Ez az év játékok terén olyan, mint egy finomságokkal megrakott svédasztal, csupa olyan luxus ínyencségekkel, melyek közt minden vendég megtalálja a maga ízlésének való édességet. Rengeteg fantasztikus címet kaptunk, nagy megjelenésektől a minőségi indie gyöngyszemekig mindenféle módon az igényeink kielégítését célozta a játékvilág, és ennek nagyon örülünk. És még csak október van. Fényes és reményteli a jövő, a megjelenés előtt álló játékok közt is temérdek figyelemre méltó alkotás közül szemezgethetünk, ilyen a mostani játékunk is, az Early Accessbe lépett Witchfire.
In nomine…
A sztori szerint egy alternatív, de ismerős viktoriánus korban a katolikus Európa hadban áll a pokoli boszorkányokkal és csatlósaikkal. A Vatikán leghatékonyabb fegyvere a halhatatlan Preyers nevezetű vadászok, akik tisztaságukkal és brutális könyörtelenségükkel képesek lehetnek a boszorkányokat legyőzni. Egy nap azonban a pápa a legjobb vadászt hívja segítségül, mert a Fekete Tenger boszorkánya mindennél nagyobb aljasságra készül, ráadásul egy elveszettnek hitt pápai hajó is megfeneklett a területén, melyen szent ereklye rejtőzik. Karakterünk, a rettegett Preyer útnak indul isten segedelmével, hogy elpusztítsa a gonoszt, és visszaszerezze a szent ereklyét.
A történet nem egy nagy eresztés, de a játékmenet szempontjából nem is annyira hiányzik a részletesebb narratíva. Az Early Access alatt jelenleg két helyszín található, ezeket felfedezve kell olyan módon írtanunk a gonoszt, mintha a Doom és a Dark Souls fúziója lenne a Witchfire. Korabeli, de felturbózott fegyverekkel, mágiával és ereklyék hatalmával szállunk szembe az elkárhozott ellenségekkel, a legfőbb préda viszont a boszorkányok által teremtett legrettenetesebb lények, a bossok.
Soulslike lévén a Witchfireben ez úgy néz ki, hogy egy tágas pályára érkezve elkezdjük felfedezni annak zeg-zugait, megharcolunk minden méterért és erőforrásért, közben gyűjtjük az ölésekért járó pontokat. Mivel az ellenfelek bár gyorsan halnak, de fegyvereik csapása alatt mi is gyorsan lesérülünk, ezért előfordul, hogy elbukunk. Halhatatlan lévén azonban ez nem a vég, visszakerülünk a biztonságot jelentő romos kolostor kastélyba, és kezdhetünk mindent elölről, immár a pálya ismeretével és az ellenfeleink támadásainak kiismerésével gazdagodva. Minden próbálkozással egyre jobbak és hatékonyabbak leszünk, így halál helyett menekülő portálokon hagyjuk el a pályát, megtartva a begyűjtött pontokat és nyersanyagokat.
A nyersanyagokból főzeteket kotyvasztunk, a pontokból a karakterünket fejlesztjük. Minden elköltött pont hozzátesz valamelyik készségünk értékeihez, melyek a Vitality, Healing, Endurance, Witchery, Metanoia és Luck. Ezek fele a túlélésünket segítik elő, érthetően hiszen a játék során minden ami mozog az életünkre tör. Egy varázslatos tükör segítségével új fegyvereket és varázslatokat oldhatunk fel kutatások segítségével, bővítve a repertoárunkat, felkészülve a combossabb bossok elleni harcokra. Van azonban egy csavar. Minél erősebbé válunk, a boszorkányok is annál erősebbek, és velük a csatlósaik is fejlődnek. Tehát a fejlődésünk ára az, hogy minden más is sokkal veszedelmesebbé válik, ráadásul a pályán új csapdák és boszorkányos ártások jelennek meg.
Boszorkányok nyomában
A felfedezhető térkép statikus, sosem változik az elrendezésében, viszont nyílnak random portálok, illetve mi magunk is nyithatunk újakat bizonyos módokon, melyeken átlépve már random generált pályákra kerülünk, ahol változatos módon tör az életünkre a játék, de cserébe változatos lootot is tartogat számunkra. Ez érdekesebbé teszi a fejlődést, a felfedezést, és bőséges jutalmak reményében motiválja a játékost. Mivel nincs időkorlát, és nincsenek éles határok, ezért a pályákat szabadon fedezhetjük fel, és teljesen ránk van bízva, hogy egy-egy nekifutást milyen célból indítjuk el. Fejlődnénk, nyersanyagot gyűjtenénk, felfedeznénk, vagy rögtön a bossra szaladnánk? Bármit lehet. Roguelike lévén minden alkalommal többet tudunk, tehát a kezdeti kísérletezéseket követően már a saját stratégiánk köré épül, hogy hogyan akarjuk legyőzni az elénk helyezett akadályokat.
A harc a Doomból és a Bulletstormból merít, a Soulslike jellege miatt pedig mindezt teszi kegyetlen szórakoztató módon. Változatos, de kőkemény korlátokkal operáló fegyvereinkkel a lehető leghatékonyabb módon kell osztanunk a halált, miközben színes mozgáskultúránkat kihasználva kell megakadályoznunk, hogy az ellenségek eltaláljanak a támadásaikkal. Egyetlen hiba is végzetes lehet, így a játék egy komoly türelem próba is egyben, de nagyon megéri, mivel az adrenalin pumpáló horda darálás ezekkel a feltételekkel meglepően addiktív és lebilincselő.
Arról nem is beszélve, hogy a játék elképesztően jól néz ki, indie játékhoz képest is, de pár AAA cím is meghunyászkodhatna a közelében. A pályák részletgazdagsága, a tárgyak, fegyverek és modellek kidolgozottsága, a fények, az atmoszféra mind olyan autentikus és hidegrázósan látványos, hogy el se hinnénk, hogy ez egy 12 fővel készült indie játék. Mindezek mellett az effektek is szemet gyönyörködtetőek, az összkép pedig csillagos ötös. Zenék terén karcsú a repertoár, pár számot leszámítva felejthető a zenei lemez, cserébe a heves harcok közben üvöltő hangok alatt érezzük az ólom és acél erejét.
Early Access lévén a Witchfire még hosszú utat kell, hogy megjárjon, mielőtt teljes értékű és kész játéknak lehet nevezni. Jelenlegi állapotában is játszható és meg tud adni mindent, ami akár hosszú órákra le tud kötni, de mikor elérnénk a továbbhaladásunk közben a következő szintet, akkor érezzük, hogy sok minden hiányzik még. Az ellenfelek repertoárja nem eléggé változatos, a világ fantasztikusan látványos de részletgazdagsága ellenére nem eléggé interaktív. Technikai hibák, bugok és optimalizációs kívánalmak is előfordulnak természetesen, de szerencsére a tesztünk alatt nem találkoztunk olyan problémával, ami eltörte volna az élményt. A kulcs tehát abban rejlik, hogy a Witchfire kipróbálható 2 pályáján túl mit tud még felmutatni, miben és hogyan tudja felülmúlni azt, amit eddig felmutatott. Egyhangú és repetitív lesz, vagy olyan meglepetéseket tartogat, amiktől leesik majd az állunk? Jó esély van az utóbbira, de nyugtával a napot.
Ajánló
A Witchfire jelenlegi állapotában egy látványos, remekül átgondolt játékmenettel rendelkező indie játék, aminél még nehéz megmondani, hogy képes lesz-e a további fejlesztés alatt az új tartalmakkal új élményeket is az asztalra tenni. Türelmünket próbára tevő, de szörnyen addiktív soulslike akció, ami remekül ötvöz több féle játékból ellesett elemeket, és órákig a székbe tud bilincselni. Épp csak mikor magunkhoz térünk szent küldetésünkből gondolkozunk el rajta, hogy mi hiányzik, mivel lehetne több a játék, mivel tudna nagyot szakítani a Witchfire? Nos, a tartalmi bővítések ígérete észbontóan sok lehetőséget sugall, és ha nem kell csalódnunk, akkor a Witchfire az indie jellegét meghazudtolóan minőségi játékként láthat napvilágot. Mindenképp megéri a figyelmet, tűkön ülve várjuk, hogy merre fog fejlődni a játék.
Amiért megéri ránézni már most:
- Látványos
- Idegörlő, de addiktív nehézség
- Atmoszféra
Amire még várunk:
- Változatosabb ellenfelek
- Az új tartalmak, melyek eldöntik a játék sorsát
