Bizonyára volt már a kezetek közt olyan játék, amely nem feltétlen a játékmenetével ejtett rabul, hanem az atmoszférájával. Olyan játék, amely képes volt igazi, őszinte érzéseket kiváltani belőletek, olyanokat amikkel nem hittétek volna, hogy szórakozás szintjén akarnátok szembesülni. És ezúttal nem a pozitív érzésekre gondolunk. Legyen szó egy melankolikus, szívbemarkoló történetről, nyomasztó reménytelenségről, ezek az érzések olyan erővel nehezednek ránk, ami ritkán tapasztalt mélységet ad egy élménynek. Erre számos játék épít, és van köztük pár nagyon sikeres cím is, melyekre bánatosan emlékszünk vissza, de ez a bánat vágyakozással vegyes. Ilyen a This War of Mine, vagy a Frostpunk.
A Frostpunk esetében a 11 bit Studios egy olyan fajta apokalipszist dolgozott fel, mely sokkal emberközelibb, mint egy fantáziából született eposz, vagy valószerűtlen disztópia. A játékmenet kitépte a szívünket, megnyomorította a lelkünket, de a városnak túl kellett élnie! Ez végül sikerült, a város és az emberek túlélték az örök fagyot. De most hogyan tovább?
Akik túléltek
A Frostpunk 2 valahol ott hagyja abba, ahol az első rész kiteljesedett. A világ 30 éve megfagyott, a civilizáció összeomlott, az emberiség a kihalás szélén áll egy élhetetlen bolygó hófödte és vihartépte felszínén. A túlélők sikeresen felépítették a biztonságot jelentő védőhelyet a meleget adó generátor körül, az emberek tovább tudnak gondolkodni a puszta túlélésnél. Gyarapszik a populáció, a túlélők új otthonról és új világról álmodoznak, a közösség pedig készen áll fejlődni, hogy ez meg is valósuljon. Az embereket megmentő Kapitány azonban nincs többé, és a karakterünk lép a helyébe, átvéve azt a rettenetes terhet, mely az új társadalom felépítésével jár. Az emberek már nem tanácstalanul és remény vesztve tekintenek ránk, hanem saját ötleteik vannak az új világgal kapcsolatban. Ezernyi szempár szegeződik ránk, bennük a generátor tüze csillog, öklüket viszont mind a saját hitük szerint rázzák.
Ha játszottatok a Frostpunk 1-el, akkor a fönti szinopszis jó képet adhat arról, hogy mennyire is nő a tét a folytatásban. Bizony a fagyhalál, éhinség és reménytelenség lassan csak kínzó emlék, az emberek a jövőbe tekintenek, és más-más elképzeléseik vannak arról, hogy azt hogyan is kéne felépíteni. Ez azt jelenti, hogy a közösség életbentartása mellett bejön a képbe a terjeszkedés, fejlődés és politika. Ezek pedig hatalmas kihívás elé állítják nem csak az új játékosokat, de még a veteránokat is.
Annak aki teljesen új a Frostpunk témájával, és a fentebbi dióhéj esetleg nem elegendő, az a tutorialban tökéletes bevezetést kap abba, hogy miről is van szó, mi a cél, és azt hogyan lehet elérni. A Frostpunk 2 prológusa sokban hasonlít az első rész alapjaihoz, miközben kipróbáljuk a folytatással bevezetett újdonságokat. A tét még a szimpla túlélés, közeleg a fagyvihar, és mire megérkezik, nekünk biztosítanunk kell az embere számára menedéket, ételt és elegendő hőt. Ezek egyike sem egyszerű feladat egy olyan világban, ahol minden fagyos és élettele, az emberek reszketnek, betegek és gyengék.
A hó alatt szerencsére fellelhető a Nagy Fagy előtti világ romjai, és annak kincsei, így ezek megtalálása, kiszabadítása a jég alól, majd kinyerése az elsődleges cél. Limitált erőforrásainkat kihasználva építünk bányákat, fűtött farm házakat, lakóhelyeket. Minden új épület alapanyagokat és hőt igényel, az embereket etetni kell, de motiválnunk is kell őket ahhoz, hogy becsülettel dolgozzanak a közös célért. Ez viszont nem egy lineárisan járható út, ugyanis a közösség több féle frakcióból tevődik össze.
Steward! Steward! Steward!!
Ezek a frakciók a szíve-lelke a társadalomnak, de egyben a legtöbb bajunk forrása is. A csoportok általában a túlélők sajátos berendezkedésük és világszemléletük alapján alakulnak ki, viszont újabb és újabb frakciók születnek azok alapján, hogy milyen döntéseket hozunk, és milyen törvényeket hozunk meg. Ha a rendelkezéseink racionalista elvek felé tereli a kormányzást, akkor ilyen politikai elveket valló frakció alakulhat ki, velük szemben pedig egy extremista ellenpólus is megjelenhet. Az ellentétek elkerülhetetlenek, de a mi feladatunk ezeket elsimítani, vagy épp erőszakkal elfojtani.
Ezt több féle képpen is tehetjük. Támogathatjuk az egyes frakciók mindennapjait és erőfeszítéseit, adhatunk nekik ígéreteket jövőbeni fejlesztésekre, de akár törvényeket is hozhatunk az ő igényeik szerint. Az ígéretek betartása bizalmat ébreszt, az árulás viszont drasztikus szkepticizmusba taszítja az embereket, ami akár ellenszenvvé válhat, kockáztatva a lázadást és a szabotációkat.
A Frostpunk 2 legnagyobb érdemes, és egyben a játékmenet legfőbb hajtó ereje a döntéseink kockázatai és azok láncolatai. Az első részben nagyjából lehetett tudni, hogy mi az a döntés ami ideiglenes megoldást hoz de végül katasztrófába fullad, míg a második rész ennél sokkal rétegeltebb és árnyaltabb. Egyes döntéseinkre teljesen váratlan reakciót tesznek az emberek, vagy egy döntésünk, törvényünk jóval később egy érdekes szituációt hoz létre, melyben aztán kellemetlen döntéskényszerrel szembesülünk. Mindezt ráadásul remek színesítőszövegekkel és képanyagokkal tálalják.
És akkor most jön az igazi döbbenet; A Frostpunk 2 arra ösztönöz, hogy terjeszkedjünk, fedezzük fel a világ többi részét, és alapítsunk új kolóniákat. A megfelelő épületbe való invesztálást követően megnyílik a világtérkép, melyen specializált csapatokkal térképezhetjük fel a szomszédos területeket. Ezeken találhatunk nyersanyagokat, más túlélőket akiknek sorsukról döntenünk kell, esetleg lelőhelyeket amelyekhez utakat építve elkezdhetjük a kitermelést. Ha pedig találunk egy másik generátort, az köré építhetünk egy új menedékhelyet, és kb kezdhetjük elölről a folyamatot, épp csak közben a fővárosunk gondjaival is foglalkoznunk kell.
Talán némi negatívum, hogy nincs egy átfogó adathalmaz, amiben átláthatnánk a mikro-makro tevékenységeinkhez tartozó értékeket, a termelésünket is csak kis léptékekben térképezhetjük fel, és szerintünk túl sok mindent kell fejben tartani, pedig az UI elbírna egy részletgazdag összesítést a birodalmunkról.
Mire felhúzunk 2-3 kolóniát, a játék annyira hatalmasra nő számunkra, hogy a puszta átláthatósága a birodalmunknak egy külön kihívás lesz. Tervezés, kockázat vállalás, nehéz döntések, elképesztő mélységű esemény láncolatok, mindeközben az emberek a saját elképzeléseik, hiedelmeik és politikai céljaik érdekében támogatnak minket vagy dörömbölnek az ajtónkon. A reménytelen fagyból igazi jövőt építünk, csak rajtunk áll hogy ebből lehet-e egy álombéli Utópia.
A meleg évszak reménye
A játékmenet önmagában a tökéletesség felszínét karcolgatja, amihez hozzájárul hogy a sztori mód narratív követése mellett van egy sand-box mód is, aminek kezdetekor megválogathatunk pár induló körülményt, és utána narratív megkötések és scriptek nélkül játszhatunk, amíg bele nem őrülünk. Elképesztően addiktív, és a rétegelt játékmenetnek köszönhetően minden játékosnak egyedi és különleges élményei lesznek a meccsek alatt, melyekről órákon át lehetne beszélgetni. A lengyel stúdió olyan dolgot teremtett, amit játéktól ritkán lát az ember, és ki kell mondanunk, hogy tökéletesen működik a recept.
Grafikailag a Frostpunk 2 döbbenetesen jó minőséget hoz, a legtöbbet kihozva a városunk és a fagyott táj látványából. Az UI, mint említettük szép, de közölhetne több információt is. A művészeti illusztrációk nagyon hangulatosak és minőségiek, főleg a szavazások során választható opciókhoz készített rajzoktól esett le az állunk többször is. Azt hinnénk, hogy a havas táj egyhangúvá válik, de a területek változatossága miatt ez soha nem történik meg.
A játékhoz adott hangok és szinkron is mesteri minőségről tesznek tanúbizonyságot, kezdve a nekünk könyörgő tömeg didergő esdekelésétől a radikális frakciók hangosbemondóból áradó propagandájáig. A fagyvihart jelző vészkűrttől pedig a vér is megfagy a játékos ereiben. Amit mindenképp ki kell emelnünk, az a zene. Már az első rész zenei aláfestése is remek volt, a City Must Survive szám minden játékos számára ismert és fontos betétdal. Nincs ez máshogy a második rész esetében sem, a soundtrack elképesztően jóra sikeredett, és mivel a puszta túlélés helyett már egy veszedelmes, de reményteli jövőt is építünk, ezért a zeneszámok is sokkal változatosabbak.
Ajánló
A Frostpunk 2 nem csak hogy megismétli az első rész sikerét, de döbbenetes mértékben növeli a tétet, és a játék méretét. A játékmenet zseniálisan felépített, rétegelt és komplex szituációkat tár elénk, melyekre okosan és taktikusan kell reagálnunk, néha rákényszerítve szívet facsaró döntésekre. A hangulat fantasztikus, a grafika gyönyörű, a zenétől könnyek szöknek a szemünkbe. Alig tudunk hibát találni a játékban, de persze fejlődni mindig lehet tovább.
Egy szó mint száz, a Frostpunk 2 képében egy vitán felüli mesterművet köszönthetünk, és ott kell szerepelnie a Game of the Year jelöltek listáján.
Pontszám: 9.5 / 10
A városnak túl kell élnie!
Pro:
- Elképesztően rétegelt és nagyra nőtt játékmenet
- Rengeteg lehetőség, nehéz döntések
- Remek látvány
- Lélekfacsaró hangulat
- Zene
Kontra:
- A UI lehetne informatívabb
