Ha van olyan franchise, aminek minden platformon, minden médiumban konzisztens a stílusa és reprezentációja, akkor az a Warhammer 40K. Ez a sci-fibe oltott grim-dark univerzum a kezdetek kezdetétől fogva olyan atmoszférát és stílusbeni mélységet teremtett magának, amitől eltérni közel lehetetlen, és több millió rajongó áldozná fel élve a Káosz Isteneknek azt, aki ilyesmire vetemedne. Viccet félretéve, a WH 40K annyira mélyen kidolgozott és komplex világgal rendelkezik, melynek mind tartalmi, mind vizuális értelemben kőbe van vésve minden centije és részlete. Bármi, ami WH 40K, az szigorúan tartalmazza az összes eddig megteremtett és lefektetett kellékét ennek a gonosz és sötét világnak. És pont ezért imádják olyan sokan.

Játékok terén a Warhammer 40K univerzum nem járt rosszul, de azért annyira jól sem. A Games Workshop valamilyen ismeretlen oknál fogva nagyon nehezen mer elszakadni a terepasztalos figurás stratégiai játékoktól, ezért egy időben főleg stratégiai játékokat, taktikai sakk játékokat kaptunk. Aztán jött pár kevésbé izgalmas próbálkozás, mint a mobilos hentelések, kártyajátékok, egyszerűbb taktikai akciójátékok. Mindezek mellett azonban egyszer-kétszer megcsúszott a keze a brand tulajainak, és útjára engedtek pár különlegesebb, és formabontó stílusú játékot, mint a Space Marine, az Armada, Dakka Squadron, Eisenhorn, Hired Gun. Még ha ezek közt volt is gyenge láncszem, az tény, hogy mindegyiket imádtuk, hiszen egy teljesen új szemszögből engedte megcsodálni a jól ismert világot.

Dakka dakka dakka… ja, nem

A mostani játékunk is egy ilyen különlegesebb új perspektívája ugyanannak a világnak, egy igencsak jól ismert recept alapján a képernyőkre idézve. A Vermintide a Warhammer Fantasy univerzumában dolgozta fel a Left 4 Deadből is jól ismert négy fős hentelést, és most legnagyobb örömünkre ugyanezt az izgalmas játékmenetet ültették a 41. évezred brutális poklába. A Darktide minden, amit szerettünk volna látni a Warhammer 40K világából.

Halál az Eretnekekre

A történet szerint a 41. évezredben nincs más, csak háború. A Moebian Szektor közvetlen szomszédja a brutálisan kegyetlen káosz vad és elátkozott hadseregeinek keltetőinek, ezért több száz éve háborús zónának minősül. A szektor központja, az Atoma Prime minden nap eretnekekkel, démon imádókkal, sőt, génórzókkal vív csatát. A planéta túlságosan is fontos, ezért nem hívhat a Szent Inkvizíció Exterminátuszt a világra, és az Űrgárdisták is valahol messze vívnak ádáz csatát. Ezért aztán a Moebius Regimenteknek kell felvennie a kesztyűt, és kipurgálni az eretnekség mocskát a Tertium bolyváros sötét utcáiról.

Pusztuljanak a mutánsok!

Ez azonban lehetetlen vállalkozásnak tűnik, mivel a káosz erői új erőre kapva nyernek egyre több teret a városban. Ráadásul az egyik Regiment is árulásra adta a fejét, így az agyatlan fertőzöttek helyett felfegyverzett és megszállott bajtársak is visszalőhetnek a sötétségből. A helyzet válságos, de kételkedni ugyanolyan eretnekség, mint a hitetlenség, így aztán az emberek kegyelmet nem ismerve minden mozgásra képes harcost felhasználnak. Ilyenek vagyunk mi és a társaink is, börtönévekre, kivégzésre, vagy sokkal rosszabbra ítélt bűnösök vagyunk, akik épp csak kiszabadultak a celláikból, de a futás helyett a harctéren bizonyítva nyerik el fogvatartóik bizalmát. Megszületik hát az egyesség: láncok és bilincsek helyett páncélt és fegyvert kapunk, és lehetőséget kapunk becsülettel meghalni, az Arany Trón és a benne szunnyadó Istencsászár szolgálatában. Egy Kitaszított számára ez a tökéletes megváltás.

Karakterünk, egy Kitaszított bűnös, de a részleteket egy karakterkészítőben véshetjük kőbe. Meghatározhatjuk a karakterünk származási helyét, az okot amiért rabláncra verték, és természetesen személyre szabhatjuk a kinézetét. Ez nem egy koreai MMO, szóval nem fogunk szép karaktert találni a játékban, itt mindenki a grim-dark jövő megnyomorított és megszállott mészárosa. De nem teljes a “hősünk” a hivatása nélkül, az alábbi négy kasztból tudunk választani:

Veterán – Az Astra Militarum katonájaként a csontjainkba verték a háborút, bármilyen lőfegyverrel célba találunk, de a közelharctól sem rettenünk meg. A Veterán talán hátat fordított egy Komiszár kegyetlen parancsának, dezertőrnek vagy más csúfságnak bélyegezve került rabláncra, de a mi kezeink közt ugyanolyan fegyelmezett és halálos katona lesz, mint azelőtt.

Preacher – Ha nem értesz semmihez, legyél az Istencsászár zélótája. A hitbuzgóságon keresztül tisztaságot, igazságot és vérontást találsz. A Preacher a hit katonája, megszállott vallási agresszor, aki bár ért a lőfegyverekhez, mégis inkább az eretnekek vérében fürödve szeret közelharci fegyvereivel igazságot tenni.

Psycher – A pszí erőknek parancsoló varázslók eretnekek, és a Fekete Hajókon viszik őket rabláncot a Szent Terrára, hogy ott véráldozatként éltessék velük a Császárt. A mi psycherünk azonban megúszta a kegyetlen sorsot, és kap egy esélyt, hogy inkább a Trón szolgálatában haljon meg. pszíként túlvilági varázslatok, pusztító energiák segítik őt a harcban, de ha túl sokat használja a hatalmát, akkor az irányíthatatlanul szaggatja szét a materiumot.

Ogryn – Az Ogrynok elképesztően buta lények, de fizikai erejük emberfeletti, és ezáltal hasznos is. Ezek az üresfejű tankok gondolkodás nélkül beleszaladnak a kereszttűzbe, és nekünk is ez lesz a feladatunk. Ráadásul ogryn mivoltunknál fogva jóval a többiek fölé tornyosulva taposhatjuk el a ránk törő csúnyákat.

Ez majd felmelegíti a kedélyeket

Mindegyik kaszt saját képességekkel, ezáltal sajátos játékstílussal jön, mindehhez pedig párosul a WH40K világából származó öltözékek, fegyverek, és frappáns szóváltások a karakterek között. Fantasztikus, ahogy az ogryn próbál emlékezni a küldetésre két pofon között, vagy ahogy a preacher és a psycher vitáznak az Imperium valóságáról. Temérdek dialógus került a játékba, így mindig van valami új infó, valami megnevettető beszólás, vagy vérpezsdító harci litánia, amit a karaktereink mondanak.

Nincs más, csak háború

A meccsek közti időnket a stratégiaiközpont lobbijában fogjuk tölteni, ahol vásárolhatunk fegyvereket, craftolhatunk, átnézhetjük a küldetéseinket, átalakíthatjuk a karakterünket, és természetesen kiválaszthatjuk a következő missziót. Ezt megtehetjük barátok meghívásával, vagy a lobbyban várakozókból is behúzhatunk pár embert, de a quickplay segítségével random emberekkel is beleugorhatunk a csatába.

Hát már a naplementében sem szabad gyönyörködni?!

A holotérképen folyamatosan változó lehetőségek állnak rendelkezésünkre. A Quickplay bedob egy random pályára random emberekkel, de választhatunk konkrét missziók közül is, ám ezekből mindig csak fix mennyiség van a térképen, a nehézségi fokozat is változik időközönként, valamint a pályához kötődő módosítók és mellékküldetések is. Amikor lejár egy küldetésen az idő, lecserélődik egy új félére. Így mindig találhatunk érdekes és új kihívásokat és pályákat. Öt különböző nehézségi szint elérhető, az első szint könnyed és alkalmas a betanulásra, a második már ízelítőt ad a kegyetlen valóságból. A harmadik nehézség talán a játék közepes fokozata, mert kihívásokkal teli, kegyetlen, kíméletlen, de igazságos. Aztán jön a következő két nehézség, ami már tényleg csak keménykötésű és a pályákat áthatóan ismerő játékosoknak ajánlott.

A küldetések menete hasonló ütemre épül, de a teendők és környezet tekintetében változatosak. Az egyik misszión egy eretnek szektavezért kell megölni, egy másikon meg kell tisztítanunk Nurgle gusztustalan fertőzésétől a terepet. Egy újabb küldetés során adatot kell gyűjtenünk, egy másikon a víztisztító állomást kell helyre állítani, és így tovább. Összesen 13 térkép van a játékban, ezek forognak a holotérképen sorsolt elérhető pályák között.

Sziauram

A módosítók érdekes megbolondításai a játéknak, megfűszerezve a kiismert terepet és feladatokat. Kaphatunk olyan módosítót, aminek “köszönhetően” folyamatosan özönlenek az ellenfelek, megállás nélkül. Kaphatunk olyat, ahol megszűnik minden fényforrás, és a vaksötétben kell araszolnunk. Ezek a módosítók extra kihívást adnak, jutalmak tekintetében viszont még nem annyira kifizetődőek, hogy a játékosok kifejezetten vadásszanak ezekre a módosított küldetésekre.

Apropó jutalmak, természetesen a játék élvezete mellett a karakterünk fejlesztésére fogunk alaposan ráfeküdni, elvégre amíg rozsdás, kukázott fegyverekkel harcolunk, addig esélyünk sem lesz a nehezebb fokozatokon. A fejlődés XP és pénz szerzésével történik, előbbi a rankunkat növeli az Inkvizíció bizalmában, utóbbiból tárgyakat vásárolunk, illetve fejlesztünk. Temérdek különböző távolsági és közelharci fegyver áll a rendelkezésünkre, ritkasági kategóriák és erő szint szerint rangsorolva. Egy nagyobb erő szintű fegyver nem biztos, hogy többet sebez, a százalékosan szétosztott pontszámok különböző atribútumokat jelentenek, így ezek kitanulása és figyelése életbevágóan fontos, ha megfelelő felszerelést szeretnénk összeállítani a karakterünknek.

Úgy tűnik mi leszünk a következő dísz azon az övön

A fegyvereken felül természetesen nem maradhatnak el a világhű hacukák sem, kezdve a Preacher tekercsekkel és tisztító pecsétekkel teli talárjától az Ogryn ormótlan páncéljáig. A tárgyakat kaphatjuk teljesítményekért, megvehetjük játékbeli pénzért, vagy akár a pénztárcánkba nyúlva is megszerezhetünk pár prémium kinézetet. Tekintve hogy más funckiója nincs a ruhadaraboknak, mint a külcsin, ezért csak rajtunk áll, hogy akarunk-e menőn kinézni, vagy marad a börtön ruha.

A Birodalomért!

A játék önmagában is megállná a helyét singleplayer kalandként, de természetesen ez soha nem a magányos farkasokról szólt. A négy fős csapat tökéletes és összehangolt munkájára van szükség, hogy egy nagyobb nehézségi szintű pályát végig lehessen vinni halálok nélkül. Másképp nem megy. Több olyan ellenség is előkerül, amik képesek egy karaktert egyetlen képességgel magatehetetlenné tenni, és amíg valaki nem siet a segítségünkre, addig ki vagyunk vonva a forgalomból. Ha nem figyelünk oda egymásra, másodpercek alatt elbukhatunk egy küldetést, és hát ugye az eretnekség.

Tisztára mint a Blaha aluljáró

Éppen ezért kénytelenek vagyunk minden esetben a csapattársainkra támaszkodni, segíteni és támogatni egymást, a chatben megosztani az észrevételeinket, türelemmel kezelni a másik csetléseit és botlásait. Egy széthulló csapat egyenlő a megsemmisüléssel, és nincs értelme feláldozni az egész meccset csak azért, hogy valaki máson köszörüljük a nyelvünket. A játék komoly csapatjátékra tanít, ahol mindenkinek megvan a maga feladata, fontos a pálya ismeret, a pozícionálás, és a megfelelő kommunikáció. Óriási pozitívum, hogy az eddigi játékaim során nem találkoztam önzően viselkedő játékosokkal, mert még a legbénább csapattárs is felismerte, hogy csak együtt győzedelmeskedhetünk.

Szót kell ejtenünk külön kiemelten a hangulatról és a zenéről, mert az tisztán látszik, hogy a készítők tökéletesen értették a Warhammer 40K világának minden elemét. A részletgazdag és autentikus látványvilág mellett a zene teszi az i-re a pontot, mert a WH40K játékoktól megszokott gonosz és vészjósló orchesztrák mellé synthwave hangzások, és zúzósabb hangszerek is bekerültek, amiknek az egyvelege magával ragadó és állatira hangulatos. A boss harcok zenéje külön kiemelendő, első dolgom volt felhajtani ezt a zeneszámot.

Stipi-stopi sofőrülés!

A játék persze nem maradt hibák nélkül, habár a béta alatt a Fatshark srácok mindent elkövettek, hogy kiszűrjék a legtöbb bugot. Azért így is akad furcsaság, főleg grafikai bugokról beszélhetünk elcsúszó textúrák, eltűnő modellek, vagy a távoli látképek totális elmosódásának példáiban. És amúgy is… ki a franc erőlteti a Film Graint?! És miért van a Lens Effect mögé rejtve? Érthetetlen. PC-n jellemző a felbontással való vacakolás, amin az FSR 2.0 boost sem segít különösebben, de pár perc kísérletezgetéssel azért el lehet érni, hogy jól nézzen ki a játék 4K monitoron is.

A kezdeti hibák és kijavítatlan bugok mellett pár balanszbeli panasz jöhet még szóba, ami elsősorban a nehézségi fokozatok közti kiegyensúlyozatlan XP osztásból, és az egyes kasztok közti jelentős erőkülönbségekből ered. A Psycher például az első nehézségi fokozaton még vicces, aztán a 25. szintig gyötrelmesen nehéz vele játszani, míg a Veterán minden területen és szinten tündököl. Ezek apró, de balanszolandó részletek a játékmenetben és mechanikákban, de ha valamit megtanultunk a Vermintide 2 alatt, akkor az az, hogy a fejlesztők idővel ezt is orvosolni fogják.

Gyönyörű

Egyébként a cég folyamatosan bővülő tartalmakat, élő szolgáltatásként tovább szőtt sztorit, és még több fegyvert illetve kosztümöt ígérnek, ami hatalmas örömködésnek ad okot. Lévén a játék már most a megjelenést követően is bőven tartogat felfedezendő tartalmat, a hosszútávra tervezés abszolút honorálandó, és a játék megvásárlása egy bölcs befektetésnek is érződik mindamellett, hogy egy remek multiplayer móka.

Ajánló

A Warhammer 40.000: Darktide úgy kellett a rajongóknak, mint egy falat kenyér, és a fantasy témájú Vermintide szerelmesei is érdeklődve várták a sci-fibe oltott multiplayer mészárlást. A várakozásoknak abszolút eleget tevő játék szórakoztató, tartalomdús, tele van kőkemény kihívásokkal, és a WH40K univerzumot is tökéletesen eleveníti meg. A kezdeti hibák, bugok, és balanszolandó játékelemek illetve kasztok nem olyan horderejű negatívumok, amik miatt bárkinek tartania kéne rossz élményektől, így a Darktide kipróbálását hitbuzgó lelkesedéssel merjük ajánlani. Az Istencsászár segedelmével: égjenek az eretnekek!

Pontszám: 9 / 10

Kőkemény multiplayer pve, hamisítatlan Warhammer 40.000

Pro:

  • A világ megelevenítése
  • Zene, hangulat
  • Kőkemény kihívások

Kontra:

  • Pár bug és balanszolni való játékelem

Szólj hozzá