A Borderlands sorozatot talán nem is szükséges bemutatnom, hiszen egy olyan címről van szó, amit nagyon könnyű megszeretni, és meglepően nehéz benne negatívumot találni. Aki keres, az nyilván talál, de mégis a sorozat története, karakterei és addiktív játékmenete mindenkit képes magával ragadni, így már nem is igazán foglalkozunk az esetleges hiányosságokkal, helyette könnyesre röhögjük magunkat már csak a poénok emlékén is. Tudnillik a Borderlands egy humorral átitatott, elborult történet, ám olyan érzelmi mélységekkel lepi meg néha a játékost, hogy a komédia könnyedén tragikomédiába fordul át. És ettől annyira szerethető a Borderlands.
nEkEm VaN a LeGfÉnYeSeBb HúSbIcIkLiM!!!!!!4!!4!!négy
-Krieg
Üdv az Őrület Birodalmában
A Borderlands első része vezette be számunkra a looter-shooternek keresztelt zsanrát, gyengécske narratívával, de érdekes világgal. Mentél, öltél, felszedted a hullákból a zsákmányt, kicserélted a régi fegyvereidet az újakra, és folytattad ugyanezt a procedúrát. Mivel számtalan különböző fegyverről beszélünk, így ez a farm fest meglepően szórakoztató volt, csak még hiányzott a varázs a koncepcióból.
Ezt hivatott tökéletesíteni a Borderlands 2, ami nem csak hogy a csúcsra emelte a looter-shooter lehetőségeit, de egy olyan döbbenetesen jó sztorival spékelte meg az egészet, hogy nincs manapság olyan ember, aki ne mosolyodna el, mikor felemlegeted neki a játékot. Mesterien kiegyensúlyozott poénok, szerethető karakterek, hatalmas és izgalmas világ, észbontóan sok küldi, ellenfél, zsákmány, és talán a játéktörténelem egyik legjobb főgonosza, Handsome Jack.
A Borderlands Pre-sequel mesélte el a második rész előzményeit, ez a rész inkább azokat ragadta magával akik a második részt is imádták. A többieket sajnos hidegen hagyta ez a kaland, pedig érdekes sztorival szolgált azoknak, akik még több Handsome Jackre vágytak.
Borderlands 3 lett a sorozat talán legmegosztóbb darabja, mert kétségtelenül egy fantasztikusan jó játék, ám egyes elemei érthetetlenül sok ellenszenvet váltottak ki a játékosokból. Sokaknak az új főgonosz páros, a Calipso Ikrek nem jöttek be, mások az egyik idegesítő mellékszereplő vérét szívták, megint mások a játszható karakterekkel nem voltak teljesen elégedettek. Ám szerencsére maga a játékmenet nem szenvedett csorbát, sőt, sikerült a Gearboxnak még jobbá csiszolnia a formulát. Akár több száz órát is megéri a játékba ölni, és sosem lesz unalmas. Mindig van mit csinálni, mindig van valami új amit megismerhetünk vagy megszerezhetünk. Ezt pedig a DLC-k is hivatottak fenntartani, amik nem csak a világot építik tovább, de új tárgyakkal, új játék elemekkel gazdagítják a már eleve szédítően részletgazdag játékot. Ezidáig három DLC-t ismerhettünk meg, az egyik egy kultisták által tönkrevágott esküvőről szólt, a második Handsome Jack megátalkodottul gonosz kaszinójába kalauzolt el bennünket, a harmadik pedig a spagetti westernek hangulatát idézte meg egy agyament vérbosszú történetében.
A negyedik DLC kevésbé feküdt rá a világ bővítésére, nem igazán szólt arról, hogy a hőseink hogyan folytatták kalandjaikat a sztorit követően. Ez a DLC más vizekre evez, de aki valaha is játszott a Borderlands 2-vel, annak nem kellett megnéznie egy trailert sem ahhoz, hogy azonnal teljes lendülettel csapjon a ‘vásárlás’ gombra. Ugyanis ez a DLC egyetlen karakterre fókuszál, a második rész kiegészítős karakterére, a közönségkedvenc tudathasadásos pszichopatára, Kriegre.
Sózott nyiltseb
Krieg valaha egyszerű ember lehetett, ám brutális laboratóriumi teszteket hajtottak végre rajta, amit bár túlélt, de bár ne tette volna. Teste eldeformálódott, tudata meghasadt, és a domináns énje kimondhatatlanul vérszomjas és abberált módon szaggatja szét a testét mindennek és mindenkinek, aki szembe jön. Beszélni se tud rendesen, csak torkaszakadtából üvölteni olyan szavakat, mint “kakivonat”, “húsbicikli”, és egyéb vizuálisan guszta dolgokat. A közveszélyes pszichopata egy fűrészbaltával járja Pandora vidékeit, céltalanul lődörögve, lemészárolva mindenkit az útjában. Kriegnek azonban a tudata mélyén még mindig ott van a józan személyisége, aki megállás nélkül harcol az őrület ellen, megpróbálva visszatartani a kegyetlen énjét. Soha nem járt teljes sikerrel, ám a Borderlands 2-ben Krieg belefut a játék hőseibe, és megkedveli a szirén kasztba tartozó Mayát. Az iránta fellángoló normális érzések miatt Krieg képes legalább annyira stabilizálódni, hogy a gyilkolás iránti vágyát inkább a hősök ellenfeleire irányítja, értékes harcostársá vállva így a csapatnak.
A Psycho Krieg and the Fantastic Fustercluck DLC-ben Tannis, a csapat őrült tudósa szeretne belelátni egy psycho agyába, feltérképezve annak feltérképezhetetlen mélységeit, kutatva az a katalizátor után, ami beindítja ezeknek a megtört embereknek a tudatában az őrületet. Ezt a tudatmélyi dolgot a psycho “társadalom” Vaulthallának hívja, minden psycho agyában megtalálható, szó szerint az őrületük kincsestára. Tannis az egyetelen olyan psycho agyát képes erre használni, aki önként aláveti magát egy ilyen kísérletnek ,ez pedig nem más, mint Krieg. Az ő agyába teszünk látogatást, bejárva annak legelborultabb megtestesüléseit, felvéve a harcot Krieg emlékeinek és tapasztalatainak démonaival.
A DLC sztorijának csavarja azonban már a legelső pár percben kifordítja magából a kalandot, ugyanis a tudatalattiban nem az őrült gyilkos az úr, hanem a józan Krieg, a valaha normális emberi lény, aki szeretne megszabadulni örökké őrjöngő énjétől. Az ő segítségével kell felkutatnunk Vaulthallát, bezsebelve az ott talált kincseket, sikerre véve Tannis kísérletét. És ha ez nem lenne elég, út közben segítünk Kriegnek megküzdeni saját múltjával és démonaival. Mindenki nyer.
Gyere őrült!
A Psycho Krieg and Fantastic Fustercluck nem egy kifejezetten hosszú DLC, ám amit viszont adni tud, az kellően kielégítő. A sztoriról már meséltem, ami minden Borderlands 2 játékosnak kötelező, a többieknek pedig melegen ajánlott. Krieg személyiségének mélysége itt teljesedik ki igazán, ami meglepő egy olyan karaktertől, aki lenyúzott arcokból csinál pizzát, és húsból készült biciklikről álmodik. A karakterdráma azonban annyira hangsúlyos, és érdekesen prezentált, hogy megéri azt a pár órát, amíg a sztorin átszaladunk. Nem is beszélve a termérdek beteg poénról, ami a szürreális párbeszédeken túl az agyament vizuális gegeken át vezetve nevettet meg bennünket.
Mellékküldetések tekintetében nincs panasz, a DLC négy új teréletének mindegyikére jut kb. 3-4 mellékküldetés, és még pár mini feladat, amik mindegyike Krieg személyiségéről szólnak, szóval kellően érdekesek és motiválóak, hogy útba ejtsük őket. És természetesen nem maradhatnak el a nehezen megközelíthető helyeken eldugott gyűjtögethető kincsek sem, melyek végén pénz, loot és guardian pont üti a markunkat.
Véleményünk szerint egy DLC-nek nem illik pontszámot adni, de abban biztos lehettek, hogy ha kéne akkor egy erős 9-est adnánk neki. Minőségében hiánytalan, élményekben gazdag, érzelmekkel átitatott, és agyrohasztóan őrült. Ha rendelkeztek a Borderlands 3 játékkal, akkor mindenképp szerezzétek be. Ha nem, akkor is.
Illendő a cikket a DLC főszereplőjének örökérvényű bölcsességével zárni, fogadjátok meg ti is, mert erkölcsi mélységei utat mutatnak eme őrült világban:
éN vAgYoK a FoSvOnAt KaLaUzA!!!!!!!44!!4!!!4négy
-Krieg
