Mindig is volt valami romantikus abban az elképzelésben, hogy az ember egy rozoga, fogaskerekektől kattogó léghajóval szeli az eget, miközben alattunk úszó szigetek és titokzatos romok suhannak el. A Valheim megmutatta, milyen érzés vikingként túlélni, a Sea of Thieves megtanított minket a hajózás csínjára-bínjára, de az Echoes of Elysium? Nos, ez a játék fogta ezt a két koncepciót, nyakon öntötte egy adag görög mitológiával és clockwork-punk (nevezzük így) esztétikával, majd kilökött a felhők közé.
Az elmúlt napokat Elysium egeiben töltöttem, és bár a kezem olajos lett a sok szereléstől, a szívem pedig néha kihagyott egy-egy zuhanásnál, bátran állíthatom: ez a játék valami egészen különleges kezdete.
Itt tudod beszerezni: https://store.steampowered.com/app/2644050/Echoes_of_Elysium/
Építsd meg álmaid hajóját (vagy rémálmaid ladikját)
Kezdjük a legfontosabbal, ami miatt mindenki felkapja a fejét erre a címre: a léghajók. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a hajóépítés a játék lelke. Itt nem csak egy előre legyártott modellt kapsz, amit átfesthetsz rózsaszínre. Nem, itt neked kell összeraknod a szerkezetet padlóról padlóra, motortól a kormánykerékig.
A teszt során az első próbálkozásom – nevezzük „Ikarosz 1.0”-nak – csúfos kudarcot vallott. Túl nehézre építettem a farát, így felszállás után azonnal hátrabukfenceztem a végtelen mélységbe. És tudjátok mit? Imádtam. A fizika ugyanis könyörtelen, de igazságos. Érezned kell az egyensúlyt.
Amikor viszont végre sikerült egy stabil, ágyúkkal felszerelt, vitorlás csatahajót alkotnom, az érzés leírhatatlan volt. A szél belekap a vitorlákba, a gőzgépek felbőgnek, te pedig szabad vagy. A játék egyik legnagyobb pozitívuma ez a szabadság: a hajód a bázisod, a fegyvered és a szállítóeszközöd is egyben.
Túlélés a felhők felett
A játékmenet gerince a klasszikus túlélőelemekre épül, de szerencsére nem a „kétpercenként éhen halok” idegesítő fajtából. Gyűjtögetünk, craftolunk, fejlődünk. Elysium világa procedurálisan generált, tele lebegő szigetekkel, amelyeken ősi romok, nyersanyagok és persze mechanikus szörnyetegek várnak.
A harc két síkon zajlik:
- Légi csaták: Itt a hajód manőverezése és az ágyúk kezelése a kulcs. Kooperatív módban ez hatalmas móka – amíg én vezettem, a társaim töltötték az ágyúkat és javították a bekapott találatokat.
- Földi (szigeti) harc: Itt a karaktered képességei és felszerelése számít. Bár a közelharc néha még kicsit „súlytalannak” érződik (erre még visszatérek), a fegyverek változatossága és a mágia jelenléte kárpótol.
Ami igazán megfogott, az a felfedezés öröme. Sosem tudod, mit rejt a következő felhőpamacs. Egy békés nyersanyag-lelőhelyet? Vagy egy óriási, mechanikus boss-t, ami reggelire eszi meg a gondosan épített hajódat?
Látvány és Hangulat: Egy festmény, ami életre kelt
Grafikailag az Echoes of Elysium nem a hiperrealizmusra törekszik, és ez nagyon jól áll neki. A stílusos, kicsit festményszerű látványvilág, az aranyban és bronzban úszó naplementék és a misztikus kék fények a kazamatákban elképesztő atmoszférát teremtenek.
Külön kiemelném a zenét. Amikor csak sodródsz a széllel, lágy, meditatív dallamok szólnak, de amint harcba keveredsz, a zene felpörög, és hirtelen egy epikus fantasy film közepén érzed magad.
A feketeleves: Mert azért mégsem minden arany, ami fénylik
Mivel Early Access (Korai Hozzáférés) címről beszélünk, hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden tökéletes. Tesztelői kötelességem jelezni azokat a pontokat, ahol a játéknak még fejlődnie kell – és szerencsére ezeket a fejlesztők is tudják.
- Optimalizáció: Bár a gépem nem egy erőmű, de nem is krumpli, mégis előfordultak fps-zuhanások, főleg amikor nagyobb robbanások történtek, vagy komplexebb szigetekre értem. Ez nem játékélmény-romboló, de észrevehető.
- A „jank” faktor: Néha a karakterem beragadt egy-egy textúrába, vagy a hajóm úgy döntött, hogy a fizika törvényei rá épp nem vonatkoznak egy ütközésnél. Ez a műfaj velejárója jelenleg.
- Kezdőbarát? Háát…: A tutorial néha kicsit szűkszavú. Sok dolgot a saját káromon kellett megtanulnom (például, hogy ne ugorjak ki a hajóból mozgás közben, mert nincs ejtőernyőm).
Jövőkép: Mit ígér a Roadmap?
Szerencsére a fejlesztőcsapat (Loric Games) nem ül a babérjain. A kezembe került a 2026-os Early Access Roadmap, és elég biztató dolgokat láttam rajta.
- A közeljövőben (Coming Soon): Érkezik a Steam Deck támogatás (ez hatalmas plusz pont!), kontroller támogatás, és végre díszíthetjük a hajóinkat (Ship decorations). Emellett ígérnek kritikus hibajavításokat is, ami rá is fér a stabilitásra.
- Tavaszi Kiegészítő (Spring Expansion): Ez izgalmasnak tűnik! Jönnek a viharok és a szél (Storms & wind) mechanikája – ez alapjaiban változtathatja meg a repülést. Kapunk új ellenségeket, egy új Boss-t, és Tier 3-as hajóalkatrészeket.
- Nyári Kiegészítő (Summer Expansion): Itt nyílik ki igazán a világ. Új biom (barlangok és kazamaták?), egy teljesen új játszható kaszt (Pilot – erre nagyon kíváncsi vagyok), és jön az Enemy Tank, ami feltételezem, egy masszív földi vagy légi ellenfél lesz.
Úgy tűnik tehát, hogy a tartalom folyamatosan csordogálni fog, és a fejlesztők figyelnek a közösség visszajelzéseire.
Összegzés:
Az Echoes of Elysium egy csiszolatlan gyémánt. Megvan benne minden, ami egy kult-klasszikushoz kell: egyedi ötlet, hangulatos világ és addiktív játékmenet. A technikai döccenők és a korai fázis gyermekbetegségei jelen vannak, de ha szereted a túlélőjátékokat és mindig is vágytál arra, hogy saját tervezésű léghajóddal hódítsd meg az eget, akkor érdemes fontolóra venned a beszerzését, vagy legalább a kívánságlistádra tenni, hogy ne felejtsd el.
Én visszamegyek, mert az „Ikarosz 2.0” már vár a hangárban. Ezúttal (talán) nem zuhanok le.
Értékelés: 7.5/10
