért való kétségbeesett küzdelembe.
Külön pacsi jár a fejlesztőknek a lovak rendszeréért! A vadonban kóborló musztángokat be lehet fogni és meg lehet szelídíteni. Minden egyes lónak egyedi tulajdonságai és statisztikái vannak, így a hűséges hátasod nemcsak egy gyorsabb közlekedési eszköz, hanem konkrétan a túlélésed záloga lesz, amikor egy csapat feldühödött bandita elől kell elvágtatnod. Ha ehhez hozzáadjuk a kooperatív multiplayer lehetőségeket – ahol barátokkal összefogva építkezhettek, kereskedhettek vagy éppen a sötét utat választva útonállóként fosztogathattok –, akkor egy egészen pofás sandbox-élmény rajzolódik ki előttünk.
Persze a korai hozzáférés (Early Access) rögös útja ritkán zökkenőmentes, és tesztelőként kötelességem beszélni arról a dologról is, ami mellett egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül. Ez a probléma ráadásul nem egy egyedi hiba, a fórumokon is rengetegen belefutottak, és a saját bőrömön is tapasztaltam: a játék sajnos hajlamos teljesen magadra hagyni a vadonban, méghozzá a szó legrosszabb értelmében.
A játék tutorialja, finoman fogalmazva is, elképesztően hiányos. Az ember azt várná, hogy az alapvető mechanikákon (építés, túlélés, fejlődés) szépen végigvezetik, de ehelyett inkább maradt a sötétben tapogatózás. És a helyzet csak fokozódik, amikor megkapod az első küldetéseket.
A helyzet az, hogy felvehetsz ugyan küldetéseket – és ez sajnos nemcsak a kezdőterületre igaz, hanem a később felfedezhető, távolabbi zónákra is –, de a játék abszolút semmilyen támpontot nem ad a teljesítésükhöz. Nincsenek csillogó jelzések a térképen, nincsenek radar-indikátorok vagy finom iránytű-tippek, amik megmutatnák, merre indítsd el a lovadat. A küldetéskövető rendszer valószínűleg egy postagalamb volt, amit még a játék elején lelőttek a banditák. Konkrétan úgy éreztem magam, mint aki egy elveszett tűt keres a szénakazalban… bekötött szemmel. Ha magadtól, teljesen véletlenül nem botlasz bele a keresett objektumba, titkos táborba vagy célszemélybe a hatalmas nyílt világban, akkor ott fogsz megőszülni a monitor előtt. Egy pici iránymutatás, vagy legalább egy homályos utalás a naplóban csodákat tenne, mert a „találd meg valahogy, ha tudod” módszer egy idő után inkább frusztráló, mintsem kalandos.
Azt még csak egy mondatban említeném meg, mert ez gyakori EA hiba, hogy ahhoz, hogy full grafikán toljuk a gémet, nagyon ütős vas kell alá, mert amúgy elhasal. Ezért akinek nincs erős konfigja, nem ajánlom, hogy kimaxolja a grafikai opciókat, pláne nem a jelenlegi helyzetben.
Mielőtt azonban bárki végleg elásná a csatabárdot, érdemes megjegyezni, hogy a Neojac Entertainment nem ücsörög a babérjain. Jelenleg úgy tűnik, aktívan dolgoznak a játékon: nemrég futott be a legutóbbi nagyobb tartalmi frissítés (a 2.6.1-es verzió), ami akkora változtatásokat hozott a játékmenetbe, hogy maguk a készítők is egy teljesen új mentés indítását javasolták a teszteléshez. Ez mindenképpen pozitív jel, hiszen mutatja, hogy aktívan figyelik a közösség visszajelzéseit, és hajlandóak hozzányúlni az alapokhoz is.
Mondjuk hallani lehetett olyan esetről is, ahol épp kommentek tűntek el vagy emberek lettek tiltva a Steam Community-n, de mivel ez nem velem történt, így ezt csak megjegyzésként írom és hagyom itt, de reméljük, hogy valóban nem fogják hanyagolni a játék fejlesztését, hallgatnak a játékosok visszajelzéseire, és akkor lehet nagyobb jövője is.
A tervek szerint a játék 2026 végére érheti el a teljes verziót, amibe még több térképet, harci képességet és teljes mod-támogatást is ígérnek.
A Frontier Legends jelenlegi formájában egy ígéretes, de még határozottan csiszolatlan gyémánt. Az alapok – a bázisépítés, a telepesek irányítása és a vadnyugati hangulat – nagyon egyben vannak. Ha szereted a kőkemény túlélőjátékokat, és nem ijedsz meg attól, ha a szoftver abszolút semmilyen formában nem navigál el a célpontjaidhoz, akkor már most is emlékezetes órákat tölthetsz el benne (főleg, ha hozol magaddal néhány barátot is a prériről).
Ha a fejlesztők a jövőben gatyába rázzák a küldetésrendszert, és írnak egy tisztességes útmutatót a kezdőknek, ebből a játékból még valóban egy igazi vadnyugati legenda születhet. Addig is, töltsétek meg a hatlövetűeket, készítsétek a lasszót – de a biztonság kedvéért hozzatok magatokkal egy jó adag türelmet és egy hatalmas adag felfedezőkedvet!
