Szeretjük a szimulátorokat. Ezek a játékok egy-egy szakma, vagy akár egy átfogó téma alapos kibontása, ahol kipróbálhatjuk annak minden mozzanatát. Nem csak szórakoztató, de tanulásra is tökéletes programok ezek, amik a témától idegenkedőket is könnyen megihlethetik. Komolyabb és komplexebb szimulátoroktól (Construction Simulator) az egyszerűbbig (PC Building Simulator) mindegyik játék alaposan körbejárja a saját területét, és a játékmenet egyszerűségének kompenzálásaként cserébe a látott folyamatok, eszközök és gépek, szerkezetek a lehető legnagyobb pontossággal vannak prezentálva. Temérdek szimulátor van már a piacon, így kedvünkre válogathatunk.

Az ilyen játékok túlnyomó része gépezetekkel és járművekkel kapcsolatos, mert hát a legnagyobb érdeklődés is az ilyen masinák körül forog. De az astragon Entertainment kiadó feladatának érzi, hogy az emberibb eszközű szakmákat is bemutassa, a Firefrighting Simulatorral például nagy sikert arattak. A következő emberközpontú szimulátoruk rendőri egyenruhába öltöztet bennünket, és kizavar az utcára, ahol a közjó szolgálatában kell az igazság és rend védelmében tevékenykednünk.

Jó reggelt, Biztos Úr!

A játékban egy rendőri karrierjét éppen megkezdő járőrt alakítunk, akit frissen vezényeltek ki Brighton városába. Ez a város bár nagynak tűnik, méretéhez képest egészen nyugodalmas, nem mondhatnánk, hogy a 80-as évek krimijeire jellemző felvezetéshez hasonlóan azért küldtek volna ide minket, mert a bűn átvette a hatalmat az utcák felett. Inkább a szamárlétra aljának szánhatták a feladatot, de ez nekünk nem gond, elvégre tesszük, ami a kötelességünk. A karakterünk megalkotását követően bele is csapunk a lecsóba, egy tutorial vezet minket végig az abszolút alapokon, ezek az első pár műszakunkat ölelik fel.

Uram, maga Ön?

Egy műszakot úgy kezdünk meg, hogy a kirendeltségen a saját irodai asztalunk előtt kiválasztjuk, hogy a város mely kerületében szeretnénk járőrözni. Kezdetben egy-kettő áll rendelkezésre, de szép lassan az egész város térképét fel fogjuk oldani. Első műszakunk egy viszonylag kicsi kerületbe vezet, és hogy megismerkedjünk a várossal és lakóival, nem is kapunk túl nagy kihívást, csak a parkoló autók rendszám érvényességét, és a parkoló órák állapotát kell ellenőrizni. Ha valakinek lejárt a parkoló órája de még mindig a helyet foglalja, büntetést szabunk ki a tulajnak egy fincsi vaskos csekk képében, amit a szélvédőn hagyunk. Ugyanez a procedúra, ha a rendszám már nem érvényes. Ám nem csak ezekért lehet büntetni, ha már amúgy is járőrözünk.

A parkoló kocsiknál a parkoló jellegének és ahhoz tartozó szabályok megszegéséért is büntit szabhatunk ki, sőt, egy buszmegállóban rostokoló autót el is vontathatunk. De a padkán fennálló kocsit, vagy a padkától túl messze illetve közel parkoló járműre is rakhatunk szeretetcsomagot. És akkor ez csak a parkoló járművekre vonatkozó törvények érvényesítése, az emberek csak most jönnek. Minden kiosztott büntetésért pontokat zsebelünk be, ám van egy másik értékünk is, ami gyakorlatilag a szakmai megbízhatóságunkat illetve megítélésünket jelenti. Ha egy szituációt rosszul mérünk fel, és olyanért büntetünk amire nincs bizonyítékunk, vagy egyáltalán nincs igazunk, akkor veszítünk ebből az értékünkből. Ha ez 100 alá csökken, akkor kirúgnak. Persze ezt nem kell lejátszani, inkább csak kezdünk mindent elölről.

Ég a munka a kezünk alatt

Másik fontos érték növelő vagy csökkentő tényező a polgárokkal való bánásmód. Ha megállítunk egy járókelőt igazoltatás miatt, és csak húzzuk az agyát, illetve minden apróságért pénzbírságot szabunk rá, akkor feldühítjük. Persze minket ez nem érdekel, a jelentésbe viszont mindenképp bekerül, hogy ha szemétkedünk. A rendőri erőszak meg aztán teljesen aláássa a karrierünket, mondjuk ehhez képest a játék azonnal a kezünkbe ad egy sokkolót és egy éles lőfegyvert. Lövöldözésekbe és forró szituációkba sajnos azonban nem fogunk kerülni, ezeknek a használata baromi ritkán szükséges. Mindent el tudunk intézni a beszélgetéseink illetve helyszíneléseink során, a köztes időben pedig piti dolgokért büntetünk, tehát a játék soha nem fog átfordulni egy GTA vagy L.A. Noir hangulatú, izgalmakkal teli játékba.

Én vagyok a törvény

És ezzel ki is mondtunk a legfontosabb kritikát a játékkal kapcsolatban. A Police Simulator a lehető legkevésbé sem izgalmas. Persze, egyik szimulátor sem ajánl többet annál, mint amit a feldolgozott témája megenged, és ez így is van jól. Nem várunk el kommandós akciókat, vagy élet-halál szituációkat, elvégre a játéktér Brighton és nem Los Angeles. Viszont abban tényleg semmi szórakoztató nincs, hogy a műszakunkat lefedő félóra-órában szemetelő embereket bírságolunk, a gyorshajtókat fényképezzük, vagy részeg sofőröket rángatunk át a mi kocsinkba, hogy bedugjuk a cellába másnap reggelig. Ráadásul ezek a tevékenységek habár valósághűen vannak szimulálva, sokszor elviselhetetlen unalomba fulladnak.

Szemem mint a sasé. A sivatagi sasé.

Az izgalmasabbnak mondható, szolgálati járművel történő járőrözés sem felhőtlen feladat, mert míg lábon a város bár egyhangú, statikus, és némileg folyosószerű, addig a kocsival furikázás közben tapasztaljuk meg a játék technikai elmaradottságát. Későn betöltő textúrák, hirtelen megjelenő járművek és modellek, amiken túl üres, modellek nélküli szürke táj lapul csupán. Legmagasabb értékekre felhúzott grafikai beállítások alatt is elavult, unalmas és üres Brighton városa, ami gyalogszerrel talán kevésbé szembetűnő, viszont a polgárokkal való interakció emlékeztet minket arra, hogy ez egy szellemváros. És ez találó hasonlat, mivel abszolút nem természetes jeleneteknek lehetünk tanúi, amikor mereven álló emberek repkednek, autók pörögnek bele a betonba, járókelők tűnnek el vagy jelennek meg az orrunk előtt, néha a beszélgetéseink közben.

Ezen felül a járókelők semmilyen módon nem reagálnak a világra, pár animáció jelent eltérést a viselkedésükben, de inkább azért jelennek meg tőlünk alig 30 méterre, hogy megbüntessük őket. A beszélgetéseink velük kezdetben színesnek hatnak, aztán újra és újra ugyanaz a pár mondat ismétlődik, és ezzel meg is törik a varázs. Van egy kihallgatás tevékenység is, ahol figyelnünk kell a kihallgatott személy hanghordozására, mozgására, reakcióira, ez viszont annyira egyszerűen lett megoldva, hogy hamar a játék többi részéhez hasonlóan üresnek fog hatni.

Brighton látkép

Némileg legsújtó képet adtunk a játékról a hibái és félkésznek érződő “világa” miatt, viszont azt nem tagadhatjuk el tőle, hogy valóban teljesíti a járőr szimulátortól elvárható játékmeneti követelményeket. A rendőri karriernek ezek a kevésbé izgalmas dolgok is mind részesei, és őszintén szólva inkább maradjon ilyen aprólékosan egyhangú minden lehetséges tevékenység, mint sem hogy a játékmenet kárára leegyszerűsítsék az unalmasabb részeket, átugorva így a szimuláció alapköveit. Gyorshajtókra várni a sarkon, narkósokat keresni kukák mögött és karamboloknál embereket igazoltatni soha nem lesz izgalmas, se az életben, se egy játékban, és a Police Simulator nem süllyed le odáig, hogy a valóságtól elszakadva valami őrült kalandba hajítson bennünket, csak azért hogy szórakoztatóbb legyen. Nyilván így nem is tud mást felmutatni, de inkább a pozitívumok listájára írnánk, hogy őszintén vállalja fel önmagát.

A program nem is a játékmenetben esik hanyatt, hanem technikai és tartalmi oldalról. Mint azt ismertettük, a játéktér bár grafikailag nem csúnya, de lélektelen, üres, egyhangú. Rengeteg a bug, a motor nem képes távoli dolgok finomabb betöltésére, ezért a szemünk láttára ömlik a képernyőre az épp betöltött pálya, ami totálisan illúzió romboló.

Nem kellett volna vezetés közben Raid Shadow Legendsezni

Játékmenetileg a program azt adja, amit ígér, viszont nincs olyan fejlődési vagy előrehaladási rendszer, ami kellően érdekessé tenné a pontgyűjtögetést. Minden műszakkal feloldunk újabb és újabb ügytípusokat és eszközöket, de végül a napi rutin során szerzett tapasztalataink súlytalannak és értelmetlennek tűnnek a nap végén. És persze, szimulátorról beszélünk, de azért hogy valami ne egy interaktív oktató videó legyen, hanem játék, ahhoz játékos elemeket is kell tartalmaznia, például egy olyan előrelépési rendszert, ahol ha más nem, a sikerélmény illúzióját fenntartják a játékosban. Erre viszont nem volt igény.

Ajánló

A Police Simulator: Patrol Officer nem egy rossz játék, épp csak nem jó. Grafikailag még rendben lenne, de a temérdek technikai probléma beárnyékolja az immerziót. A játékmenettel kapcsolatban felemás a véleményünk, elvégre a játék pontosan azt adja, amit ígér, és amit egy szimulátortól el is várnánk. A probléma csak az, hogy ennek következtében a játék semmilyen izgalmat nem tartogat, előrehaladásunk is szúlytalannak érződik, nem igazán mondhatnánk játéknak a programot. Viszont ha nem így lenne, akkor nem lenne valósághű szimuláció, tehát ezen kritikánk sokkal inkább szól az érdeklődőknek. Ha titeket érdekel a rendőr karrier és a járőrök napi rutinja, akkor garantáltan érdekesnek fogjátok látni a játékot. Viszont attól félünk, hogy senki más nem fogja tudni ezt így kellően értékelni.

Pontszám: 5 / 10

szimulátornak jó, de játéknak már nem az

Pro:

  • Alaposan körbejárja a rutin tevékenységeket

Kontra:

  • Rengeteg technikai hiba és hiányosság, bugok
  • Üres és lelketlen játéktér
  • Súlytalan és unalmas játékmenet

Szólj hozzá