A REDSEC első pillanataiban még ott volt a Battlefield-rajongók megszokott lelkesedése, de hamar kiderült, hogy a Frostbite motor sajátosságai nem illenek a battle royale zsánerhez. A túlzó blur és bloom effektek inkább fárasztják a szemet, mintsem fokozzák az élményt. Az EA próbálkozása érződik, de a Fortnite és a Warzone által kijelölt pályán még mindig tanuló státuszban marad. A Warzone dominanciáját nem sikerült megtörni, a loot crate rendszer szinte egy az egyben átemelt megoldás, amely inkább utánzásnak, mint újításnak hat.
A játék közben dinamikus küldetések és gyors szintlépési lehetőségek várják a játékost, így a progression rendszer legalább gördülékeny. A shrinking zone mechanika a műfaj alapvetése, itt sincs másképp: a játékos döntése, hogy középre húzódik vagy a széleken próbál túlélni. A pokoltűz érintése azonnali halált jelent, a second chance és a redeploy rendszer viszont ad némi taktikai rugalmasságot. Ezek a megoldások kétségkívül hozzájárulnak a tempó fenntartásához, de nem adnak olyan egyedi ízt, amely megkülönböztetné a REDSEC-et a konkurenciától.
Grafikailag a Battlefield-örökség látszik, de a vizuális effektek túlzásai sokszor inkább hátrányt jelentenek. A fegyverek, a környezet és még a zárógyűrű is blurben úszik, ami hosszabb játékidő után kifejezetten zavaró. Ez a vizuális stílus nem illeszkedik a battle royale feszült, tiszta olvashatóságot igénylő világához.
A Battle Pass sem tudja elrejteni a hiányosságokat. Bár a Firestormhoz képest előrelépés történt, a REDSEC nem váltotta be azt az ígéretet, hogy a Warzone kihívója lesz. A játékmenet működik, de nem kínál olyan újdonságot, amely hosszú távon megtartaná a közösséget.
Végülis a REDSEC inkább egy tisztességes próbálkozás, mintsem forradalmi áttörés. A Battlefield 6 sikere és a modern hadviselés tematikája életben tarthatja, de a battle royale trónját nem fogja megingatni még szezonbérletekkel sem. A Firestorm árnyékából kilépett, de a Warzone árnyékát nem tudta áttörni.
