Remélem, fogok tudni írni nektek független fejlesztők játékairól, és ha olvastok majd több ilyen programról cikket, látni fogjátok, hogy kifejezetten szeretem ezeket a féle alkotásokat. Egy független cég termékét a bevételen felül a kreatív siker is hajtja, mivel nincs meg az a fajta büdzsé, ami egy garantált kasszasiker AAA játéknál, cserébe viszont nincs elmeroggyant befektető, aki a rossz döntésekkel kukába tereli a játékot már a fejlesztés időszakában. A cég kénytelen olyan dolgokkal villantani, amikkel meggyőzhetik a játékosokat arról, hogy érdekleje őket a munkájuk. Ezért aztán sok gyöngyszem nő a fű alatt, melyekkel érdemes, és fontos foglalkoznunk. Mai cikkünk is egy ilyen játék, a Molasses Flood független fejlesztők játéka, a Drake Hollow. A fejlesztők főleg a Microsoft Games veteránjaiból épül fel, és ez a második játékuk. Lássuk, mit főztek a srácok.
Mi folyik itt Hollowban?!
A Drake Hollow minden magyarázat nélkül elkészítteti velünk karakterünket, akiről már azonnal fel fog tűnni, hogy egy tinédzser fiú vagy lány lehet a karakterünk. Szó-szó széles választék áll rendelkezésünkre arcokból, hajakból, színekből, ruházat azonban nagyon korlátolt, mint ahogy minden más kiegészítő is. Ha elkészült a hősünk, a Drake Hollow a maga bájos egyszerűségével mutatja be az alapszituációt: hősünk, aki egy tök átlagos tini, valamiért a vadonba szökik, búskomor magányát azonban egy beszélő, és korántsem természetes megjelenésű varjú szakítja félbe, aki kétségbeesetten könyörög karakterünk segítségéért. Egy korántsem otthonos romházhoz vezet, ahol átesünk egy portálon, és a Hollow nevezetű dimenzió fogságába esünk.
A Bölcs Varjú gyorsan lehadarja, hogy miért is van ránk itt szükség: A Hollow egy békés, varázslattal teli dimenzió, ám azt teljesen elözönlötték a horrorisztikus szörnyetegek. A Terminernek hívott, szellemszerű gonosz lények a dimenzió teljes elrohasztását tervezik egy mérgező köd szétterjesztésével, ami tüskés kórókba és pusztulásba taszítaná amihez hozzáér. Ezt a legjobban a Hollow varázslatát szolgáltató kis lényeg, a Drake névre hallgató szupercuki kis retkek szenvedik meg, akik rémületükben és magatehetetlenségükben a föld alatt hibernálva várják az elmúlást, vagy épp a megmentést. És itt jövünk mi a képbe.
A tutorial gondoskodik róla, hogy megismerjük a játék minden fontos elemét, így bébi lépésekben kell először ide-oda szaladgálva gyűjtögetni pár alapvető felszerelést. Leginkább a minecraftra emlékeztető módon amit megütünk, az dob valamilyen építőanyagot, a Varjú azonban figyelmeztet: ebben a világban ne várjunk újratermő nyersanyagokat. A közelben találunk modern házakat, lerobbant autókat, ezekből hétköznapibb nyersanyagokat nyerhetünk ki, valamint zsákmányolhatunk mindenféle fegyvert is magunknak. Még el se indul a játék, mikor mi már biztosak lehetünk három dologban: lesz harc, lesz craftolás, és mindezért fel kell fedeznünk a világot. Ez így elsőre izgalmasnak és kellően érdekesnek hangzik, hogy végigpörgessük a tutorialt, melynek az abszolút fénypontja a Drake faj megismerése.
Retek cuki retkek
A Drake nevű kis retkek annyira aranyosak, hogy azt nehéz szavakba önteni. Mintha legalábbis egy Pixar animációs filmből ugrottak volna elő, annyira édesen néznek ki, mozgásuk és viselkedésük pedig meglepően részletgazdag. A Varjú elmagyarázza, hogy ezek a szegény kis lények éheznek, szomjaznak, biztonságos menedék híján a földbe bújva szenvednek, az unalom pedig képes őket olyan mély depresszíóba hajszolni, hogy abba hamar belehalnak. Nosza ezt nem engedhetjük meg, el is kezdődik a craftolás betanulása, és a nyersanyagok végnélküli hajkorászása. A retkeknek egy üstbe szórhatjuk az ételt, ebből majd ők kiszolgálják magukat, ha éhesek. Egy kutat építve vízhez juthatnak, ágyat építve végre ki tudják aludni magukat, kis játékok lehelyezésével pedig fenntarthatjuk az érdeklődésüket és jókedvvel ajándékozhatjuk meg őket. Cserébe a törödésünkkért ők képességeket adnak nekünk, néha meglepnek egy ajándékkal, valamint működtetik az általunk épített gépeket. Mert bizony erre szükségünk is lesz, de még mennyire. És ezzel el is kezdődnek a problémák, amelyek a Drake Hollowt a kezdeti lazaság és látszólagos bája ellenére határozottan fusztrálóvá és kihívásokkal telivé teszi.
A játék célja, hogy a retkeknek új otthont építsünk. Ehhez nyersanyagokra van szükségünk, amiket az otthonunk közelében lévő szigetekről szerezhetünk be. A szigetek közt mérgező köd terjeng, amit csak egy különleges, craftolható kristállyal tudunk semlegesíteni, de azt is csak annyi időre, hogy épp átszaladjunk. A szigeteket horrorisztikus szörnyek járják, melyek ellen ádáz harcot kell vívnunk, és közben a fertőzést terjesztő tüskés gyökereket is el kell takarítanunk, ha valaha meg akarjuk tisztítani ezt a dimenziót a fertőtől. Ám a lassan gyarapodó kis falunkat a bestiák időnként megtámadják, építményeinket lerombolják, a kis retkeket megölik, így minden egyes támadás alkalmával vissza kell utaznunk, és le kell vernünk a szörnyek ostromát. Ha sikerült, nincs megállás, mehetünk vissza felfedezni, gyűjtögetni, hogy még több dolgot építsünk, még nagyobbá és jobbá tegyük a retek falut.
Felfedezéseink során a hibernációba került retkeket fel kell ébresztetünk, így gyarapítva a falu lakosságát. Minél több a retek, annál nagyobb szintű a falunk, ami új építményekhez és tárgyakhoz enged hozzáférést, ehhez viszont még több nyersanyag és ritka eszköz kell. Bizonyos gépek energiát is igényelnek, amikhez már kábelrendszereket és katalizátort kell építenünk. A retkek szívesen segítenek nekünk hajtani a mókuskereket, de cserébe minden igényüket teljesítenünk kell. A retkek továbbá fejlődhetnek, ha összeszedjük a főleg harcokból zsákmányolt színes kristályokat. Mikor ezeket magukba szívják, a Drake-ek felnőnek, szívósabbak és dolgosabbak lesznek, varázserejük, ám egyben igényeik is növekednek. Ha csak a kis retek falu építése és menedzselése lenne az egyetlen feladatunk, már elvinné a játékot a hátán a koncepció, de nem ússzuk meg ennyivel. Két pislantás, és jönnek a szörnyek.
A harc elég egyszerű, bal klikkre kicsit ütünk, jobb klikkre nagyot, és körülbelül ennyi. A csaták mélységét a használható fegyverek meglepően széles választéka adja, melyeket a felfedezett szigetekről zsákmányolhatunk. A spatulától kezdve a gereblyén át a lángoló baltáig bármilyen fegyvert magunkhoz vehetünk, nem is beszélve a távolsági fegyverekként funkcionáló szögbelövőkről és lufihajítókról. Poénosnak hangzik, ám a csaták korántsem olyan kellemesek, mint azt hinnénk. A szörnyekből nincs sok féle, de az a pár egyed teljesen különböző viselkedésű és erejű, ráadásul egyik dög szívósabb mint a másik. Ha okosan harcolunk, kiszedegethetjük a nagyobb bestiákat, hogy aztán könnyedén elfenekeljük a kicsiket, de ha csak bután beszaladunk a tömegbe, meghökkentően gyorsan a földbe döngölnek bennünket. Halál esetén vissza szaladhatunk a testünkhöz, vagy kezdhetjük elölről a faluból is. De ha nem vagyunk felkészülve felszerelésben, akkor szinte esélyünk sincs.
Kínkeserves túlélés
És itt jön be a Drake Hollow azon eleme, ami egy részről az erőssége, másrészről ugyanekkora gyengesége is. A játék nem ad túl sok időt és lehetőséget a felkészülésre a nehézségekkel szemben, és ha nem tudjuk utólérni a játék elvárásait, akkor nagyon durván megszívhatjuk. A hibáink és rossz döntéseink pedig olyan könyörtelen büntetést vonnak maguk után, hogy egy gyengébb lelkületű játékos valószínűleg nem fogja úgy érezni, hogy folytatnia kellene a játékot ilyen körülmények között. Ez a jelenség a játék elején még nem figyelhető meg, az első boss fight talán az első olyan alkalom, amikor a Drake Hollow kimutatja a foga fehérjét, és váratlan könyörtelenséggel rója fel nekünk a leckét a megfelelő felkészülés fontosságáról. Bevallom, én magam teljesen amatőr módon felszerelés és készletek nélkül kattintottam a folytatásra, nem számítva a boss érkezésére. Rengeteg halál, feldúlt falu, egy döglött retek, és a sárgaföldig döngölt becsületem bánta ezt a nyilvánvaló tévedésemet, és bár a győzelmemet követően mehettem az új területre, az átélt sokk pontosan elegendő volt ahhoz, hogy onnantól fogva sehova ne merjek csordultig töltött készletek nélkül elindulni.
Meddig elegendő vajon az ilyen felkészültség? Tökéletesre csiszolt falu, gondosan kiválogatott fegyverek, feltöltött készletek, és részletes játékismeret a receptje a túlélésünknek. Legalábbis ezt hihetnénk, aztán a játék elkezd minket és szegény kis retkeinket szorongatni. Az első pálya, mely tavaszi évszakban játszódik, még nem tartogat váratlan borzalmakat, ám rögtön a második pálya, a nyár elkezdi éreztetni velünk, hogy nem csak a szörnyetegek lesznek az ellenségeink, de a környezet is. Nyáron a nap sugarai kiszárítják a falut, a kis retkek szomjaznak, így ha nem gondoskodunk folyadékról, a kis retkek elpusztulnak. A harmadik pályán, ősszel még felköthetjük a gatyánkat, mert aztán az utolsó nekifutással leesik a hó, és a kis retkek mellett minket is fenyegetni kezd a fagyhalál. A folyamatos veszély olyan stresszt rak a játékosra, amitől minden portya egyre kockázatosabb és kockázatosabb lesz, a legkisebb hiba is tragédiához vezethet.
Mi a megoldás? Barátok! A Drake Hollow a megalkotás első pillanatától kezdve kooperációra kihegyezett játéknak volt tervezve, és hogy őszinte legyek, szükségünk is van az erősítésre. Mint említettem, a nehézség néha komoly ellenségünkké vállhat, egy baráttal az oldalunkon azonban minden sokkal egyszerűbb: a nyersanyag gyűjtés gyorsabb, hatékonyabb. Az építkezéshez az összedobott ötletek, kreativitás és stratégia szinte elengedhetetlen, és egyúttal a falu fenntartásának sava-borsa. A harc egyértelműen könnyebb, a falu védelme bebiztosított, de azért a bossok így is okozhatnak meglepetéseket. Összesen négy barátot hívhatunk be a partiba, hogy aztán együtt, vagy feladatokat gondosan szétosztva nyüstöljük a Drake Hollowt. Egy jól kommunikáló, összetartó csapat is több órát belepakolhat a játékba, mire a végére ér, így nem is kérdés, hogy ha van lehetőségetek, akkor többen álljatok neki a programnak.
Egy árnyoldala a rendszernek viszont, hogy mindenképp barátokra van szükség a co-op használatbavételéhez. Sajnos nincs lehetőség randomokkal összejönni, vagy közösségi lobbyból csapatot alkotni, ami a játék jellegét tekintve teljesen érthető, és nem is róható fel rossz pontnak, de mégis kissé visszavetheti a magányos játékosok lelkesedését.
Évszakokon át
A fent leírt sok megpróbáltatás, befektetett idő és energia megérhetné, de sajnos a Drake Hollownak van még egy problémája, ami nehezen specifikálható, mert maga a világ az, ami szívfájdítóan üresnek tűnik. Az évszakokkal pályát váltunk, ám a szigetek mégis ismétlődnek, a zsákmányokat rejtő helyek, konténerek, házak is mind újra meg újra felbukkannak a sokadik portya után is. Maga a pálya dizájn is némileg fantáziátlannak hat egy érdekesen felvonultatott varázsvilág hangulatához képest, így az első pár óra után az ember úgy érezheti, hogy a játék nem tartogat neki komoly meglepetéseket. Szomorúan konstatáltam, hogy még a legutolsó pálya sem különlegesebb, vagy érdekesebb mint az elődei, éppen csak a fehér hótakaró különbözteti meg a játék befejezésének terepét. Apropó befejezés, a butácskán prezentált narratíva egyszer nem okozott komoly csalódást, vagy hiányérzetet, ám a záró képsorok összecsapottsága gyakorlatilag elkobozza a játékostól az áldozatainak lényegét. Persze, megtörténik aminek meg kell történnie, és elhangzik az, amire számíthatunk, de mégis olyan…. Keserédes a távozás, és befejezetlennek érződik az a sok munka, amit a retek faluba belepakoltunk.
Ezek az utolsó sorok szinte bizonyosan azt a hatást éreztethetik veletek, hogy a Drake Hollow egy csalódás, ám korántsincs erről szó. Tény, a sztori egyszerű, a narratíva butácska, az önismétlő világ hitvány magánya nem annyira invitáló, mint amivel maradásra lehetne ösztökélni a játékosok nagyobb részét. És mégis, bármennyire is kevésnek érződik itt-ott a játékba rakott élet, az ami van, az értékes, és félünk elveszíteni, így újra és újra vissza fogunk térni folytatni a Hollow megmentésének munkálatait. Motiváló a játék nehézsége, még akkor is, ha sokszor igazságtalanul könyörtelen tud lenni. Egyszerűsége kellemesen kiismerhetővé teszi a játék technikai oldalát, megkövetelve azt az időt és erőfeszítést, ami után azt érezhetjük, hogy nem csak szaladgálunk és hentelünk, hanem alkotunk is. Alkotunk, és munkánk gyümölcsét is nekünk kell alapos átgondolással fenntartanunk és oltalmaznunk.
Éppen ezért nehéz megmondani a Drake Hollowról, hogy kinek tudnánk ajánlani, mennyi pontot érdemelne, vagy hogy mik azok a pontjai, melyek miatt jónak, vagy épp rossznak lenne mondható. Akinek bejönnek a hasonló játékok, azoknak kifejezetten ajánlanám, mert a túlélés faktor, és az ezt megakadályozni próbáló veszélyek aljas mivolta izgalmassá és érdekessé teszi a játékot. Co-opban pedig kifejezetten jó kikapcsolódást nyújthat, még a fiatalabb korosztálynak is jó döntés lehet megmutatni. Viszont ha könnyed, laza, és gyors jutalmakban gazdag játékra vágysz, akkor még várj egy leárazásra.
Pontszám: 7 / 10
Sok a baja, nem mindenkinek való, viszont amit tud, az megéri a figyelmünket
Pro:
- Szupercuki retkek
- Kihívást jelentő túlélés
- Bájos
Kontra:
- Önismétlő pályák
- Buta narratíva
- Néha kegyetlenül büntet a játék
