November a vikingek hónapja, és ez így is van jól. Mindig is egy közkedvelt téma volt a portyázó északi népek erőszakkal és csodákkal teli mondái és mítoszai, melyeket nagyon nehéz megunni a sokadik feldolgozást követően is. Ha nem is a vallás és a történelmi súly miatt szeret bele valaki az északi kultúrába, akkor a lehengerlően erős hangulata és epikus felvezetése ragadja magával az embert. De persze jó néha a megszokott köntöst lecserélni, és valami új megközelítésből ismerkedni a vikingek véráztatta hétköznapjaival, eme feladatot pedig abszolút kielégítően végzik a témában megjelenő játékok. A Rune cím is egy ilyen küldetést tűzött ki magának, és bár az első rész nem lett annyira nagy durranás, a másodikat már sokkal nagyobb közönség várta a megjelenés előtt.
Sajnos a Rune 2 indulása és első hónapjai tragikusan rossz számokat hoztak, az emberek elégedetlenek voltak, a fejlesztők szomorúak. Idén a srácok nekiláttak helyrehozni a hibáikat, és teljesen átszabták a játékot, ügyelve a rajongók kis csoportjának kéréseinek teljesítésére. Bárcsak ez is egy No Man Sky szintű megváltás lett volna, ám a cég a Bethesdával akasztott bajuszt, ami soha nem egy jó döntés. Egy szó mint száz, a játék körül elkeserítően sok csalódás, dráma, konfliktus és látszólag reménytelen próbálkozás gyűlt már össze, éppen ezért fontos a frissen megjelent Rune 2: Decapitation Edition, mely a játék felélesztését hivatott beteljesíteni.
Veszélyben a kilenc világ
A történet szerint Midgar, az emberek világa sötétségbe és vérbe süllyed, mikor Loki, a cselszövés és megtévesztés istene megfertőzi az elméjét a halandó világ embereinek és szörnyeinek. Tettei nem egyszerűen csak borsot törtek a többi isten orra alá, hanem elindították a mindenséget a rettegett esemény útján, melyet úgy hívnak: Ragnarök. Bár még az események hajnalán járunk, az istenek, köztük Heimdall jól tudja, hogy a végzet elkerülhetetlen, Midgar azonban talán még megmenthető.
Karakterünk egy ködös múltú klán vezér, aki nem csatában esett el, hanem egy járvány során vesztette életét, a mítoszi törvények szerint pedig ez miatt nem kerülhetett a Valhallába, Odin csarnokába, hanem egyenesen az alvilág, Hel földjeire száműzetett. Mint azt tudnillik Hel nem egyenlő a keresztény pokollal, nem kifejezetten büntetés a lelkek oda küldése, ám egy nagy harcosnak szörnyűség és szégyen, hogy nem koccinthat az ősi harcosokkal a pajzs tetős csarnokban. Ráadásul Heimdall is híján van a harcosoknak, a bölcs isten pedig direkt azok közül válogat, akik kiérdemelhették volna a belépést Valhallába, de mégis elestek a lehetőségtől.
Így térünk magunkhoz, egy hideg, sötét és veszélyekkel teli világban. Az egyetlen vezetőnk maga Heimdall isten, és egy magányos jós ember a hegyek között. A tutorial elég gyors és következetes, végig vezet minket a játék összes alap funkcióján, és a játékmenet legfontosabb elemein. Karakterünk, legyen nő vagy férfi, egy igazi viking harcos, de fegyver és páncél nélkül nem fogunk sokra menni Loki őrült hadseregével szemben. Heimdall ki is adja hát első feladatainkat: találj fegyvert, gyűjts készleteket, építs menedéket, és kezd el megtisztítani Midgar földjét a sötétség szüleményeitől, mielőtt még túl késő lesz. Az isten cserébe hatalmat, és ködös múltunk titkainak felfedését ajánlja fel, így hát nincs más hátra, mint előre.
Kézműves viking
A Rune 2 annak, aki sosem hallott még a játékról, némileg furcsa lehet az első pár percben, mivel az alapból hack n’ slash mókának ígérkező játék valójában egy túlélő elemekkel megtöltött akció rpg. Ez kifejezetten meglepő az egyszeri játékos számára, és kellemes fűszere annak a vérgőzös hentelésnek, amire számítunk, és amit kapunk. Ez nem azt jelenti, hogy a Rune 2 ne lenne akciódús, sőt, igazából a szíve lelke a játéknak a küzdelem lesz elejétől a végéig, éppen csak a monotonitást hivatott megszakítani sok más játékelem.
Említettem pár szóban, hogy alapanyag gyűjtögetés és építkezés is van a játékban. Nem csalás, nem ámítás, a Rune 2 túlélő játék is egyben, tehát muszáj lesz minden építményt és felszerelést nekünk elkészítenünk, ehhez pedig nyersanyagokat kell gyűjtenünk. A csapból is ilyen stílusú játékok folytak egy időben, így szerintem mindenki tisztában lehet már azzal, hogy miről is van itt szó, a Rune 2 pedig nem hoz sok újdonságot a játékmenetbe, éppen csak annyira időzik el a túlélés nehézségein, amennyire az a játékosnak is kényelmes lehet. Éppen ezért a nyersanyagok könnyedén elérhetőek, hamar beszerezhetőek, zsákunkban rengeteg cucc elfér, az építkezés pedig pár gombnyomás csupán. Ha hozzá akarnánk hasonlítani más hasonló játékokhoz a Rune 2-őt, akkor ez a része a programnak inkább tűnik kötelező extrának, semmint a játékmenet szerves részének, mert egyszerűen túl könnyű és egyszerű a továbbhaladás ahhoz, hogy igazán koncentrálnunk kellene arra, amit csinálunk.
Ugyanez igaz a felszerelés készítésre is. Én személy szerint inkább öltöztettem a karakteremet az ellenfelekből kihulló tárgyakból, viszont a kovács műhelyünkben bármikor készíthetünk magunknak új fegyvereket, vagy páncélzatot. Ehhez sem szükséges túl sok alapanyag, így kényelmesen tudunk kísérletezni. A fegyvereink állapota azonban már sokkal fontosabb, karbantartása több figyelmet igényel, mivel eléggé gyorsan tönkre tudnak menni. Egy-egy combosabb ellenféllel történő csatát követően kénytelenek vagyunk hazatérni a köszörű kőhöz, különben hamar tele lesz a táskánk törött tárgyakkal. A játékban van egy idő számláló, mely úgy nevezett Erákon át vezeti a játékost, minden erában történik valami új, feloldódik valami érdekes, vagy megjelenik valami szörnyűséges. Valamint ilyenkor van lehetőségünk új területeken építkezni, így nem áll fenn a veszélye, hogy túlságosan beleunnánk a területekbe, vagy kimerítenénk az építkezési lehetőségeinket.
És természetesen ne feledkezzünk meg az ételről sem, mely a földről szedett gombák, nyers húsok és bogyók képében szolgáltatnak táplálékot, vele életerőt, és ezeket természetesen meg is főzhetjük a jobb hatás elérése érdekében. Mindennek van receptje, amit a nyersanyagokhoz való első hozzájutás során fel is old nekünk a játék, ezzel is gyorsan elérhetővé téve a legtöbb gyártható tárgyat. Semmi sem elérhetetlen, semmi nem követeli meg a játékostól a több órányi farmolást, így kényelmesen és biztonsággal haladhatunk tovább a harcok felé.
Drengr nevelde
Minden tettünk, minden győzelmünk tapasztalati ponthoz juttat bennünket, ami egy eléggé leegyszerűsített, de kellemesen testreszabható készség rendszerben vezet végig minket. Vannak tulajdonságaink, melyek közt pontokat szétosztva dönthetjük el, hogy karakterünk mennyire erős, szívós, ravasz, és kitartó, ezen pontokat tetszés szerint újra eloszthatjuk, ha valamikor megváltozna a játék stílusunk. Egy ponton a sztori felajánlja, hogy ha már a Valhallába szeretnénk visszakönyörögni magunkat, akkor tegyünk esküt egy istennek, név szerint választhatjuk Thort, Helt, vagy Odint. Természetesen lehetőségünk van arra, hogy ha már rpg, akkor a saját utunkat járva megtagadjuk az isteneknek való főhajtást, és saját erőnkből szerezzünk dicsőséget. Ez rpg szempontból jó dolog, más részről viszont nagyon jó boostot szolgáltatnak az eskük, és természetesen ezeket is bármikor cserélgethetjük. Erre szükség is lesz, mikor a harc beindul.
Már pedig a Rune 2 egyik erőssége a harc, és annak egyszerű, de érdekes működése. Semmi bonyolult nincs az irányításban, van könnyű támadásunk, van egy nehéz támadásunk, egy kitérés gomb, meg egy védekezés. A legközelebbi ellenfélre rögzítve a kamerát könnyedén körbe sasszézunk, elgurulunk a csapások elől, majd feldaraboljuk a szerencsétlent, testéről pedig letépjük az értékes zsákmányt. Legalábbis ezt tennénk, ha ez ennyire egyszerű lehetne. A könnyed irányítás mellett ugyanis a játék megköveteli ezen kevés gombok reflex szerűen pontos nyomkodását, éppen ezért egy rossz mozdulat, egy elvétett csapás, egy túl későn felemelt védelem, és a karakterünk hamar kardélre kerül. Kezdetben bénácska banditák és farkasok szolgáltatják a gyakorláshoz a célpontot, később azonban komolyan meggyűlhet a bajunk a trollokkal, óriásokkal és egyéb borzalmakkal. Nem is beszélve Lokiról, aki többször is tiszteletét teszi szerény személyünk előtt.
Ellenfélből nem lesz kevés, a kezdeti pár horda csak ízelítő a pofonért sorban állók számáról. Kis településünket folyamatosan támadások érik, egy-egy magányos ellenfél levadászása közben váratlanul kisebb hadosztály szakadhat a nyakunkban, és akkor még nem is beszéltünk a képernyőről kilógó hatalmas bestiákról. Mindez a változatos ellenfél arzenál jól el van szórva a világban, ami szintén a Rune 2 pozitívumainak listáját gyarapítja. A bejárható, felfedezhető terület elismerésre méltó méretekkel rendelkezik, és természetesen az egész szabadon bejárható. Az már más kérdés, hogy a karakterünk szintje miatt pár területre csak később szeretnénk visszatérni, mikor nem öl meg az első ellenség egy csapásból, viszont egy ekkora világ kellő mennyiségű játékórát biztosít arra, hogy felfedezzük az egészet.
A képlet tehát egyszerű: gondoskodnunk kell településünkről, felszerelésünkről, fegyereinkről, ehhez nyersanyagot kell gyűjtenünk a hatalmas vadonban. Az óriási területeket felfedezve megannyi ellenféllel találkozunk, a hordák hentelésével nagyobb és izmosabb szörnyetegek vérét ontva szintekre és új felszerelésre teszünk szert, ezzel egyre mélyebbre és mélyebbre hatolva a világ szívébe, mindig új kihívásokat találva. A cél Loki elnáspángolása, ám az odáig vezető út nincs kikövezve, tehát teljesen ránk van bízva, hogyan teljesítjük küldetésünket. A négy különböző nehézségi fokozatból a Normál talán túl könnyű a tapasztaltabb játékosoknak, így én kifejezetten ajánlom magasabb nehézségi szintek kipróbálását, így izgalmasabbá és pörgősebbé téve a játékot. A Ragnarok nehézségi fokozat már-már Dark Souls szintekre is felemelheti a csatákat, így aki kihívásra vágyik, az ne féljen kísérletezni.
És ami igazán felpiszkálja a játékosok érdeklődését: a multiplayer. A Rune 2 alapjáraton egy single player móka, de lehetőséget ad 4 fős kooperatív kalandozásra is, ami valljuk meg, egy ekkora világban, ennyi lekaszabolható ellenféllel teljesen kézenfekvő. Mivel az építkezés nem igényel sok ráfordítást, ezért a barátainkkal a nagyobb dögök levadászása lesz az elsődleges feladatunk. Bár a single és multi világokat a játék szerverenként szétszedi, a kihívások teljesítéséhez el fogunk annyit időzni egy szerveren, hogy megérje később is visszatérni. Ha pedig nincs ínyünkre a PvE, még mindig becsatlakozhatunk egy PvP szerverre, ahol aztán más játékosokkal mérhetjük össze az erőnket.
Életlen fejsze
Ez jól is hangzana önmagában, de most érkezett el a pillanat, hogy elbeszélgessünk arról, miért is nem lett a Rune 2 egy sikeres játék. A megjelenést követő tragikomédiát most felejtsük el, mindenki megérdemli a második esélyt, és a Human Head studió meg is tette a tőle telhetőt, hogy valami újat, valami időtállóbbat hozzon ki a játékából. Ez azonban eléggé kapkodósra és félkészre sikeredett, az amúgy jó alapkoncepció ellenére.
Kezdjük azzal, hogy a már említett játékelemek mindegyike olyan érzést vált ki, hogy “ezt már láttuk másutt, csak jobban”. Nem mondhatjuk ki, hogy a Rune 2 rossz, egyszerűen csak alul marad régebbi, és mégis tisztességesebben összepakolt testvérei mellett. Az építkezés és nyersanyag szerzés, mint játék elem, beugró lehetne a legjobbak csarnokába, de mégsincs akkora súlya a játékmenet szempontjából, hogy érdemes lenne róla hosszan beszélni. Inkább egy kötelezővé tett teendő, ami a harcra éhes játékosnak sokkal inkább nyűg, semmint hasznos tevékenység. A harcban is van pár furcsa dolog, az animációk furcsán sutának tűnnek, nagyobb hordák esetében az ellenfelek képtelenek logikusan pozícionálni, mi pedig az akció kamera nélkül a büdös életben nem fogunk tudni megfelelően érvényesülni. Apróságok, de hosszú távon egyértelművé válik, hogy ebbe azért még lehetett volna egy kis munkát helyezni.
A grafikán nagyon sokat javítottak a régi állapothoz képest, és szó ami szó, Epic beállításokon a hatalmas tájak kifejezetten szép látványt biztosítanak. Pár ellenfél is meglepően jól néz ki, sok a menő és jól megtervezett dizájn, a játék mögött lévő művészi munka dícséretes, és hát ez adja igazán a vikinges téma sava borsát. Ám még az Epic beállítások sem feledtetik azokat az érthetetlenül kidolgozatlan elemeket, tárgyakat és részleteket, amik a szép környezeti effektek közül dugja elő ocsmány arcát. Kopottasnak és idejét múltnak hat az összkép, és ha Epicről lentebb vesszük a beállításokat, a helyzet drasztikusan rosszabb lesz. Természetesen egy játékot nem a grafika fog meghatározni, de tény, hogy láttunk pár évekkel ezelőtt is szebb játékokat.
Hangok, muzsikák terén is hasonló a helyzet, elismerésre méltó a szinkronmunka és pár felcsendülő dal hangulata, ám sok minden más fülsértően rontja az élményt.
Technikailag úgy tapasztaltam, hogy eléggé megoszlik a vélemény a játék teljesítményét illetően, én személy szerint sűrűn tapasztaltam fagyásokat, program hibát, széthulló textúrákat, későn betöltő elemeket. Nem panaszkodom a PC-m teljesítményét illetően, így nem hinném, hogy az optimalizáció (vagy annak hiánya) csak engem érintene ilyen módon, az viszont biztos, hogy a Rune 2 igénybe veszi a vasat, főleg a nagy nyitott tereken.
A multiplayerre is lenne pár keresetlen szavam, ugyanis a szerver keresés során folyamatos szétcsatlakozás, és fagyás volt a jellemző. A PvE szerverekre csak ismerősökkel együtt van értelme becsatlakozni, a PvP szervereken pedig ha van is játékos, elég nagy a káosz normális játékmód beállítások nélkül. Ráadásul nem ad hozzá a Rune 2 élményhez a játékosok viccesen vonagló animációinak kavalkádja az agyatlan hentelés közepette, én inkább visszamentem egyedül kalandozni, mert annak valahogy több értelme és hangulata volt számomra. Ez is megint egy olyan eleme a játéknak, mely oké hogy van, de ha több figyelmet fordítottak volna rá, akkor akár erőssége is lehetett volna a játéknak. Így csak egy feledhető élmény.
Istenek ítélete
A Rune 2 Decapitation Edition nem kifejezetten rossz, vagy jó játék, csak épp megválogatja a közönségét. Aki ismerte és netán szerette az első részt és a második rész megjelenéskori állapotát, annak a Decapitation Edition egy igazi megváltás, újdonságokkal és izgalmakkal teli szeretet csomag. Akinek új a cím, de kedveli a harcokkal megfűszerezett építkezős, túlélős rpg-ket, annak is merem ajánli a Rune 2-őt. Ellenben aki ezen felsoroltak közül egyiket sem érzi megrögzötten magáénak, az lehet túlságosan is nagyot csalódna a játék szinte félkész érzete miatt. Egy próbát talán megér, de hosszútávon nem fog mindenkit magával ragadni ez a vikinges móka.
Pontszám: 6 / 10
Ígéretes, de kopottas
Pro:
- Óriási térkép
- Izgalmas harcok és bossok
- Viking téma
Kontra:
- Néhol kifejezetten csúf
- Van építkezés, csak minek
- Súlytalan történet
- Félkész
