Volt egyszer két úriember, Mao Mao és Zhou Xun, akik nagyon szerették a sci-fi játékokat, köztük a Stellarist. Játékfejlesztéssel foglalkoztak, és szerettek volna valami saját projektbe fogni, de még nem jött meg az ihlet. Két Stellaris meccs között megnézték a Moving Earth című filmet, és még azon az estén megszületett az elhatározás: saját játékot fognak fejleszteni. Alapítottak egy saját indie stúdiót, felvettek még pár programozót, és azonnal nekiláttak a munkának. Eléggé céltudatosak voltak az első pillanattól, az ihletet pedig a Stellarisban, és az elméleti tudományban is felfedezhető Dyson-gömb adta. 

Fejtágító

Mi is az a Dyson-gömb? Az elméleti tudományok alapján a Kardashev skála (Nyikolaj Kardashev orosz csillagász által meghatározott civilizációs fejlettségi szint mérésére alkalmas metodika) második szintűnek, tehát saját naprendszerét meghódító és annak erőforrásait teljes mértékben kihasználó fejlett civilizációnak az építménye e gömb. Ez a roppant szerkezet a naprendszer napja köré kell, hogy épüljön, és feladata a csillag energiáinak kinyerése. Amelyik civilizáció a saját naprendszerének forrásait teljes mértékben ki akarja használni, annak a Dyson-gömb lehet az utolsó lépés, mielőtt harmadik típusú civilizációvá nőhetné ki magát. Ez az elméleti síkon létező kolosszus nem is annyira a képzelet műve, korunk tudósai mind elismerik a Dyson-gömb létezésének lehetőségét, és már kalkulációk is készültek arra vonatkozóan, hogy mennyibe is kerülne egy ilyen építmény felépítése. És bár szédítő számokról beszélünk, az a meglepő igazság, hogy egyáltalán nem tűnik lehetetlennek egy ilyen projekt a mai tudományos határaink ismeretében sem. 

Félkész, de már teszi a dolgát

Tehát a Dyson-gömb egy űrutazó civilizáció nagyratörő, és egyben logikus célja, egy még nagyobb kiterjedésű birodalom energiakészleteinek fenntartásához szinte alapvető kellék. Bár mi, a földi emberek nem valószínű, hogy a közeljövőben építünk ilyesmit, a Dyson Sphere Program játék viszont pontosan ezt várja el tőlünk. 

Menny fiam, és fakassz vizet a kövekből

Nincs nagy sztori, pusztán egy hangulatot megalapozó narráció, mely egyben a játékost végigkísérő tutorial is egyben. Lényeg a lényeg, a fajunk, bármi is legyen az, annyira fejlett hogy már harmadik típusban jár a Kardashev skálán (tehát már a saját galaxisának forrásait használja fel), és hogy még több energiát szerezzenek, ezért más csillagok felé tekintve küldik el szerény személyünket, hogy a fejlődés szent nevében létesítsünk bázist egy idegen naprendszerben. Egy lakatlan, de nyersanyagokban gazdag bolygóra pottyanunk szuperfejlett lépegetőnkkel, ami rohamosan zabálja a saját energiacelláit, úgyhogy először a környezetünk feltérképezése, és a robotunk karbantartása a feladatunk. Amint megbarátkoztunk az irányítással és a rendelkezésünkre álló tereppel, elkezdődhet a munka. 

Robotunk karjába nagy teljesítményű bányász berendezés van építve, így akármit is találunk, legyen az kő, szén, kristály, vas, fa, azt mind saját kezűleg elkezdhetjük kifejteni és raktározni. Első pár receptünk közt találunk automatizált bányagépet, amit letelepítve egy nyersanyag forráshoz, sokkal gyorsabban juthatunk a kívánt készletekhez, miközben mi nyugodtan magára hagyhatjuk a gépet és felfedezhetünk. Na igen… de hova megy a cucc? Szükség van egy raktárra, oda pedig konvejor rendszert kell bevezetnünk, és kis kampós karok szedik le a sorról a nyersanyaggal teli dobozokat, és tárolják be a meghökkentően gyorsan megtelő raktárunkba. Az már biztos, hogy még ha nem is nagyon értjük, hogyan fogunk mi ebből bármi nagyot építeni, a nyersanyaggyűjtés feladata is az első perctől fogva kellemes agytornával jár.

Ki merre, és miért?

A fejlődés útján

Egy nagyon sok elemből álló kutatási térkép tartalmazza az összes új alkatrészt, épületet, fejlesztési lehetőséget, amelyekre szükségünk lesz a továbbhaladáshoz. Minden fejlesztésnek van egy költsége, ami vagy alapanyag, esetleg félkésztermék, vagy egy különleges nyersanyag, a mátrix, de erről később. Az első pár órában vidáman sorjázhatjuk az első pár fejlesztést, mert kevés alapanyagból és nagyon gyorsan hozzájuk juthatunk, és minden új fejlesztés izgalmas gépezeteket, épületeket, vagy új nyersanyagfinomítási metodikákat tartalmat. Meglepően szórakoztató, ahogy újabb és újabb lehetőségek tárulnak fel előttünk, megépítésük nem igényel túl sok alapanyagot, és mivel a játék nagyon minimálisan korlátozza, hogy mit hova építünk, ezért olyan gyártósort telepíthetünk, amilyet csak akarunk. 

Na igen…. De mi történik akkor, amikor már olyan alkatrészekre van szükségünk, amikhez öt-hat különböző féle finomított alapanyagból utángyártott alkotóelem kell, mindegyikhez többféle gyár és finomító telep, amikhez olyan konvejor sort kell alkalmaznunk, ami megfelelő sebességgel tudja kezelni a nyersanyag fejtők termelését, és a gyárak teljesítmény képességét?

Ezek nem légvédelmi ágyúk, hanem Dyson drón adagolók

Megmondom: tömör gyönyör! A Dyson Sphere Program nem csak az építkezésről szól, de egyben kőkemény logikai játék, ami elképesztően szórakoztató, hogy ha szánunk rá elég időt és energiát. Mikor meg kell tervezni egy hatékony, megfelelő anyag kihasználású gyártósort, biztosítani kell a hozzá szükséges energiaforrásokat és szintén hatékonyan szétosztani a kész alkatrészeket a következő sorokra, az akár több órás mutatvány is lehet. De mikor beindul, és akár a bolygó felét lefedő önműködő gyártósoron minden gép szorgosan dolgozik, a végén pedig libasorban bújnak elő az értékes legyártott cuccok… az olyan elégedettséggel tölti el a játékost, ami biztosítja a folytatáshoz a motivációt. Ráadásul nem csak a játékban elért eredményeinknek örülhetünk, de a megoldó képességünk is megéri a vállveregetést, így hát a továbbhaladással együtt mi magunk is fejlődünk. Aztán persze az egyik konvejoron beakad az anyag utánpótlás, és haj tépve keresgélhetjük, hogy melyik gép lustult el, vagy melyik kanyarba akadtak össze a szállítmányok…

És akkor ez gyakorlatilag az első lépés a játék célját jelentő Dyson gömb kiépítésében, mert ha sikerült beépítenünk a kezdő bolygónkat, máris repülhetünk egy következőre, ahol újabb fajta alapanyagokat nyerhetünk ki, és hajóflottákkal szállíthatjuk vissza otthonunkba őket. Ezt követően meglátogathatjuk a szomszédos naprendszereket is, melyeknek más és más csillag típusai vannak, más fajta bolygókkal, és így alapanyagokkal. Veszettül sok lehetőségünk van, a sandbox jellegű játékmenet mindezekkel a feladatokkal párosulva egy igazi játszótér, amihez a játék a kezünk alá rakja a megfelelő eszközöket, a megvalósításban csak és kizárólag magunkra és a kreativitásunkra számíthatunk. Folyamatosan jönnek a kihívások és új feladatok, de minden jól megoldott lépés motivál és hajt minket előre a jól látható, és mégis mérföldek százezreire lévő cél felé. 

Egy egész bolygónyi gyár. Csak legyen meg a darabszám…

Csodát építünk

A szinte tökéletes és jól átgondolt játékmenet mellett a látványra sem lehet panaszunk. Persze, az érkezésünkkor üres kis bolygónk nem nyújt túl nagy vizuális kielégülést, a grafika bár csinos, de realisztikus megjelenés helyett inkább némileg letisztult, színes látványvilágot tapasztalhatunk meg. Ez bájos a játék első pár órájában, de elájulni senki sem fog. Amikor azonban már kezd a gyárvárosunk alakot ölteni, akkor döbbenünk rá igazán, hogy mennyire látványos is a Dyson Sphere Program. Mikor már az energiagyűjtő tükrök ezreit fellövő ágyúk kék fénye ragyogja be az eget, a szorgos szállítóhajó flottánik rendezett raja tölti meg élettel az örökmozgó bázisunkat, az elképesztően hangulatos és látványos tud lenni. És aztán feljön a nap a horizonton, kirajzolódik körülötte a kemény munka árán felépített dyson gyűrűk sokasága, és a játékos kénytelen megállni egy pillanatra, és gyönyörködni ennek a látványnak a monumentalitásában. Szinte letaglózó az élmény, és éppen ezért merem kimondani, hogy mindezt egybevetve a Dyson Sphere Program egy gyönyörű játék. 

Hangokra sem lehet panaszunk, a szintén egyszerűbb, de korrektül megalkotott hang készlet pontosan azt a szolgálatot teszi, amire szükségünk van. Minden gép zúgása könnyen felismerhető, a zörejek és lépegetőnk szelíd neszei alkotnak kellemes összhangot. A zene pedig kifejezetten minőségire sikerült, a felcsendülő zene számoknak van egyfajta motiváló ereje, és még annyira nyugtatóan is hatnak, hogy játékon kívül is szólhatnak akár munka közben is. Több szám is felcsendül, de annyira összhangban vannak a dallamok, hogy szinte észre sem vesszük a váltakozásaikat és ismétlődéseiket, akár több óra játék után sem. 

Csak kiruccanok a szomszéd naprendszerbe egy kis alapanyagért

A Dyson Sphere Program számomra egyik legnagyobb pozitívuma, hogy Early Access játék létére már most 100%-os élményt és szórakoztatást tud nyújtani. Nincsenek bugok, idegesítő hiányosságok, vagy következetlenségek. A jelek szerint a fejlesztők az első perctől kezdve tisztában voltak a játékuk minden apró aspektusával és azok pontos működésével, így céltudatosan fel tudták építeni azt, amivel mi most olyan jól elszórakozhatunk. A fejlesztők által ígért további tartalmak listája eléggé rövid, de lássuk be, a játék már most színültig van mindazzal, amire szükségünk lehet. Ezeken felül minden egyéb tartalmi bővítés csak egy újabb édesség. Ezek közt található egyébként valamilyen ellenség behozása a játékba, talán idegen lények, vagy fejlett civilizáció jelenléte, akikkel aztán meggyűlhet a bajunk. Végül, de nem utolsó sorban a lépegetőnk testreszabását szeretnék a fejlesztők behozni a játékba, ami szintén csemege, de nagyon sok játékos hálás lesz érte. 

Valami, amit látnotok kell

A játékot egy éven keresztül szeretnék Early Accessben tartani, a hivatalos megjelenés pontos dátum nélkül 2022 eleje. Addig még jön pár apró frissítés, pár új planéta típus, ellenfelek, lépegető testreszabás, és igazából akármi, amit a játékosok bedobnak az ötlet ládába, és a fejlesztők tetszését is elnyerik. Nagyon jó csapat áll a Dyson Sphere Program mögött, és a célközönsége is annyira elégedett a programmal, hogy az általuk biztosított támogatás csak még fényesebb jövőt ígér ennek az építkezős mókának. Az biztos, hogy ha valakit érdekel a játék, annak nem kell várnia semmire, már most meleg szívvel ajánlom, hogy csapjon bele bátran. Teljes értékű játékot fog kapni, rengeteg óra aktív és lebilincselő játék órával. 

Amiért megéri ránézni már most:

  • Szinte már most készen van
  • Rengeteg órányi aktív játékidő
  • Látványos, szórakoztató, hangulatos

Amire még várunk:

  • Lépegetőnk testreszabása
  • Talán egy co-op?

Szólj hozzá