A menedzsment szimulátorokról keveset beszélünk, pedig igen komoly rajongótáborral rendelkeznek, függetlenül a feldolgozott témáiktól. Legyen szó farmról, bütykölésről, vállalkozás menedzseléséről, a részletekbe menő aprólékos játékmenet minden környezetben ínycsiklandó a zsáner szerelmeseinek. Számtalan témát feldolgoztak pár ebben a stílusban, de még bőven akad felfedezetlen terület. Minket kifejezetten megihletett a One More Time csapatának öltete, miszerint egy fantasy világban található fogadó menedzselését vették a játékuk alapjául. A One More Time egy teljesen ismeretlen, első játékos fejlesztő, igen korlátolt erőforrásokkal, viszont az első próbálkozásuk határozottan szimpatikusra sikeredett.

Isten hozott, vándor!

Ugyan nincs komplex történet, de pár morzsából összeszedve annyit tudunk, hogy karakterünk egy fogadós, akit elzavartak a faluból a pocsék söre miatt, így aztán a főút mellett egy omladozó épületből próbál új lebújt varázsolni. Az első pár percben meg is “csodálhatjuk” a potenciális szórakozóhelyet, ám az állapota kétségbeejtően rossz. Ez azonban nem állít meg bennünket, elkezdődhet a renoválás, építés, berendezkedés, majd a söntés megnyitása, és máris dőlhet a habos nedű.

Vendégül látunk szegényt, gazdagot, lovagot, varázslót egyaránt!

A játékmenet barátságosan dinamikus, könnyedén bele lehet tanulni, és minden tekintetben igazodik a saját ütemünkhöz. A tavernát ki kell szabadítanunk a romjaiból, valamint fel is kell takarítanunk a mocskot, ezt egy tutorial keretében meg is tehetjük, előkészítve a helyet az első látogatóknak. Bár a hely még nem impozáns, egy szomjas vándor nem utasítana vissza egy pint sört, így hamar belecsaphatunk az üzletbe.

A sört nem mi főzzük, így rendelnünk kell, amit a szobánkban lévő könyvek segítségével tehetünk meg. Kisvártatva megérkezik egy hintó, átvesszük a termékeket, betároljuk a raktárunkba. Ezt követően a sört ki kell adagolnunk a korsókba, mindezt egy minijáték keretében. Ha ügyesek vagyunk, akkor tökéletes öntéssel a vendégektől némi borravalót is bezsebelhetünk, átlagos öntésért csak a vételárt kapjuk, rossz öntés esetében viszont elégedetlen vendégekre kell számítani, vagy ellenkező esetben csak kidobjuk a szemétbe a vacak árút.

Nem lehet elég kezem…

Bejönnek az első vendégek, helyet foglalnak, és rendelnek. Felkapjuk az előzetesen kitöltött sört, kiszolgáljuk őket, és míg ők lehörpintik az italt, kicsit beszélgetünk velük, ezzel is szimpatikus és barátságos vendéglátó érzetét adva. Az elégedett vendég aztán ott hagyja nekünk a csetrest és a pénzt, majd távozik. A vendégek egészen addig jönnek-mennek, amíg mi nyitva tartjuk a tavernát, így aztán van lehetőségünk kapkodva igazodni az beáramló igényeknek, vagy bezárhatunk hogy kifújjuk magunkat picit, és feltöltsük a készleteinket.

Az elégedett vásárlóktól nem csak pénzt, de elismerést is kapunk, ami növeli a tavernánk megítélését, és szintjét is egyben. Szintlépéskor lehetőségünk van bővíteni, fejleszteni az épületet, hozzáadva új területeket, lehetőségeket, és persze még több vendéget csalogatni. A pénzből új bútorokat veszünk, hogy minél több vendég ülhessen le, szintlépésekkel új fajta termékeket vásárolhatunk hogy bővítsük a menüt. A későbbiekben már nem csak sörcsapunk lesz, de húskampóink, konyhánk, több féle étel és ital, amikből a vendégek változatosan tudnak rendelni.

Minél több ülőhely, annál több vendég!

Csapos!! Még egyet!!

Na de mindez rengeteg melóval jár, ugyanis az FPS nézetből játszható menedzsment játék során mindent manuálisan kell csinálnunk, minijátékokba csomagolva. Rakodjuk a taverna tárgyait és termékeit, kitöltjük a sört, vizet hordunk a kútról, elmossuk a csetreseket, felsöpörjük a vendégek által behordott piszkot, de még a lerészegedett szerencsétleneket is saját kezűleg kell kihajítanunk az utcára. Mikor beözönlenek a vendégek, felváltva követelik az italaikat, és mi belefulladunk a munkába, ott érezzük hogy a Tavern Manager egy jól összerakott játék.

A kemény munka mellett random történések és különleges vendégek színesítik a játékmenetet. Például betérhet hozzánk egy híres neves mágus, akinek küldetése van a számunkra. Vagy egy öregasszony, aki pénzért könyörög. De még egy troll is a taverna közelébe bóklászhat. Ezek az események érdekessé teszik a robotolás közben eltelt időt, mindig van valami új amivel lehet foglalkozni. Szerencsére az alapvető teendőinkhez segítséget is kérhetünk, méghozzá a kis tündérektől, akik beköltöznek a konyhánkba, és fizetség gyanánt csak némi pixie port kérnek.

Csak a ser!

Minőségét tekintve a Tavern Manager Simulator felemás, de jól érezhetően az erőforrások hiányának tudható be, hogy egyes területeken lentebb kellett adni a fejlesztőnek. Az viszont dícséretes, hogy ahol nem korlátozták budget határok, ott kihozta a maximumot. Így tehát a játék grafikája színes, részleteiben stílusához képest gazdag, de helyenként elnagyolt és kispórolt modellekből áll össze. Ugyanez megfigyelhető az animációk darabos minőségében is. Nem mondanánk csúnyának, leginkább a World of Warcraft grafikájához hasonlíthatnánk a programban látottakat. Az UI viszont barátságosan összerakott, könnyen áttekinthető.

Hangok terén AI generált szövegek és ingyenes vagy épp fizetős hang készletekből nyert zörejek fogadnak bennünket, ami ismét nem rossz vagy igénytelen, de a korlátozott lehetőségeknek betudható kényszermegoldás, ami viszont jól illeszkedik a játék összképéhez. A zene tekintetében bizonytalanok vagyunk, hogy szintén AI generált muzsikákat hallottunk-e, de az biztos, hogy nagyon jól illeszkednek a játékhoz, tökéletes aláfestései a taverna élethez.

Megyek már, megyek!

Ajánló

A játékmenet tehát jól összerakott, dinamikus, sok érdekességgel megtoldva. Mivel egy és ugyanazon dolgot csináljuk, így némileg repetitívvé válik a teendőink fő vonala, de ez részben a menedzsment játékok jellemzőjének is betudható. Minket azonnal berántott a játék, és nagyon nehéz volt minden alkalommal félbehagyni a mókát. Minőségét tekintve a korlátolt erőforrások és lehetőségek dacára szép munkát végzett a fejlesztő, összességében bájos a látványvilág, és elfogadható a hangok és zenék felhozatala is. Egyszerűen megoldott, de sokrétű indie játék, és tekintve hogy a fejlesztő első játékáról van szó, igazán megérdemli az elismerést.

Pontszám: 8 / 10

Amatőrnek tűnik, de jól felépített és hosszú távon szórakoztató!

Pro:

  • Könnyed játékmenet
  • Dinamikus előrehaladás
  • Hangulatos fantasy körítés

Kontra:

  • Itt-ott csúnyácska
  • Elfért volna egy komolyabb narratíva

Szólj hozzá