Őszintén bízom benne, hogy a Halo sorozatot nem kell senkinek bemutatnom, hiszen egy igazi játék legendáról van szó, amivel ha nem is játszott mindenki, valahol valamilyen módon látnia kellett, vagy hallott róla. Ez azért alap, mert annak idején az Xboxra (és később PC-re) megjelent Halo: Combat Evolved megdöbbentően magasra rakta a lécet a jövő fps-ei előtt, és a legszebb az egészben, hogy a Halo a mai napig kényelmesen ül a trónján, mert senkinek nem sikerült azt a fajta izgalmas harci ai-t visszaadnia, amit ez a gyöngyszem egy karlendítéssel tökéletesített. Meglepően aljas és ravasz ellenfelek, izgalmas és jól felépített történet, szótlan de mégis ikonikus főhős, valamint remekbeszabott multiplayer élmény. Ezt adta a Halo, ezt polírozta tovább a második rész, tökéletesítette a harmadik, és így tovább.
Sok-sok év elteltével senki nem gondolta volna, hogy a Halo sorozat valaha tiszteletét tenné PC-n, és mégis így történt, a Halo: The Masterchief Collection csak a Halo 5-öt hagyta meg konzol exkluzívnak, minden más felvonás feljavított grafikával érkezett asztali gépeinkre, aminek mindenki nagyon örült. Nemrég jelent meg az elérhető utolsó felvonás, a negyedik rész, ami mostani cikkünk tárgya is egyben.
Kellj fel, John!
Ha valaki nem lenne tisztában a Halo eddigi eseményeivel, ím egy gyorstalpaló: Évezredekkel ezelőtt a Forerunners és az ősi emberi civilizáció háborúban állt egy látszólag elpusztíthatatlan parazitával, a Flood nevű borzalommal. Mivel a győzelem lehetetlen volt, a Forerunnerek megépítették a galaxisban minden élet kioltására alkalmas gépezetet, melynek darabjai a Halo gyűrűk. Mikor aktiválták, nem csak a Flood, de minden élet elpusztult. A fajok dnsét tartalmazó templomok kinyíltak, a galaxis újra benépesedett, az emberek a 2500-as évekre számtalan naprendszert meghódítottak, míg a galaxis másik felén több idegen faj kötött szövetséget, és a Covenant néven indultak hódító hadjáratukra. Sajnos a Halo gyűrűit a megváltás eszközeinek tekintették, és nem fegyvernek, így elvakultan kutatják a módját annak, hogy újra aktiválják őket.
Mikor az emberiség kerül a Covenant célkeresztjébe, csak és kizárólag a Spártaiak, laborokban létrehozott szuperkatonák tudnak hatékony ellenállást tanúsítani. Sajnos a Covenant mindegyiküket megöli, kivéve egyet: Masterchief, a sorozat ikonikus hőse megmenekül, és ádáz küzdelmet kell vívnia a Covenant vallási fanatizmusa, a Forerunnerek hagyatéka, és a lassan újraéledő Flood ellen.
A Halo 4 idejében a harcok véget értek, a Covenant békét kötött az emberiséggel, és a Forerunner technológiáit meghagyták az ismeretlennek. Masterchief azonban egy roncsban sodródva ősi, mesterséges bolygóra keveredik, ahol a Forerunnerek titkainak egész garmadája van elrejtve. Ahogy annak lennie kell, ezek a titkok hamar felszínre kerülnek, a Covenant renegát lázadó serege is megérkezik, Masterchiefnek pedig nagyon gyorsan haza kell térnie, ha meg akarja menteni az egyetlen társát: a lassan szoftverhiba miatt tönkremenő Cortana mesterséges intelligenciát.
A Halo 4 története, az eddigi részekkel ellentétben nem a világról, annak történelméről, és fajairól szól, hanem sokkal inkább a történet hőséről, annak eddig felfedezetlen érzelmeiről. Masterchief mindig is egy arc nélküli, érzések és kételyek nélküli szuperhős volt, Cortana pedig egy hűséges társ. Bár az ebben a részben bemutatott világ bővelkedik az újdonságokban, mégis a karakterek emberi oldala adja a történet igazi fűszerét. Mondhatni a Halo 4 a legérzelmesebb része a sorozatnak, de aki ettől esetleg nem jönne lázba, az ne ijedjen meg, mert nem kevésbé izgalmas és akciódús játék a Halo 4.
Az akciójátékok csúcsa
A sorozat mindegyik darabjára ugyanaz a mesterien kidolgozott harcrendszer jellemző; Adott egy több szintes, több oldalról bejárható terep, rajta merőben eltérő fajta fegyverek, majd egy adag önálló ellenfél. Tessék, old meg. Ez így kevésnek hangozhat, de most jön az érdekesség. Mikor azt mondtam, hogy “önálló”, akkor azt a legkomolyabban kell vennie a játékosnak, vagy könnyen megüti a bokáját. A Halo játékoknak gyakorlatilag védjegyévé vált az aljas és ravasz mesterséges intelligencia, és én ki merem jelenteni, hogy nem láttam még más játékban ennyire szórakoztatóan okos ellenfeleket. Döntéseket hoznak, kockáztatnak, fedezékeket használnak, összedolgozva próbálnak a hátunkba kerülni, képesek súlyozni a harc esélyeit a náluk lévő fegyverek lehetőségeihez mérten. És nincs olyan, hogy a kisebb ellenfelek kisebbet sebeznek, minden fegyver ugyanarra a pusztításra képes, akár a mi kezünkben van, akár az ellenfelében.
Az okos AI emellett változatos egységek bőrében tör az életünkre, van természetesen a nem túl okos és nevetségesen gyáva grunt, amit könnyedén földbe taposunk, ám mögöttük mindig lesz egy nagyobb dög. Taktikusan harcoló elit, oldalunkba kerülő jackal, a kifárasztásunkra játszó robotkutyák, szívós és agilis prométeánok, és így tovább. Normál nehézségi fokozaton ha tudunk a fegyverünkkel célozni, akkor nem fogunk különösen izzasztó helyzetekbe kerülni, ám egy fokozattal feljebb az ellenfelek szemtelenül okossá válnak, és billentyűzet ütlegelésre okot adó hibákba hajszolnak bennünket. Főbossok a Halo játékokban nincsenek, a kihívást a változatos rohamosztagok, hullámokban érkező ellenfelek biztosítják.
Arról pedig ne is álmodjunk, hogy mindezen összecsapásokat kényünk kedve szerint vívjuk meg. A játék nagyon szűkmarkú töltények terén, csak bizonyos pontokon engedi újratölteni a készleteinket. Tekintve, hogy az ellenfeleink nagy része eléggé szívós, meglepően hamar kifogyhat a skuló a fegyerünkből, és kevés az esély arra, hogy csak úgy találjunk egy kósza tárat valahol a fűben. Amit viszont megtehetünk, az a terepen és az ellenfeleink kezéből kipotyogó fegyverek használata, cserélgetése. Nincs olyan, hogy rossz, vagy jó fegyver, olyan van hogy kell, vagy nem kell. A pisztolytól a covenant plazma karabélyon át a forerunner ágyúig mindenféle gyilkolásra alkalmas kütyüt megtalálhatunk, és amíg van a tárjában nafta, addig ugyanolyan jók, mint bármi más. Persze ha tehetjük, akkor az általunk preferált fegyvert fogjuk keresni, és szerencsére annyi féle mordályt raktak a játékba, hogy lesz miből válogatni.
Ha a kezünkben lévő fegyver nem elegendő, letéphetjük a lábukról a tüzérségi ágyúkat, beülhetünk nagyobb lövegekbe, vagy elköthetünk egy járművet. Ez a része a játéknak szintén a Halo sorozat határozottan szórakoztató eleme, mert a járművek egy-két alkalom kivételével teljesen opcionálisak, ám annál hasznosabbak. Nem túl strapabírók, és eléggé ki vagyunk szolgáltatva az ellenfeleink célbalövési pontosságának, de ki ne törölgetné könnyes szemeit, mikor a banshee motorjai felzúgnak? Arra viszont figyelni kell, hogy az ellenfelek is előszeretettel használják a járműveket, és a szemétládák ráadásul ügyesek is. Ha nem bíznak a fegyverzetükben, simán elgázolnak. De ha mi ülünk a pilótülésen, akkor sincs minden rendben, mert bármikor felpattanhat egy elit, hogy kirángasson a kormány mögül.
Régi páncél
A harcot olykor megszakítja egy kis sétálgatás, melyet az elképesztően szép táj, vagy egy párbeszéd kísér végig, hogy ne unatkozzunk. A Halo 4 helyszínei ráadásul mesterien, sőt, művészien megalkotott, másvilági látvány világot tár elénk. A PC-s kiadáshoz természetesen élesebb textúrák, 4K felbontás és temérdek feljavított effekt jár, melyek mind hozzájárulnak a már eleve szép grafika magasabb szintre emelésében. Talán azt tudnám felhozni negatívumként, hogy ami a régi Xbox-os kiadásban hiányos, vagy kissé kidolgozatlan volt, azt most is restek voltak feljavítani, így alkalmanként belefuthatunk homályos textúrákba, összeakadó pályaelemekbe, vagy üresen hagyott helyiségekbe. Apróság, megbocsátható.
Ha muszáj lenne negatívumot felhoznom a játéknak, az a sután megtervezett narratíva. Az újonnan érkezőknek nem szolgáltatnak az előző részek tartalmához gyorstalpalót, így aki csak ezt a részt veszi kézhez, az sokat fog értetlenül pislogni. Ráadásul az ezzel a játékkal felvonultatott elemek, karakterek és események bár izgalmasak, de nem kapunk róluk elég információt a cselekmény során. Az egyetlen lehetőségünk megismerni a teljes történetet, csak elrejtett helyekre dugott gyűjtögethető adat töredékek által lehetséges. Az épp folyó harcunkat megszakító animációkról van szó, ahol végignézhetjük a történet előzményeit, és összevágva egy komplett kisfilmet csodálhatunk meg, az ilyen módon való szétdarabolása és elrejtése enyhén szólva is elvesztegetett eleme a játéknak.
Megbeszéltük a kampányt, na de mi a helyzet a multiplayerrel? Annak idején xboxon a Halo 4 multija klassz volt, tartalommal gazdag és jól kiegyensúlyozott, de valahogy hiányzott belőle az a só és bors, ami a Halo 1 és a Reach multiját tette annyira legendássá. A Master Chief collection azonban egy multiplayer szolgáltatás is egyben, ami összevonja az összes játék funkcióit, játék módjait és térképeit egy felületre, így különösebb váltogatás nélkül besorolhatunk akármelyik felvonás nyújtotta tartalmakba. A Halo 4 térképei változatosak és szépek, a kibalanszolt harc éles reflexeket és hideg vért követel, és természetesen a programmal temérdek új páncél, skin, dogtag és egyéb kozmetikai finomság került a rostába. Egy fajta időszakos battle pass keretein belül meccsek és teljesítmények fejében juthatunk hozzá az új cuccokhoz, ezzel együtt pedig elindult az új ranked évad is. Szóval ha valakit nem is izgat a kampány elsőre, a multiplayer miatt jó döntés lehet kiegészíteni a könyvtárunkat.
Ami jó, az jó
A Halo 4 talán nem a sorozat legjobb része, ám amit nyújt, az ugyanolyan izgalmas és minőségi, mint amit a címtől megszokhattunk. Mindehhez érdekes és érzelmes történet, fantasztikus látványvilág, ütős zene párosul. A narratívában van pár furcsa döntés miatt kialakuló hiányérzet, és a grafika bár ütős, szintén van pár harci sérülése, ami az idő vasfogának, és a PC-s kiadással feljavított látvány kisebb hiányosságainak tudható be. Szerencsére semmi olyan nincs a negatívumok közt, ami szemöldök ráncolásra adhatna okot, így teljes bizalommal ajánlom mindenkinek a Halo sorozat beszerzését, és vele a Halo 4 kipróbálását. Ha szeretted az előző részeket, ezt is fogod. Ha még nem ismered a Halo világát, belépőnek talán nem az igazi, de egy szép és izgalmas lövöldét csak ezért ne utasítson vissza senki.
Pontszám: 8.5 / 10
Nem a legjobb HAlo játék, de mindenképp dobogós
Pro:
- Igazi Halo akció
- Elképesztő látványvilág
- Érdekes sztori
Kontra:
- Suta narratíva
- A grafikai tuning itt-ott hiányos
