A Rebellion üdvöskéjének számító Sniper sorozat már 2005 óta követi ugyanazt a receptet, amivel nekiindult náci írtó útjának: van egy mesterlövész puskád, meg egy tonna náci az utadban. Jó vadászatot! Ennél több annak idején nem is kellett, hogy a futószalagon érkező megszámlálhatatlan mennyiségű lövölde mellett egy ilyen ismerős de mégis kellemesen egyedi élménybe vessük bele magunkat. A precíz munkát igénylő Sniper Elite azonban mindig kicsit elmaradt a korához képest minőségben, így sosem lehetett dobogós a díjátadókon, és a játékosok sem beszéltek róluk hosszabb távon. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a játéknak ne lenne óriási rajongótábora. Bizony, a Sniper Elite játékokat masszív várakozás előzi meg, ugyanis a sorozat minden felvonása a maga hibáik ellenére egytől-egyik szórakoztatóak és lebilincselőek. A következő felvonás, a Sniper Elite 5 is hasonló bakancsban jár, nézzük is meg, hogy mit rejt a következő mesterlövész móka.
Mesteri lövész
A sztori szerint a már jól ismert főhősünk, az amerikai mesterlövész Karl Fairburne maga mögött hagyja a sivatagi akciót, és Franciaország partjai felé veszi az irányt egy tengeralattjáró bendőjében. Általában egyedül dolgozik, de új kompániája egy igen csak nehéz feladatot hivatott ellátni: ki kell iktatniuk a náci védelmi vonalat a francia parton, hogy az amerikai haderő biztonsággal partra szállhasson. Ez az akció azonban katasztrófába fullad, a hatékony és precíz náci fegyverzet elpusztítja a tengeralattjárót, és vele az egész osztagunkat. Egyedül maradunk az idegen megszállt földön, de a küldetésünkről nem mondunk le. Karlt kemény fából faragták, és egyedül is végrehajtja a feladatát, ám ezt követően megismeri a helyi ellenállást, megtudja hogy a náci titkos hadsereg tisztjei a területen állomásoznak, és épp valami nagyon titkos és nagyon veszedelmes szuperfegyvert rejtegetnek. Karl megvárhatná a kimenekítést, de inkább úgy dönt, hogy az ellenállást segítve kiiktatja a náci tiszteket, és szabotálja a titkos szuperfegyvert, a Krakent.
A történet nem sokkal érdekesebb vagy komplexebb, mint bármi amit eddig a témában megtapasztaltunk, ellenben kellemes körítést ad a játékmenetnek. Azt már most le kell szögeznünk, hogy a narratíva csak a küldetések között lát el minket infóval, a küldetések alatt szinte alig kell a sztorival törődnünk. Mivel az események nem épp csavarosak, így az is könnyen el tud lavírozni a játékban, aki az összes átvezető videót átkattintgatja, mert hát ugyebár nem a körmönfont történet lesz a Sniper Elite 5 erőssége, hanem a játékmenet.
Az első küldetés egy kellemesen laza tutorial, ahol megismerjük az irányítást, a lopakodást, megfigyeljük az ellenfeleink viselkedési sémáit, kipróbáljuk magunkat a mesterlövész puskánkkal. A feladatunk a náci ágyúk felrobbantása, így a távolsági harc helyett egy kis közelharc is terítékre kerül. Minden aszpektusát körbejárjuk a játéknak ebben az első küldetésben, csak itt még gyanútlan és lusta ellenfeleket, sötét és nekünk kedvező pályát kapunk, ami még egészen kicsi, legalábbis a következő területekhez képest. A jól elvégzett munkát követően a játék teljes sebességre kapcsol, és egy jóval nagyobb, komplexebb pályára kalauzol, ahol több párhuzamos küldetést és másodlagos feladatot is el kell végeznünk. Rohanhatunk persze kiiktatni a pálya feloldásához szükséges célszemélyt, de hol van abban a szórakozás? A Sniper Elite 5 sokkal többet kínál, mint egy lineáris lövölde, és éppen ez az, ami miatt hosszú órákra képes a képernyő elé szögezni.
Célkeresztben a Birodalom
Az első ilyen húzó erő egyértelműen a harc. Mesterlövész puskánk a lehetetlennek tűnő távolságokra is képes azonnali halált osztó találatot adni, csak ugye ehhez céloznunk is kell. A távcsövünk segítségével megjelölhetjük a kiszemelt áldozatot, megtudunk róla infókat, úgy mint hogy milyen messze van, mennyi ember lesz figyelmes a zajra amit a lövésünkkel adunk le, valamint megtudjuk a nevét és valami érdekességet a személyről (de ez már csak körítés). A célkeresztet a távolságnak megfelelően korrigálva szabadjára engedjük a gyilkos lövedéket, és ha jól végeztük a dolgunkat, akkor egy lassított felvétel keretében lehetünk tanúi, ahogy a golyó átszáguld a fél pályán, és precízen széttrancsírozza a gyanútlan préda valamelyik létfontosságú szervét. Ezt az Elite játékokból már jól ismert X-ray kamera biztosítja, ahol orvosi szakértelem támogatásával megalkotott belső modelleken gyönyörködhetünk.
A második addiktív tennivaló a Sniper Elite 5-ben a felfedezés. Azt hihetnénk, hogy a játék csak ráereszt a csúnyákra, és hajrá, de a nagy nyitott pályák több lehetőséget és kincset tartogatnak számunkra. Eleve a célpontok megsemmisítésére több lehetőségünk is adódik a sima arconlövés mellett, kihasználva a terep adottságait, csapdáit, rögtönzött fegyvereit, ám ezeket nekünk kell fellelnünk és alkalmaznunk. A szinte erődítménynek számító villába, városba vagy gyárépületbe nem csak egy út vezet, temérdek alternatív útvonal lelhető fel, melyeket lopakodva és óvatos tervezéssel tudunk csak megközelíteni, de cserébe nem húzzuk magunkra a környező összes katonát. Ezeken a rejtett útvonalakon értékes eszközöket, fegyvereket, gyűjthető tárgyakat, vagy mellékküldetések csomagjait találhatjuk meg, így mindenképp érdemes kicsit barangolni.
A fellelhető tárgyakra amúgy is nagy szükségünk lesz, ugyanis a játék nem kegyelmez, ha fegverropogtatás kíséretében rohanunk fejjel a falnak. Eleve az ellenfeleinknek van egy rutinja, amit megfigyelve tudunk precíz kiiktatásokat tervezni, ám a katonák figyelmesek lesznek a cselekedeteinkre. Feltűnik nekik, ha egy addig zárt ajtó nyitva áll, a társaik testére bukkanva a keresésünkre indulnak, de a zajokra is azonnal ugranak. Elég egy kósza gellert kapott golyó, és az addig nyugodtan lófráló katonák már jobban résen lesznek. Ha nagy a baj, riadót fújnak és vége a rejtőzködésnek. Persze ha ügyesek és kreatívak vagyunk, akkor mindent meg lehet oldani, például ha találunk erővágót a pályán, szabotálhatjuk a riadó rádiót. Beindíthatunk egy benzinmotort, ami nagy zajt csapva elnyomja a lövéseink hangját. De néha nem is kell sokat tennünk, elég ha türelmesek vagyunk, és a pálya felett elszáguldó repülő zajának biztonságában lövöldözhetünk. Mindenre van megoldás, csak fel kell ismerni a megfelelő eszközt és pillanatot.
A játék egyébként ezért kifejezetten bőkezű jutalmakat szór, az őrült lövöldözésért negyed annyi tapasztalati pont jár, mint a csöndes és precíz kivégzésekért például. Egy fellelt alternatív útvonal megtalálása is új teljesítmény feloldásához vezethet, a meglelt gyűjtögethető tárgyak is nagyot lendítenek a szintünkön, és így tovább. A telejsítmények nem csak büszkén hordható érdemrendeket adnak, de a képességeinket fejlesztő pontokhoz is így juthatunk hozzá. Karakterünk fejlesztésével növelhetjük a teljesítményünket akár életerőben, erőnlétben, érzékekben, vagy akár a pálya kifosztásának hatékonyságán is változtathatunk. Nem túl komplex a képességeinket fejlesztő fa, de ad egyfajta előremenel érzetet, amiért érdemes néha plusz erőfeszítést a játékba rakni. Ráadásul a személyreszabás itt nem ér véget, a felszerelésünket is folyamatosan alakítgathatjuk, fejleszthetjük, a pályának megfelelő szituációra építgethetjük vagy cserélgethetjük. A jobb, vagy vagy más funkciót ellátó tárgyakat és kiegészítőket a teljesítményünkért cserébe dobálja a játék, és elég egy barkácsasztalt találnunk, hogy pár kattintással új, jobb, vagy szituációhoz illően más taktikát igénylő felszerelésre váltsunk. Tapasztalataim szerint erre inkább nehezebb fokozaton van szükség, a normál nehézségen a pályán fellelt különleges fegyverek gyűjtögetése okozott nagyobb élvezetet és immerzitást.
Karcos távcső
Szóval összességében a játék egy izgalmas és változatos harcmodort megkövetelő akciójáték, ami körülbelül 14 órányi tartalmával szórakoztat bennünket. De a fent leírtakhoz képest felhőtlen-e a mesterlövész munkája? Hát nem igazán. A Sniper Elite 5 ugyanis bár sokat fejlődött elődeihez képest, még így is sok dologban elmarad, és még több dologban ordít sürgős javítások után.
Az első dolog ami szembetűnik, az a mozgás és animáció darabossága és korlátoltsága. Ahhoz képest hogy a játékmenet egészen sok lehetőséget ad a pályán való gyors mozgásra mint megmászható falak, kötelek, létrák, mégis olyan néha, mintha a karakterünk nem tudna kényelmesen és logikusan mozogni. Láthatatlan falak, átugorhatatlan akadályok amik más helyen meg könnyen áthághatók, a hősünk néha nem találja a helyét a fedezék mögött, nem akar felmászni vagy leesni helyekről… és mindehhez párosul egy nagyon darabos animáció, ami egyes esetekben figyelmen kívül hagyható, míg máskor, például a rejtőzésből indított közelharci kivégzések alkalmakor, pimaszul csúnyán mennek végbe. Ugyanez igaz az ellenfelekre, akik olykor okosan pozícionálnak, máskor viszont sehogy sem találják a helyüket, beakadnak, megállnak gondolkozni a semmi közepén.
És ha már mesterséges intelligenciánál tartunk, van még pár nagyon furcsa dolog, amivel rendszeresen fogunk találkozni. A játékban például fontosak a hangok, ehhez képest vannak olyan ellenfelek akik egy robbanásra sem figyelnek fel. A riadó hangjára elkezdenek berohanni a környező katonák, de húsz marminc méter múlva a többi ellenfél gyanútlanul sétálgat, pedig visszhangzik a riadó hangja. De nem csak hangoknál vannak fura jelenetek, egy hátrahagyott hulla megtalálásakor a nácik elkezdenek körbenézelődni, majd sokszor úgy viselkednek, mintha semmi nem történt volna. Ha észrevesznek, de mi lerázzuk az üldözőket és elbújunk, hirtelen az ellenkező irányból érkező ellenségek is pontosan tudják, hogy hol vagyunk, akkor is, ha nem látnak ránk. Ilyenkor nem tudunk megszabadulni a nyílt harctól, csak akkor ha nagyon messzire szaladunk és minden környező szemtanút elpusztítunk. Ez viszont már nem “Sniper” Elite, csak egy lövölde, ahol gondolkodás nélkül tudjuk osztani a halált, és az ellenség túl suta ahhoz, hogy felülkerekedjen rajtunk, ha mi találunk egy jó helyet és elég lőszert. Még magasabb nehézségi fokozaton is könnyen átmehet a lassú mesterlövész móka egy kétségbeesett golyószórásba, ami eléggé illúzióromboló.
Mindezen elemek fényében azt is ki merem mondani, hogy a Sniper Elite 5 nem nyújt elég kihívást, csak azt, amit a saját ügyetlenségünk, vagy az ellenfelek buta viselkedése miatt hozunk magunkra. Viszont van még egy dolog a játékban ami hozzáad az élményhez, és igazi kihívást tud nyújtani: Az Invázió játékmód. Gyakorlatilag a Deathloopban is ismert rendszert kell elképzelni, ahol is az interneten sompolygó játékosok bármikor beugorhatnak egy mesterlövész játékába, felöltve a náci egyenruhát, hordozva ugyanazokat a hatékony eszközöket és képességeket. Ilyenkor a kalandozó hős nem tud már élősködni a korlátolt mesterséges intelligencián, ugyanis egy ravaszabb és ügyesebb játékos vadászik rá, és igyekszik megakadályozni hogy végigvihesse a játékot. Ezek az öccsecsapások fantasztikusan izgalmasak, érdekesek és adrenalin pumpáló élmények. Ha nem lenne elég a náci játékos jelenléte, még további ellenfeleket is ránk tudnak szabadítani, kiugrasztva minket a rejtekünkből. Egy okos ellenfél teljesen megváltoztatja a a játékmenetet és az élményt, és azt hiszem ez az, ami megváltást tud biztosítani a játék kellemetlen hibái palástolásával.
Végezetül említsük meg a játék technikai érdemeit, vagy épp hibáit. Szerencsére itt egészen jól áll a Sniper Elite 5, mert a játék kifejezetten látványos, a tájak szinte fotorealisztikusak, a romos terepek, az árnyékos vadon, a letisztult város, rozsdás gyárépület (és így tovább) mind remekül összerakott helyszínek, és kellemesen immerzívnek érződnek. A ruhák és fegyverek autentikusak, korszakhűek. Hangok terén a zörejek és hanghatások remekek, ellenben a szinkronok szörnyűek, üresek és élettelenek, ugyanúgy a főhősé mint bármelyik más karakteré. A zenére sem tudunk túl sokat mondani, ezerszer hallott felejthető dallamok szólalnak meg a régi háborús filmek stílusában. Semmi különleges, tart amíg játszunk, és vége van.
Végszó
A Sniper Elite 5 nem egy dobogós cím a zsánerben, ellenben a legjobb a sorozatban. Látványos és szép, amit elcsúfít néha a darabos animáció, vagy az érthetetlen bugok. Izgalmas, néha pörgős, néha lassúbb játékmenet, amit befeketít olykor a szürreálisan viselkedő mesterséges intelligencia. Mindezt azonban képes palástolni a sok tennivaló, és a brutál adrenalint pumpáló Invázió játékmód. Nem véletlen, hogy a Sniper Elite sorozatnak aránylag kicsi a rajongó tábora, viszont az nagyon hűséges és elkötelezett. A játék nem tökéletes, itt-ott elavult, hiányzik belőle az Elite, viszont ettől függetlenül egy olyan 14 órányi élmény, amit érdemes kívánságlistára tenni a téma szerelmeseinek. Nem a Rebellion legjobb alkotása, de jó úton járnak. Talán ha hátrahagyják a második világháború színpadát, és kipróbálják magukat valami új területen, akkor még számíthatunk fantasztikus és új ízű alkotásokra. Mi biztosan célkeresztben fogjuk tartani a következő felvonást.
Pontszám: 7 / 10
Nem az év játéka, de a sorozat kedvelőinek új kedvence
Pro:
- Látványos pályák
- Sok tennivaló
- jó öreg Sniper Elite recept
- Invázió mód!!!
Kontra:
- Szürreálisan viselkedő A.I.
- Néha hiányzik belőle a “Sniper”
- Bugos
