A Ubisoft TV és a Netflix közös produkciójában készült Splinter Cell animációs sorozat egy hatalmas, ám félresikerült kísérlet a rajongói hűség jutalmazására. Azok a hardcore Sam Fisher fanok, akik évtizedek óta álmodoztak egy nagyvásznú adaptációról – George Clooney-val, Colin Farrell-lel, vagy a már szinte biztos befutónak számító Tom Hardyval –, most be kellett érjék ezzel a kompromisszumos animével. A sorozat legnagyobb problémája, hogy narratív fókuszát Sam Fisher visszavonult, elrozsdásodott, utolsó éveire helyezi, egy olyan időszakot bemutatva, ami gyenge alapja egy intenzív akcióthrillernek.
A sorozat fő narratív szála – amely hiába látogat el Kanadától Lengyelországig – csapnivalóan rossz és erőtlen. A sok helyszín és a globális konspiráció ellenére a cselekmény nem képes fenntartani az érdeklődést, és az akciójelenetek is bűnrosszak, teljesen kiszámíthatóak. Az alkotás valójában azon bukik el, hogy nem a Splinter Cell franchise legdinamikusabb időszakát mutatja be, hanem egy idős, bár még mindig tehetséges ügynök „levezetését”.
Azonban a produkció egyetlen, igazi mentőöve az, ami a játékok legnagyobb klasszikusához, a Splinter Cell: Chaos Theory-hoz köti: a visszaemlékezések. Azok a részek, amelyekben Sam Fisher és a tragikusan árulóvá vált Doug Shetland kapcsolata, barátsága és a sötét útra való sodródása elevenedik meg, igazi, mély Splinter Cell érzést adnak. Ezek a flashbackek adják az egyetlen olyan narratív mélységet, amely felveti a Chaos Theory eseményeinek morális kérdéseit. A rajongók szerint a két cég sokkal jobban járt volna, ha Sam Fisher és Shetland árulásának teljes cselekményét dolgozzák fel, mert ez a háttérsztori menti meg az egész animét attól, hogy teljesen rossz irányba pontozzák.
A sorozat tökéletes példája annak, hogy a Netflixre befizetni egyben a zsákbamacska vállalását is jelenti: lehetnek hatalmas sikerek, de a Splinter Cell sajnos inkább a csalódások kategóriájába esik. A széria gyengesége ellenére azonban van egy elem, ami feledteti a hibákat: a magyar szinkron. A narratíva csapnivaló volta ellenére a Sam Fisher magyar hangját megszólaltató Csankó Zoltán – akit elsőre sokan tévesen Sörös Sándornak lőhettek be – valóban a magasba emeli a karaktert, hitelességet és méltóságot adva a kiégett ügynöknek. Összességében a Netflix és a Ubisoft ezt a kísérletet nagyon benézték, pedig az alapanyag megvolt egy igazi klasszikushoz.
49%
