Az ördög játékát, a Metal: Hellsinger-t még 2020-ban a Summer of Gaming-en jelentette be a The Outsiders stúdió. Egy elég rövid, nem egész egy perces gameplay-t kaptunk és sajnos az egyetlen, ami megmaradt nekem és a metált kedvelő lelkemnek a Svéd csapat munkájából az a zene minősége. A játék néhány nap után számomra a feledésbe merült. Viszont most a Summer Game Fest-en újra megmutatták. Azon kívül, hogy megtudtuk pontosan kik is írtak zenéket a játékhoz (lentebb készítettem belőle egy felsorolást) kaptunk egy demót is. És most bizony az az alapján szerzett élményemből készül egy beszámoló.

Az a bizonyos köntös
A Demo alapvetően nagyon rövidre sikeredett, de kedvcsinálónak több, mint elég még így is. A Metal: Hellsinger egy úgynevezett “bommer shooter” annyi fűszerezéssel, hogy lövésünkkel, dash-elésünkkel, fegyverünk újratöltésével le kell követnünk a háttérben dübörgő metál ütemét. Ebben a célkeresztünk nagy segítséget nyújt, hiszen vannak ott indikátorok amik jelzik, hogy az akciók végrehajtása mikor “optimális”. Természetesen, aki sosem hallott még a játékról és nem foglalkozik annyit game-ekkel ebben a műfajban, azonnal össze tudná keverni a Doom-al. Discord-on stream-eltem egy szobában, miközben játszottam és kíváncsi voltam az ismerőseim reakciójára. Kivétel nélkül mindegyikük azt hitte, hogy valamelyik Doom-al játszom.

Maga a játékmenet
Szerintem attól függetlenül, hogy kinek mennyire jó a ritmus érzéke, a játék első minimum fél órájában nem fogja tudni megmondani, hogy mik ellen is harcol vagy, hogy milyen is pontosan a map design-ja. Ennek az oka egyszerű. A ritmus követése miatt, a lövéseink perfekt time-olása végett rá vagyunk feszülve arra, hogy figyeljük a célkeresztünk indikátorait. Van egy bizonyos “fury” nevű szorzó. Ez lehet 1x, 2x, 4x, 8x és 16x-os. A zene mindig intenzívebbé válik, ha egy újabb szorzó szintet érünk el és énekest csak akkor kapunk (boss fight-on kívül), ha elérjük a 16-ost. Ez ösztönöz minket a perfekt időzítésekre, hiszen a játék zenéje valami fenomenális. Illetve minél jobban időzítettek támadásaink, a sebzésünk is annál nagyobb lesz. Továbbá a játékba építettek valamit, ami gerjeszt az emberekben egy kis verseny szellemet. Minden map végigjátszás alatt pontokat szerzünk és, ha végig játszottuk az adott részt, felkerül a pontszámunk egy leaderboard-ra, ahol látjuk, hogy hányadik helyet sikerült “összeheadbangelnünk”. Negatívumnak sorolnám, hogy ahogy fogy karakterünk élete, a hangok is úgy tompulnak. Egy ilyen játéknál, ahol tényleg ennyire a zene a lényeg, szerintem ez inkább csak elvesz belőle, mintsem hozzáad. Bár a demóban egyetlen pályát kapunk egyetlen zenével és egyetlen boss fight-al a sokadik végigjátszásom után sem lett unalmas egyik aspektusa sem.

Zenészek
Randy Blythe a Lamb of God-tól
James Dorton a Black Crown Initiate-től
Matt Heafy a Trivium-ból
Dennis Lyxzén a Refused and INVSN-től
Tatiana Shmailyuk a Jinjer-től
Mikael Stanne a Dark Tranquillity-ből
Björn Strid a Soilwork-től
Alissa White-Gluz a Arch Enemy-ből
Serj Tankian a System of a Down-ból

Értékelés?
Habár demót nem szokás értékelni és nagyon nehéz belőlük messzemenő következtetéseket levenni, én ezt most egy apróbb, nem kiemelt módon megtenném. Összességében a játék magával ragadó, a zenei műfaj szerelmeseinek jó eséllyel az egyik kedvenc játékuk válik ki belőle. Már most a demó alatt is nagyon jól fut, illetve ilyen játékhoz mérten a hangbeállítások, azoknak személyre szabása nagyon jól sikerült. És, ami a legfontosabb: látszik a fejlesztőkön, hogy ez egy szerelem projekt, hogy imádják, amit csinálnak. Elég csak rájuk nézni és azonnal lejön, hogy ők maguk is mekkora metalhead-ek. És a nem rendhagyó értékelésem: Szép munka, The Outsiders!

Szólj hozzá