Kalózok! És ezúttal nem a bizonyos oldalakról tartalmat kölcsönző embereket értjük, hanem a botlábas, kampókezes, szemfedős haramiákat, akik a tengert járva fosztogatnak. Nyilván, a valódi kalózok ennél azért rétegeltebb bagázs voltak, a játékokban viszont (legnagyobb örömünkre) megélhetjük a romanticizált kalóz élet minden kalandos és kegyetlen elemét is. Ez is egy olyan téma, amit úgy érezzük, hogy már bőségesen körbejártunk, és mégis maradt benne potenciál. Az Ice Code Games is hasonlóan vélekedett, mikor nekilátott a Rogue Watersnek. A srácoknak nem ez az első játékuk, és a Hard West 2 után mi is bizakodva vártuk az új játékukat. Lássuk, milyen lett az eredmény.
Yarrr!
A történet szerint hősünk, Cutter Kapitány a múltban a misztikus és kegyetlen Blackbone Kapitány alatt szolgált, és mivel a maszkos főnök a földi kincsek helyett a tengeri mítoszokat hajkurászta, így igen izgalmas jövő állt előttünk. A kapitány azonban elárult bennünket, megszerezte a halhatatlanságot, minket pedig hagyott a tenger fenekére süllyedni. Karakterünk viszont nem halt meg, mert a tenger szellemei minket is megáldottak az újraéledés képességével. Az ő és a mi haragunk együtt új hajót és legénységet kíván, hogy Blackbone nyomába eredjünk, és bosszút álljunk azon az átkozott bitangon.
Igazi kalóztörténetet köszönthetünk a Rogue Watersben, és szerencsénkre a narratíva nem fullad ki pár bevezető képsorban. Helyette folyamatosan kapjuk a párbeszédeket, a színesítőszövegeket, és már-már szerepjátékos leírásokat. Bár lehetett volna még immerzívebb a történetmesélés, de ezzel is bőven be tudjuk érni, lévén a sztori egészen jól van megírva.
A tutorial az újraéledésünkig vezet bennünket, bemutatva utunkat Blackbone társaságában. Egyértelműen nincs itt még sok kihívás, de már látszik a játék felszínre törő értéke és erőssége. A játékmenetnek egy harmadát látjuk csak itt, így bár a tutorial egy ponton véget ér, a játék nyújtotta lehetőségek tárháza lépésről lépésre bontakozik ki, és mindig tud valami újat, valami értekeset felmutatni, miközben maga a játékmenet jellege ismerős lehet.
A Rogue Waters egy taktikai rpg, rogue-like elemekkel. Ez úgy néz ki, hogy a kincsekkel, roncsokkal, és züllött kalózokkal tömött búvóhelyünkről indítunk portyákat, melyek minden alkalommal más és más helyzeteket és jutalmakat tartogatnak. A hajónkkal állomásról állomásra utazunk, ezek a megállók lehetnek döntés kényszert tartogató események, kincset rejtő helyszínek, vagy ellenséges hajók. Az utóbbival fogunk sűrűbben találkozni, ezekben az esetekben a csata két felvonásban játszódik le.
Az első lépésben a hajóink csapnak össze. A rendelkezésre álló ágyúinkkal meggyengíthetjük a hajó legénységét, esetleg szétlőhetjük az őket erősítő elemeket, vagy elpusztíthatjuk az ágyúkat, mielőtt azok túlságosan sok kárt tennének a mi hajónkban. Mindezen lehetőségek közt három körre elegendő cselekvést kell szétosztatnunk, ami szörnyen kevésnek tűnhet amíg nincs jobb felszerelésünk. Főleg mert az ellenséges hajó sem kíméli a mi bárkánkat, így mire közel érünk, könnyen kilyuggathatnak bennünket. Ám ha közel értünk, megtörténik az átszállás.
A taktikai harc jól ismert körökre osztott módon zajlik, cselekvések tekintetében nem kell túl bonyolult rendszerre számítani. Lerakjuk a karaktereinket, mozgunk velük, lövünk vagy vágunk, pozícionálunk. Viszont ami miatt a Rogue Waters érdekesebb a megszokott receptnél, az a környezet aktív kihasználhatósága. A kötelekkel pl átlendülhetünk a terep más részeire, teret nyerve és hátba kapva az ellenséget. Lelökhetjük a korláton a tengerbe az életerős bakákat, vagy egymásnak lökhetjük őket, sebezve így mindkettőt, akár egész sor dominó effektet kiváltva. És ha ez nem lenne elég, egy vízi szörny segítségét is aktiválhatjuk, ám ehhez némi tervezés és pozíciónálás szükséges, hogy legyen is látványos hatása.
Yo-ho-ho, kalóznak lenni jó!
A harc igen gyors, dinamikus, és meglepően nehéz. Ha nem használjuk ki a képességeinket és a terepet maximálisan, vagy nem figyelünk az egységeink helyzetére, meglepően gyorsan a vesztes oldalon találjuk magunkat. Ilyenkor a karaktereink visszakerülnek a búvóhelyre, és kezdhetünk mindent elölről. Ám ha győzedelmeskedünk, akkor xp-t, pénzt, fegyvereket és páncélokat, valamint a hajónkra ágyúkat és ellátmányt szerezhetünk. Ezek mind segítenek tovább építeni a legénységünket és a bárkánkat, minden nekifutással kicsit erősebben és hatékonyabban állva a sarat. Ezt ismételgetve hamarosan a tengert cirkáló ellenfelek helyett főellenségeket, és persze az áruló Blackbone-t fogjuk kergetni.
A portyák között tudjuk a legénységünket menedzselni, felbérelhetünk új karaktereket, fejleszthetjük őket, adhatunk nekik új tárgyakat és képességeket. A hajónkra több féle ágyú típusból válogatva rakhatunk komolyabb tűzerőt, fejleszthetjük a szívósságát, rakhatunk rá olyan elemeket melyek a legénységünk értékeit javítja. Ezek mind elpusztítható részei a készletünknek, így néha kénytelenek leszünk az aranyból vásárolnunk is.
Ez a játékmenet remekül működik, még ha nehézségben gyakran találkozunk váratlan hullámzással. Egy-egy szerencsétlenebb futam elveheti a kedvünket, míg egy sikeres portyával annyi cucchoz hozzájuthatunk, hogy a következők már gyerekjátéknak tűnnek. Aztán megint jön valami váratlan esemény, és megint törhetjük a fejünket. Ez a fajta nehézség valahol nagyon hangulatos, párosítva a dinamikus harcrendszerrel pedig egészen hívogató egyveleget alkotnak. Negatívum talán, hogy a portyák nincsenek olyan immerzívek vagy változatosak, hogy hosszú távon is tudjanak újdonságot és izgalmat szolgáltatni, így gyakran válik a játék önismétlővé, és ezáltal olykor kétségbeesett farmolásra kell hagyatkoznunk a tényleges továbbhaladás helyett.
Grafikailag a Rogue Waters a jellegét tekintve tud egész látványos lenni, míg egyes helyszínek és modellek esetében kevésbé megnyerő, elnagyolt látvánnyal találkozunk. Ez főleg a pályák dizájnján érhető tetten, kiváltképp a hajócsatákat követő taktikai harcban. A játékhoz készített művészi rajzok és illusztrációk szépek, de szintén nem annyira változatosak, hogy magával ragadó narratív értéket tudjanak képviselni. Ehhez még hozzájárul a HUD, ami csaták közben nagyon kényelmes, de más opciók alatt elnagyoltnak érződik.
Hangok terén kellemes iparosmunkáról beszélhetünk, amelyben fájó pont a szinkron hiánya. Persze, elég sok szöveget találni, melyhez színészi munka lett volna szükséges, de jelentősen feldobta volna az élményt. A zörejek és hanghatások különösebb kiugró minőség nélkül teszik a dolgukat. A zenék is remekül illeszkednek a kalózos témához, pár fülbemászó muzsika mellett viszont kevés az emlékezetes dallam. És hol vannak a shantyk?
Ajánló
A Rogue Waters egy látszólag kifújt témára épülő, játékmenetében meglepően dinamikus és izgalmakkal teli játék. A sztori sablon bosszú történet némi sötét misztikummal, a narratíva kellemes, de elfért volna benne több immerzió. Talán magasnak tűnhetnek az elvárásaink, de ez azért van, mert a Rogue Waters összesített hangulata és élménye is igen magas minőséget céloz meg. Hiányosságai így jobban kiütköznek, de ha ezeken túllendülünk, akkor egy szórakoztató és kihívásokkal teli rogue-like taktikai rpgt kapunk a pénzünkért.
Pontszám: 7.5 / 10
A kalóz történetekben még mindig van potenciál
Pro:
- Kihívásokkal teli, dinamikus játékmenet
- Autentikus narratíva
- Hangulatos
Kontra:
- A grafika itt-ott kopottas
- Gyakran önismétlő
- Lehetett volna még jobban sztori központúbb
